Álmodozások kora – A kamaszkor

Alighanem több olvasónk családi fészkét gyarapítja egy-két, netán több kamaszkorú fióka, akik gyakran aggodalomra adnak okot, és furcsa viselkedéseket produkálnak az utóbbi időben. Pedig e furcsaságok teljesen természetesek az ő életkorukban, sőt megvan a maguk haszna. Hisszük vagy sem, nem kell pszichiáterhez rohanni, ha azt látjuk, hogy csemeténk három órája az ágyon hever, és a plafont bámulja…

 

tinedzser1

 

Életkori sajátosságok

Vekerdy Tamás fejtette ki egy rádiós nyilatkozatában – és minden bizonnyal más fórumokon is, amikkel nem találkoztam –, hogy minden életkornak megvannak a maga sajátos tendenciái, viselkedésmintázatai. A gyermek fejlődése akkor egészséges, akkor válhat önmagát kibontakoztatni képes, a világban a maga konstruktív helyét megtaláló felnőtté, ha végigjárhatta ezeket a lépcsőfokokat. Illetve a környezete hagyta végigjárni ezeket a fokozatokat. Még jobb, ha egyenesen bátorította.

Óvodáskorban a kisgyerek rácsodálkozik a világ sokszínűségére, legapróbb mozzanataira: a kövekre, a mókus megrebbenő farkára az állatkertben, a kotrógépek munkájára egy útépítésen, a gesztenyére, főleg, hogy még gesztenyebáb is összerakható belőlük. Kisiskoláskorban kezdődik meg igazán a világ felfedezése, immár túllépve a közvetlen környezeten: a gyermek lelkesen vág bele a határtalan világban fellelhető tudás elsajátításába, ismerkedik a számokkal, az írással, a növényekkel, szájtátva ül az esőerdőkről vagy a csillagokról szóló ismeretterjesztő filmek előtt. Majd következik a kamaszkor, amikor a korábban csillogó szemű, érdeklődő csemete visszahúzódik a vackába, és nincs az a rábeszélés, ami kirángatná onnan. Mintha mást se csinálna, csak álmodozna.

 

tinedzser4A semmittevés szerepe

A szülő a henyélést látva csak a fejét csóválja: mi lett az én élénk, aktív gyerekemből? Depressziós talán? Tiltsuk el a tévétől, onnan szedett fel rossz mintát? Aggodalomra semmi ok: a gyerek nem henyél, hanem – mereng.

Akik kreatív területen dolgoznak, tisztában vannak vele, hogy a legtöbb alkotás az inaktív, üresnek látszó periódusból születik. A kreativitást kutató szakemberek inkubációnak, lappangásnak nevezik a jelenséget, amikor egy látszólag nehéz problémán hasztalan törjük a fejünket, majd félretesszük az egészet, és bizonyos idő elteltével hirtelen kipattan a fejünkből a megoldás. Mintha agyunk a háttérben munkálkodott, majd előrukkolt volna egy ötlettel anélkül, hogy erőlködnünk kellett volna. Valahogy lezajlott egy belső összerendeződés. Amikor a gyerek bambul, céltalanul a gitárját pengeti és hümmög hozzá, vagy hasonló módon foglalja el magát, valójában belül alkot, ahogy a kreatív szakemberek is először belül alkotnak, mielőtt kézzelfoghatóvá válna a mű.

A legtöbb naplopónak, nehezen kezelhetőnek tartott gyerek fiókjában megbújik egy napló, egy köteg kiadatlan vers, dalszöveg, kotta, amihez az üresjáratokból és heverészésekből, illetve az így töltött időből érkezett az inspiráció.

 

Szárnypróbálgatások

Persze elképzelhető, hogy ezzel a legkevésbé sem nyugtattam meg a kedves aggódó szülőket. Mert naplóírásból, festegetésből, számítógépes játékokból nemigen lesz a gyereknek jól fizető állása, egzisztenciája, gondolja a felnőtt, ahhoz ugyanis tanulni kell, szakkörökre és tanulmányi versenyekre járni. Csakhogy ez így nem teljesen tinedzser3helytálló. A tinédzser ugyanis kreatív energiáit próbálgatja, tapogatózik, hogy melyek azok a tevékenységek, amik érdeklik őt, amikben örömét leli. Később ezek az érdeklődési körök térnek majd vissza a pályaválasztásnál – jó esetben, ha meri saját preferenciáit követni. Szó sincs arról, hogy a gyerekből törvényszerűen éhenkórász művész lesz. A nyelvi kreativitást magas szinten űző fiatalból később sikeres reklámszövegíró vagy újságíró válhat, a számítógépes játékok átalakulnak professzionális számítógépes programozássá, és hosszan folytathatnánk a példákat.

A kamaszok a maguk sajátos módján az életre készülnek fel, akkor is, amikor úgy tűnik, épp homlokegyenest az ellenkezőjét teszik – a kamaszkor bizonyos szempontból egy hosszantartó inkubációs szakaszként is felfogható, a nagy mű, vagyis a produktív felnőttkor előtt. A kamaszkori hobbik átalakulnak pénzkereső tevékenységgé; egy másik formában élnek tovább. Az álmodozásokból gondolatok és megvalósításra érdemes ötletek kristályosodnak ki. Ehhez azonban szükséges, hogy hagyjuk, hogy gyermekünk megélhesse ezeket az impulzusokat, ne teremtsük le, és sorozzuk be extra házimunkába, amint tétlenségen kapjuk. Ne törjük le a szárnyait.

Szabó Elvira