Száguldó időkerék! (Cikkíró verseny)

0
31
wheel

Megszületni nem kérve az életet, gyerekkort átélni kamaszkor megélni, és a megérdemelt szerelmet, szeretetet megcsípni!

Teljesen új családot alapítani megteremteni a kis kuckót, a nyugalom szigetét, amiben aztán elkezdeni a nagy betűs életet, a reményekkel teli hétköznapokon át a különleges mindenféle programokig. Nos hát így kezdődik az én kis történetem.

Októberben jubilálunk 25 év e rögös és mindenféle problémákkal, boldogsággal kikövezett útvesztőjén.

24 éve született meg egyetlen fiunk, az életünk értelme és boldogsága egyben. Felnőtté válni nem egyszerű de gyors folyamat amit így utólag visszanézve most már el is hiszek.

Terhességem alatt elképzelni sem tudtam mit fogok otthon 3 évig csinálni a gyes alatt.

Teljesen kitöltöttem az időt és huss elrepült, kicsi fiammal immár az óvodába igyekeztünk.

Általános iskolai beíratáson elmondta hogy Ő a gyerekvárosban lakik ugyanis akkor költöztünk a Gyermekváros mellé. Nagyon sok emlék megrohan most, hogy írok azokból az időkből amire csak egy anya emlékezhet.

Középiskolájának egy 30 km-re található gimit választott ahová sikeres felvételit nyert, akkor már éreztük az apjával hogy ketten maradunk majd,egyre kevesebb időt töltött itthon. A barátok, a külön iskolai tevékenységek mind a szomszéd városhoz kötötték.

wheel

A fővárosba jelentkezett a diploma megszerzéséhez. Albérlet, egy külön élet indult útjára 5 évvel ezelőtt. Hónapról hónapra tapasztaltuk hogy egyre önállóbb és ez nagyon jó érzéssel töltött el, enyhítette a hiányát a tudat, hogy boldogul.

Kudarcot sajnos már megtapasztalt halasztania kellett 1 évet a főiskolán egy sikertelen vizsga miatt, vérzett a szívem ahogy vigasztaltuk.

Diplomamunka után kutatva rátalált Finnországra és a két országot összehasonlítva elkezdte vizsgálni a táplálkozási szokásokat, a diétához való viszonyulásokat és hogy mit és hol lehet vásárolni, ehhez ki is utazott Tamperébe. Nagyon jól sikerültek a vizsgák a diplomamunka is kiváló lett sikeresen befejezte a főiskolát immáron az én önálló nagy fiam!:) Sok barátot szerzett kinttartózkodása alatt és úgy megtetszett neki az ottani élet, hogy úgy döntött kint szeretne élni, dolgozni. A külföldi munka lehetősége mindig is vonzotta és hát bevallom őszintén a boldogulása és a jövője miatt támogattunk a családdal az ötletét. Nem egyszerű maga a gondolat sem, hogy nem ülhetek autóba és pár óra utazás után nem ölelhetem meg. 1400 km választ el tőle, de a mai világ technikai csodáinak köszönhetően számos lehetőségünk van arra hogy kapcsolatba lépjünk egymással. Naponta e-mail-t váltunk fényképeket is csatolva és skype-on beszélgetünk esténként, elképesztő a fehér éjszakák még éjfélkor is a kertben üldögélve világosban beszélget velünk.

Lassan 2 hónapja hogy személyesen nem találkoztunk, “Kirepült a gyerek…de már jól vagyok!” Köszönöm tényleg jól vagyok, jó helyen van kedves emberek között, jó alapokkal, remélem sikeres és boldog ember válik belőle, aminek egy anya csak szívből örülhet!:)

Kívánom neki hogy egy kedves szerető társra leljen aki hosszú évekig vele lesz jóban és rosszban, ahogyan ő is felnőtt és ahogyan azt itthon látta átélte.

Lassan 50 felé sok emlékkel a hátam mögött bizony átértékelődik az élet, volt ami megvalósult volt ami nem, volt amit másképpen csinálnék, de egy biztos a férjem a gyerekem a legnagyobb kincsem az életben.

Párommal esténként nagyokat sétálunk, beszélgetünk, vagy éppen kerékpározunk, kell elfoglaltság és a közös programok.

Baráti társaságunkhoz lassan visszatalálunk ugyanis az ő gyerekeik is felnőttek időközben és készülnek kirepülni!

 

akirea

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here