Többnejűség / többférjűség (Cikkíró verseny)

stairs

 

Válásom után, szenvedélyesen árvának éreztem magam.

Feleségemet cicámnak, kedvesemnek szólítottam, és mivel ez egy kazettás házasság volt, azt is megmondom, hogy miért, márványoszlopokkal és keményre edzett férjiséggel, melynek nyitott ajtajában némán állt egy asszony. Ízlelgettük egymást. Ő erdei ösvény volt, hűs és lankás, olyan, mint a lombok susogása. Társaságában megismertem a csendnek és a zajnak minden apró mozzanatát. Finom léggyökereket eresztett az éjszakába, a homályban pedig ott álltak a gyerekeink, a fiú, amilyen én voltam egykor, a leány, olyan, amilyen meg ő volt. Furcsa módon senki sem volt képes elsiklani házasságunk nyitott ablaka előtt, anélkül, hogy betekintett volna, a gyerekeink sem, a kutyánk és a macskánk, de még a degunk sem. Szép, hosszú lábainak a következménye lett a kapcsolatunk, és mivelhogy bizonyos közelségből a szép csúnyának, a csúnya pedig szépnek mutatkozik és annak következménye lett válásunk is. Nélküle esélytelen voltam a szerelmi izgalomra, habár megegyeztünk a négy évenkénti párválasztásban, és abban is, hogy a négyes szám békés és igazságos, ugyanakkor erős is és ha finoman belenézünk, legyen az akár év, hónap, vagy nap, bonyolult közlések birtokába jutunk, olyanokéba, melyek társaságában értemet nyer a jóság, és minden más jelzés, melyet képesek vagyunk felfogni és kibocsátani.

stairs

Ágotát esténként a nyakamba vettem és fel s alá szaladgáltam vele a lépcsőn. Ilyenkor gyermekeinket bulizni küldtük. Ágota látszólag semmi mást nem csinált, mint elnézte, hogy róla álmodozom. A jelenet megszégyenülésem és vereségem volt. (Hatvanöt-hetven kilója jelentéktelen részlet.) Teljes férfiúi hadfelszerelésem birtokában ült a nyakamba Ágota, ez olyan erő és energia volt, melyet mozogva tettem magamévá. Ez a kép volt házasságunk egyik kazettája, jótékony és határozott tartalommal, melyet halk hangon illik elmondani két tudatlan pillanat között.

Ágota növekvő igényei hányaveti megjegyzések formájában manifesztálódtak. A legyőzhetőségem miatti félelem és szorongás pillanataiban nőm kiszámítható pillantásokat vetett, jól tudva, hogy ezzel éri el a legnagyobb hatást, egyszerűen és természetesen a sarkával az oldalamba bökött. Minden ízében a lehetőségekkel játszó válasznak éreztem a nyakamban fészkelődő moccanásait. Ezek elhatottak odáig, ahol összeadódik a világ. Már futólépésben tettem meg háromszor annyit. Ha valaki csendet akart, meg távolságot, látta, hogy fölöttébb zavarossá válik a medence vize ott ahol beleugrunk. Csak a szalonkák boldog csiripelését kellett meghallgatnia, azt ahogyan az ünnepek felcsendülnek bennünk. Ez volt a második kazetta, melyet boldogságunk templomának mennyezetére rajzolok. Egyre kigyúrtabb lettem, egyre medvésebb és közben az egész folyamat felfoghatatlannak tűnt.

Volt abban valami elegancia, amikor Ágota kijelentette, hogy mindkettőnknek újra kell házasodnia, mert ez a természet rendje… Hozzátette azt is, hogy a boldog élethez igenis, minden nőnek több férjre, minden férjnek több feleségre van szüksége. Hogy csak idő kérdése és ezt tanulják majd a gyerekek is az iskolában.  És nőm közben száraz és tárgyilagos maradt. Ez volt a harmadik kazetta, válási ok, melyet boldog házasságunk templomának mennyezetére felrajzolok.

Vivaldi

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here