Az önbántalmazás, a vagdosás okai

Csizmadia Dóra Dalma, pszichológust kérdeztük a manapság sajnos egyre gyakrabban felmerülő kamaszkori probléma, az önbántalmazás, a vagdosás kapcsán. Reméljük kevés szülőt érint, de ők mindenképpen olvassák el!

Hogyan jut el egyáltalán odáig egy fiatal, hogy saját magát bántalmazza? Mi a vagdosás oka?

Általában feszültségkezelési nehézség miatt kezdik el vagdosni magukat a kamaszok, mert a negatív érzések elhatalmasodnak rajtuk. Tehetetlennek érzik magukat, nem tudnak szabadulni ettől az állapottól. Úgy érzik, hogy az önbántalmazás az egyetlen, illetve legerősebb eszközük erre az, ha a figyelmüket egy konkrét testi fájdalomra fókuszálják, ezáltal éreznek megkönnyebbülést. Az önbántalmazással keletkező fizikai fájdalom pedig elnyomja a lelki szenvedést. Lehetséges önbüntető céllal is a vagdosás, ha az illető úgy érzi, hogy ő rossz, nem érdemel semmi jót, sem szeretetet, elfogadást, csak a büntetés jár neki.
Akik vagdossák magukat, gyakran alacsony önértékeléssel rendelkeznek, magányosnak érzik magukat, nem akarnak másokat megbántani, így az indulataik, agressziójuk önmaguk ellen fordul és önbántalmazásban ölt testet, mert valamilyen irányba ki kell fejezni az érzelmeket.

vagdosás
vagdosás

Mit szeretne az önbántalmazással kifejezni, vagy éppen kiadni magából a kamasz?

A falcolás célja általában a megnyugvás, feszültségoldás, gyakran rejtegetik a tinédzserek a sebhelyeiket, nem szeretnék felhívni rá a szüleik vagy más felnőttek figyelmét. Ha kortársaiknak megmutatják a hegeket, annak gyakran az az üzenete, hogy „sorsközösséget vállalok veled, nem vagy egyedül a fájdalmaddal.” A kortársaiktól remélik a legnagyobb megértést, hiszen általában ugyanolyan intenzíven élik át az érzéseket a kamaszkori hormonviharok miatt.

Hogyan lehet megakadályozni az önbántalmazást?

A megelőzés lenne nagyon fontos. Alakítsunk ki és tartsunk fenn bizalmas és őszinte viszonyt a kamasz gyerekünkkel, amelyben nem csak kötelességei, de jogai is vannak. Tudnia kell, hogy pozitívan állunk hozzá, szeretjük és értékeljük, büszkék vagyunk rá, és ezt ki is fejezzük. Még egy dacos, magába zárkózó, durva stílusban kommunikáló tinédzserben is meg lehet találni azt, amiért szerethető. Ennek a megélésére épp’ olyan nagy szüksége van, mint bármilyen más életkorban. Ha megelőzni nem sikerült, ez a légkör később is kialakítható, csak sokkal több energiába kerül, de vagdosás esetén nagy szükség van rá.

Milyen árulkodó jelekre kell odafigyelni a kamaszoknál, ami a vagdosás jelenségére utalhat?

Mindig vastag karkötők viselése a karon, nyáron is hosszú ujjú felső vagy hosszúnadrág hordása. (Van, aki a combját vagdossa, remélve, hogy ez kevésbé észrevehető.) Az indulatkezelési nehézségek is feltűnőek lehetnek, ököllel beleüt az ajtóba, gyakran földhöz vág valamit, rongál, sokat sír, fizikai agressziót mutat, tartósan nem enged közel magához senkit.

Mit tehet a szülő, ha észrevette a vágásokat gyermeke testén?

A szidás, szégyenérzetkeltés, büntetés nem hoz eredményt, csak tovább fokozza a negatív érzéseket a kamaszban. Próbáljuk helyre állítani a bizalmi kapcsolatot, miközben tiszteletben tartjuk az esetleges távolságtartását. Beszéljünk vele őszintén arról az aggódásról, amit szülőként érzünk. Kérdezzük meg, hogy mire lenne szüksége, miben számítana ránk. Igyekezzünk saját indulatkezelésünket és konfliktuskezelési, problémamegoldási, önkifejezési, érzelemkifejezési módjainkat is fejleszteni. Így jó példát mutatva, amiből tanulhat, meríthet a gyermekünk. Beszélhetünk is vele az ezekkel kapcsolatos tapasztalatainkról, és kérdezhetjük őt is ezekről. Tegyünk fel neki nap mint nap nyitott kérdéseket.

Mikor kérjenek segítséget az önbántalmazó kamasz szülei/rokonai?

Ha tartósan fenn áll a helyzet, heteken, hónapokon át.

A terápia mennyire hatékony az önbántalmazás, a vagdosás megszüntetésében? Mi ennek a menete?

A terápia során mindig egyéni utat járnak be a kliensek. Feltárjuk az érzéseiket, szorongásaik hátterét, előtörténetüket, a családtagjaikkal való viszonyukat, sikereiket és kudarcaikat. Számtalan kérdésről beszélünk, amelyek útján jobban megismerheti önmagát a fiatal, megtanulja felismerni és kezelni, irányítani a saját érzéseit, adekvát módon kifejezni, és fejlődik, erősödik a megküzdőképessége. Gyakran előfordul, hogy már nem látja annyira katasztrofálisnak azt a dolgot, ami korábban nagyon aggasztotta, megtanulja megnyugtatni magát, mer bízni másokban, felvállalja a problémáit, és hajlandó más utakat keresni a megoldásukra. Ehhez megértő, elfogadó figyelem, ítélkezés nélküli meghallgatás, sok érdeklődő nyitott kérdés és reális tükrözés szükséges.

Csizmadia Dóra Dalma honlapja