Varázslat (Cikkíró verseny)

makeup1

Ez a reggel is olyannak tűnt, akár csak a többi. A lányt legszebb álmaiból a vekker csörgése ébresztette. Tudta, hogy ideje felkelni, hiszen nemsokára munkába kell indulnia, de előtte szeretne volna ráérősen elkészülődni. Ásított és nyújtózott egy nagyot, majd kiment a fürdőszobába, hogy megmossa hideg vízzel az arcát. Remélte, hogy ettől majd hamarabb felébred. Utána a konyha felé vette az irányt, és megtöltötte a vízforralót. Pár perc múlva már az asztalnál ült, forró, citromos teáját szagolgatta és megvajazott egy zsömlét. A munkája járt az eszében. Azon gondolkodott, hogyan is változnak meg az emberek az ő segítségével, és vajon ez mennyire jó.

makeup1

– Talán nekem is szerepem van abban, hogy alakul az emberek élete, miután kilépnek tőlem? – cikáztak a gondolatai, miközben göndör, vörös fürtjeit csavargatta. De nem is volt már több ideje, hogy ezen tépelődjön, mert sietnie kellett, ha nem akarta lekésni a buszt.

Nemsokára már a munkahelyén ült. Az asztalán pakolgatott, ami szinte ki sem látszott a sminkszerek alól. Volt ott minden, ami egy nőt lázba hozhat: alapozó, szemfesték, szempillaspirál, púder… minden, ami kell az átváltozáshoz. Boldog volt, amikor itt lehetett, hiszen egyik régi álmát váltotta valóra azzal, hogy sminkes lett. Olyan volt számára ez a hely, akár a gyerekeknek a játszótér. Itt hasznát vehette a kreativitásának, és öröm volt számára, ha ezzel mások arcára mosolyt csalhatott.

Hamarosan kopogás hallatszott, és kinyílt az üzlet ajtaja. Már meg is érkezett az első vendége. Volt, aki csak alkalmi sminket vagy tanácsot kért tőle, de sokan visszajártak hozzá, mert szerették a társaságát, és persze az alkotásait is. Hosszú ideig csak saját magát festette, de miután látta és érezte, hogy különleges érzéke van hozzá, úgy gondolta, ideje lesz próbára tennie magát igazából. És azóta sem bánta meg.

A vendégek szinte egymás kezébe adták a kilincset. A lány meg sem állt pihenni egész nap, csak egy kávé erejéig. Nem is érezte, mennyire elfáradt, csak akkor, amikor bezárta az ajtót, és lerogyott a székébe. Belenézett a tükörbe, és észrevette, hogy reggel elfelejtette kifesteni magát. Nevetni kezdett, hiszen ezért kelt fel korábban, végül mégis megfeledkezett róla. Elővette a kenceficéit, és nekilátott a varázslatnak. Pár perccel később már egy másik nő nézett vissza rá a tükörből. Határozottan szépnek tartotta, kicsit talán megközelíthetetlennek, olyannak, akiről mindenki úgy gondolja, hogy tele van önbizalommal.

– Vajon akkor is ilyennek látnának, ha nem lenne rajtam a smink? Tényleg ennyit számít ez az egész? És a ruha, ami rajtam van? Talán ezzel is csak azt erősítem meg az emberekben, amit szeretném, hogy gondoljanak rólam? – ezernyi kérdés fordult meg a fejében, de válaszokat nem kapott rá senkitől.

Mire kinézett az ablakon, már látta, hogy késő este van, és ideje hazamennie. Fogta a táskáját, leoltotta a villanyt és kilépett az ajtón.

Belépett az előszobába, kibújt a kopogós cipőjéből, és jóleső fáradtsággal lehuppant az ágyra. Pár percig még nézte a kedvenc sorozatát, aztán elindult, hogy alváshoz készülődjön. A fürdőszobában belenézett a tükörbe. Az a nő nézett vissza rá, aki szeretett volna lenni. Fogott egy vattapamacsot, öntött rá az egyik tégelyből, amit a polcán talált, és lemosta az arcáról a sminket. Újra belenézett a tükörbe. Ugyanolyan jó érzés volt látnia azt is, aki most nézett rá. Rámosolygott a tükörképére. Tudta, hogy ez a lány nem veszett el, itt volt az előbb is, épp csak takarta egy kis festék, de tényleg csak annyi, hogy kiemelje, amit mutatni szeretne magából. Érezte, hogy ezzel nem fogja elveszíteni önmagát. A tükörképe pedig visszamosolygott rá.

 

Marcsi

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here