Társkeresés (Cikkíró verseny)

pigeons

 

Párt keresek. Nem kétségbeesve, inkább szórakozva. Tapasztalatot cserélve sorstársaimmal.

Esténként, amikor picit lehűl az idő, lesétálok a szökőkúthoz. Sokadszorra is elbűvöl ez a stilizált hagymaforma, színei különös világba repítenek el. Ismét fiatalnak érzem magam. Leülök valamelyik padra, nézem a totyogó gyerekeket, a sétáló párokat. Aztán előveszem piciny táblagépemet és felmegyek Az ismerkedős oldalra, megnézni, ki „látogatott” meg tegnap óta. Ma is így tettem volna, de megjelentek a csajok is a téren, három velem egykorú, ötven körüli, szintén társkeresők, már több hónapja nem találkoztunk. De ha nagy ritkán összefutunk, ugyanaz a téma.

pigeons

– Na, sikerült valami jó pasit találni? – kérdezi Márti.

– Á, semmi – mondja Saci. – Vagyis találtam, de aki szimpatikus volt, az vagy túl fiatal, vagy túl öreg, vagy nős. Mondjuk ez őket nem zavarja, a szemérmesebb odaírja, hogy „én nem társat keresek, csak beszélgetőpartnert”, a szemtelenebbje meg azt, hogy „nem is tudom, hogy kerültem ide”. De olyan igazi, nem csupán szexuális kapcsolatot kereső nem bukkant föl.

– Nekem volt egy kapcsolatom – folytatja Annamari. Megismerkedtem egy pár évvel idősebb férfivel. Sokat chat-eltünk, eléggé izgalmasra véve a dolgot, jó pár hét eltelt első levélváltásunk óta, amikor úgy döntöttem, jöjjön, aminek jönnie kell és felhívtam magamhoz. A másfél órás utat egy alatt megtéve száguldott, már régen fűzött, hogy találkozzunk, most nem akarta, hogy visszakozzak, azért volt a nagy sietség. Nem sokat teketóriáztunk, hamar ágyba kerültünk, mit mondjak, szenzációs volt. Jött ő aztán szorgalmasan, hónapokon keresztül. Egész jó sztorit talált ki, ezért nem bántott, hogy nős emberrel kavarok. Beszélt a feleségéről, akivel már régen nincsenek jóban, lányokról, unokákról, hihető is volt az egész. Volt, hogy hajnalban jött el otthonról, hogy mielőtt én dolgozni megyek, nálam lehessen. Aztán egyszer megmutattam a fotóját a barátnőmnek. Meglepődve nézte.

– Te – mondta -, hát ez a hapsi fűzi már hetek óta a szomszédasszonyomat, hogy hadd jöjjön el hozzá.

– Teljesen ledöbbentem. Aztán kiadtam Tibornak az útját.

Annamari után Márti folytatta.

– Az én jelöltem Kálmán volt. Vállalkozó a Dunántúlon, 20 évvel idősebb tőlem, nem egy férfiszépség, de megnyerő. Lányok, olyanokat írt, de olyanokat, hogy teljesen levett a lábamról. Szexeltünk is, igaz, csak kamerán keresztül. Irtó izgalmas volt a dolog, szeretett volna jönni, de én nem akartam egy tulajdonképpen idegent beengedni a lakásomba. Megbeszéltük, hogy valahol félúton találkozunk. Azt mondta, ha megszeretjük egymást, vesz egy házat a közelemben, hogy ne kelljen feladni az állásomat, meg a függetlenségemet. Csak még le kell zárnia egy üzleti ügyet. Utánakerestem a neten, valahol cégvezető volt, már nyugdíj mellett. Tehát megtehette volna. Aztán egyszer valami semmiségen összevesztünk. Nagyon kedves volt még a szakításban is. Máig sajnálom, hogy személyesen nem találkoztunk. Szerintem megijedt a korkülönbségtől. Mégiscsak 72 éves. Pedig nem bántam volna, ha sikerül, nyugalomra és szeretetre vágyom és ő azt megadhatta volna.

Aztán én következtem. Volna. De hirtelen zuhogni kezdett és négyen négy felé szaladtunk, szívünkben a reménnyel, hogy még megtaláljuk az igazit, a nagyon vagy a picit igazit, aki feledteti velünk eddigi csalódásainkat, félresiklott kapcsolatainkat. S velem elfeledteti azt az önző, magának való férfit, akit viszonzatlanul szerettem, majd barátnak hittem. De az se volt.

 

lindababa

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here