Így “csinálom” a házasságom

0
32
jegygyuru

Egy szülinapi buliban voltunk a minap, ahol a véletlen úgy hozta, hogy több  házasodni készülő párral is találkoztunk. Tele voltak aggodalommal. A lányok azon aggódtak, nehogy valahogy megszökhessen a jelölt, a fiúk pedig rettegtek az ismeretlentől, a szabadságuk elvesztésétől vagy nem is tudom mitől.

jegygyuruMásnap egész nap azon gondolkodtam vajon mi olyan ijesztő a házasságban és hogy én pl. miért nem érzem a sajátomat súlyosnak, ijesztőnek. Hosszas elmélkedés után arra a megállapításra jutottam, hogy az emberek a házassággal együtt járó változásoktól rettegnek, csak azt nem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan milyen változásokra gondolnak. A fent említett párok egytől egyig együtt éltek már egy ideje a leendőbelijükkel s szerintem ezzel a fő nehézségeken, mármint az összecsiszolódás apró konfliktusain túl is voltak.

Aztán tovább vizsgálva a kérdést, azt is megállapítottam, hogy tulajdonképpen nem sok minden változik a házassággal, vagyis az én életemben nem sok változás történt azáltal, hogy megházasodtam. – Azért lehet, mondja erre a férjem, mert te tényleg nem sokat változtál. Önfejű és makacs nő vagy. Nem vagy hajlandó sehogy máshogy élni, csak úgy ahogy  neked jó. Akár a fejem tetejére is állhattam, akkor sem voltál hajlandó változni a kedvemért, sőt még a véleményed sem voltál hajlandó megváltoztatni soha, kivéve ha az élet megdönthetetlen bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy nem jól látod a dolgokat. Az elején kijelentetted, hogy nem cselédnek szegődsz és minden körülmények között tartottad is magad ehhez, na meg ahhoz, hogy a házasság lérejötte mindig a férj szerencséjét jelenti, nem a nőét…

Míg pl. az anyám három fogásos vacsorával várt haza annak idején, nálunk mindig hideg vacsora van itthon, mondván te ugyanannyit dolgozol mint én, s otthon pihenni szeretnél te is. Egyszerűen nem lehet másképp bánni veled, csak ahogy engeded és nem vagy partner semmi másban. Ha nagyon ki vagyok és üvöltök, hogy változz meg, azt mondod, hogy nem vagy rá hajlandó, mert te úgy vagy jó, ahogy vagy, keressek másik nőt, ha másmilyenre vágyok.

Kedves Olvasó! Ez nem azt jelenti, hogy csak azért, hogy ne kelljen változnom nem változtam, hogy soha nem adtam igazat a férjemnek azért, hogy mindig nekem lehessen igazam. Egyáltalán nem, csupán nem feledkezem meg arról, hogy bár házastársak vagyunk az “én”-be kizárólag én tartozom bele. A házasság kötéssel nem válunk egy testté, egy lélekké, ráadásul különböző képpen változunk, mások a vágyaink – hiszen vannak saját vágyaink, azon túl, hogy egy férfinak és egy nőnek más vágyai vannak – szóval én egy nagyon fontos ember vagyok továbbra is saját magam számára.

S mivel magamat fontosnak tartom, az is fontos, hogy a férjem ugyanilyen fontos maradhasson önmaga számára. Elmehessen a barátaival, ha úgy tartja kedve, legyen külön hobbija, amiben nekem nincs helyem, legyen tere arra, hogy az őrültségeit kiélje valahol. A mai világban mindenki óriási nyomás alatt él, s mindezt a nyomást valahol ki kell engedni, mindenki számára teret kell adni arra, hogy kiőrültködje magát úgy, ahogy az neki jó.

Persze ez csak az én életem, az én őrültségem, az én házasságom, az én véleményem, s ahány ember, annyi féle élet, de azt hiszem egy dologban azért megegyezhetünk, két ember kapcsolata mindig a felek önmagukkal való kapcsolatára épül, s ha az nincs rendben, a házassággal is gondok lesznek…

Agatha Seymour

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here