Úttalan utakon (Cikkíró verseny)

0
34
fieldpath

A mocskos gyerek a boldog gyerek.

Hogy száguldott az a göthös kis csöppnyi Trabant, papírkasztnijába ölelve egy legelőt kereső lelkiismeretes méhészt és négy rakoncátlan kölkét a hátsó ülésen. A méhésztábor elmaradhatatlan előjátéka: bőséggel megrakott asztalt keresni az otthon rostokoló kosztosoknak.

Úgy folyt össze az a talán két-három nap egész hétté, kettővé, ahogy egy kisiskolás nyara lesz végeláthatatlan, időtlenségben úszó kalandsorozat.

„Nem azért megyünk, hogy jól érezzük magunkat!” – szólt az apai felkészítés, ami azt szolgálta, hogy az előre elképzelt isteni nyaralás helyett valószínűsíthetően kellemetlenségekkel tűzdelt út ne okozzon keserves csalódást reményekkel teli gyermeki lelkünknek.

Mert bizony a nyár forró, a hely szűkös volt, a bőrünk ragadt az izzadságtól, és az étolajból, kenyérből és sóból álló elemózsiánk sem hordozott igazi kulináris örömöket.

fieldpath

Esténként mindig akadt egy eldugott dűlőút egy kis tisztással, ahol nem csak a hegyek megmászásában kifáradt autó, hanem mi is álomra hajthattuk fejünket. A szigorú sorrendet megbontani nem lehetett. A Trabant első két üléséből és a hátsó traktus helyett berakott, pokrócokkal letakart raklapokból fekhely kialakítása. Mosakodás egy névtelen közkútból megtöltött, vízzel teli műanyag, öt literes benzineskanna segítségével. Vacsora elköltése, mely állt étolajból, kenyérből, sóból.

Éjre éj és napra nap. Hegyre fel, völgynek le, faluba be, faluból ki. Az országút beláthatatlan messzeségben kanyargózott előttünk, s azon ritka pillanatokban, mikor nem az alváz, hanem föld volt a talpunk alatt, a magasra nőtt füvek csíkosra vágták verítékező mezítelen lábszárunkat.

Estére megint akadt egy eldugott dűlőút egy kis tisztással. A szigorú sorrendet megbontani most sem lehetett. A Trabant első két üléséből és a hátsó traktus helyett berakott, pokrócokkal letakart raklapokból fekhely kialakítása. Mosakodás egy névtelen közkútból megtöltött, vízzel teli műanyag, ötliteres benzineskanna segítségével.

A kopott kis bádog lábossal, nagykéssel, vizesüveggel és harapnivalóval felszerelkezve izgatottan, kicsit félve másztunk fel a hatalmas, erődítménynek tűnő, bevehetetlen, regékkel teli vadászlesre. Vacsoránkat szentjánosbogarak fényénél költöttük el, mely állt étolajból, kenyérből, sóból. És fokhagymából és tejből.

Azért mi mégiscsak jól éreztük magunkat.

 

jankihun

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here