Őszinteség

oszinteseg_2

A kapcsolatok két alapszabálya a bizalom és az őszinteség. De vajon meddig terjedjen az őszinteség? Hol a határ?

 

Hiszen gyakorta még magunkkal sem vagyunk teljesen őszinték, és a látszatnyíltság talán többet árt, mint használ. Elmondjuk a párunknak, hogy valójában mennyibe került az új cipőnk, vagy  mennyit költöttünk a fodrászra, ám közben nem beszélünk a valódi problémáinkról. Hallgatunk arról, hogy mit érzünk, amikor sörözni megy a haverjaival, vagy fáradtan hazaér a munkából és leül tévét nézni. Hallgatunk arról, hogy mellőzöttnek érezzük magunkat, vagy a féltékenységről, ha túl sokat beszél az új kolléganőről.

 

Azt hisszük, ellenünk irányul mindez, holott csak máshogy működnek a férfiak. Amíg, mi nők emocionális alapon működünk, túlbonyolítunk, ki akarjuk hámozni a mondatok burkolt értelmét, addig a férfiak ezzel nem foglalkoznak. Nem rágódnak napokig egy-egy vitán, nem esnek kétségbe, hogy most hogyan tovább. Egy veszekedés nekik csak egy veszekedés, nem vonnak le belőle konzekvenciákat, nem csinálnak a bolhából elefántot. Az a nők privilégiuma:)

 

El kell fogadnunk azt a tényt, hogy – ahogyan a férfiak örök dilemmája a női lélek megfejtése-, ugyanez a helyzet a férfiak gondolkodásával a mi szemünkben. Sosem fogjuk megérteni őket. Mi érzésekben gondolkodunk, ők szavakban. Mi jólesően átadjuk magunkat az elkeseredettségnek, ők a probléma megoldására keresik a választ. Mi megértést várunk, ők tanácsot adnak. A legdühítőbb, hogy jó tanácsot:)

 

Visszakanyarodva az őszinteséghez. Amikor az érzéseinkről elkezdünk őszintén beszélni, a férfiak legszívesebben a falba vernék a fejüket, nem is értik, miért kell arra szót vesztegetni, ami evidens. Szeretjük őt, ő szeret minket. Pont.:)

 

oszinteseg_2

 

Főként ijesztőek számukra azok az érzelmek, amiket még mi magunk is nehezen öntünk szavakba, amikor még képlékeny az érzés, szinte csak egy rezdülés, egy sugallat. Ilyenkor a legbölcsebb hallgatni, várni, amíg valóban probléma lesz, amíg megtaláljuk a szavakat, amivel a másik tudtára adhatjuk, mit érzünk.

 

A férfiakat a tények érdeklik, a folyamat nem.

Ilyenkor jobban járunk egy barátnővel, akinek a vállán kisírhatjuk magunkat, vagy egy üres füzettel, ahol megpróbáljuk leírni a gondolatainkat. Főzzük ki magukban, lelkünk konyhájában az ételt, párunkat már a megterített asztalhoz invitáljuk.

 

Ha a probléma már szavakba önthető, mi is könnyebben kezeljük a helyzetet és a társunk is megérti.

Amíg hirtelen felcsattanásainkat, tányércsapkodásainkat hisztinek könyveli el a férfinépség (valljuk be némiképp joggal:), addig, ha ugyanezt higgadtan, érthetően adjuk a tudtára, máris feladvány lesz belőle, amire közösen kereshetünk megoldást.

 

Tehát használjuk ki, fordítsuk a magunk és a kapcsolat javára a férfiak problémamegoldó képességét.

Mivel nélkülünk jóval kevesebb probléma lenne, amit megoldhatnának, így a végső konzekvencia, hogy mi tartjuk életben az erősebb nemet azzal, hogy nem hagyjuk őket ellustulni. 🙂

Írta: Gomolyfelhő

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here