Szívemmel hallok (Cikkíró verseny)

0
39
nap1

„Soha Ne mondd, hogy soha, akkor sem, ha minden erőd elhagy, a lelked mélyéről nyújtsd sugarad, ahogy én teszem dalaimon keresztül.„

nap3Pár hónaposan – arra lett figyelmes édesanyukám, hogy hiába beszél hozzám, nem figyelek szavaira. Az orvosok így közölték a diagnózist, nincs nagy baja a kislányának, picit más lesz, mint a többi baba ő siketen született, ezért nem figyel a hangokra, mert nem hallja őket. Őt másképpen kell felnevelni, picit több törődést, odafigyelést igényel. Pár éven belül, ha hallókészülékkel tud élni, megtanulhatja a körülötte lévő zajokat-hangokat észrevenni, és így sokat tud neki segíteni. Évi anyukám szemeiből a könny kicsordult, mert első fiú gyermeke egészségesen született. Mindent elkövetett, hogy én is az legyek, de hiába én így születettem, ez fájt neki nagyon, biztosan ő a hibás.

Félt, hogy nem fogom megérteni az embereket és engem sem fognak elfogadni. Félt, hogy nem tud majd nekem megfelelő nevelést adni, ezért mindenféle orvosi segítséget kért és meg is kapott. Mikor megtudta anyu, hogy balerina vagy énekesnő szeretnék lenni, nem adta fel, bízott a lehetetlenben azt mondta mindig van remény. Elvitt egy koreográfushoz, aki látott bennem valamit, azt mondta különleges tánc tehetsége van a mozdulatművészeti táncokhoz, ezért elkezdett foglalkozni velem. Először nem értette, miért másképp táncolok, mint a többiek. Becsúszott egy nagy hiba: az első óra előtt elfelejtettem megmondani tánctanáromnak, hogy siket vagyok nem hallom a zenei hangokat meg a beszédhangokat. De ha jobban odafigyel, és szemtől szembe mondja és lassabban, amit mondani szeretne nekem, akkor leolvasom szájáról és mindent megértek. Sajnos az emberi beszédet a készülékkel sem halottam meg, de a beszéd és énekhangomon is lényegesen sokat javított. Igaz, páran kicsúfoltak, sokszor földön kívülinek neveztek, mert viseltem a hallókészüléket. De több halló iskolatársam meg akarta tanulni a jelnyelvet, amin én kommunikáltam néha ismerőseimmel, mert ők nem értettek meg minket és ők is tudni akarták, hogy mi miről beszélgetünk. Nagyon tetszett nekik ez a pantomim jellegű mozgás, amit használunk. Gyorsan egy vagy két kézmozdulattal megosztjuk egymás között a gondolatokat. Így teltek múltak éveim, miközben kialakítottam saját (dalszövegeimből születtek a könnyűzenei dalaim) dalaimra a jeltáncot. Ahol át tudtam adni a jelnyelvi táncon keresztül a dalok világát. Ahol életre keltek a hangok a táncon és a jelnyelvi kézhang jeljegyeken keresztül. Így valóra vált első kívánságom táncos lehetettem a színpadon. Egy napon barátaim felfigyeltek egy Ki Mit Tud felhívásra ahova beneveztek titkon ahonnan elhoztam a Zsűri Külön díját.

nap1

E siker élménye után, nem volt más jövő célom, minthogy jeltáncon keresztül eljuthasson a zene világa minden sorstársamhoz. A Zene csodálatos dolog, megérdemlik, hogy megláthassák, átélhessék a dalok világát. Pár éven belül ez a célom is beteljesedett, elkezdték a dalokat, zenés darabokat, jelnyelven tánccal a kezek jeltáncával életre kelteni és átadni hallássérült sorstársaimnak. Harminc éves lettem és barátaim segítségével eljutottam az Országos Szórakoztató zenei Központ Igazgatójához, ahol sok táncos vizsgát tehet ahhoz, hogy hivatalosan is táncosként dolgozhasson. Ajánlotta nekem, hogy jöjjek el és próbáljam letenni a Jeltánc vizsgát.  Eltelt pár hónap nem akármilyen Táncos, hanem Jeltáncművész lettem és ez a hobbim hivatalosan. Azóta is tanítom különböző fogyatékossággal élő sorstársaknak, a Jeltáncművészetet. A tanítványok ma már jeltáncolnak a Napsugár Anna Zenei Jeltánc Társulatomban. Az Országos Bajnoki Kupát hozhattuk el az Országos Ritmus Csapatok táncversenyéről.

A jelszavunk: SOHA NE MONDD HOGY SOHA, mert mindig van remény valahol az út végén. És mindenre képes vagy, ami JÓT meg szeretnél tenni, csak sose add fel álmaidat.

 

Napsugár Anna

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here