Milyen a nő a férfi szemével? (Cikkíró verseny)

0
30
earrmuffs

Elsősorban a saját szemen nevében beszélek, de tudom, hogy sokan hasonlóan látják.

🙂 Miért mosolygok? Miért ezzel kezdem? Azért, mert olyan sok mindent lehetne itt leírni, hogy arra nincs elegendő hely a szerveren. Azért persze próbálom összefoglalni a lényeget. Szóval milyen a nő férfi szemmel? Egy misztérium. Az ember önmagában az, de a nő különösen. Sokszor nem azt mondja amit gondol. Titokzatos. Mélyen érez, nem kerüli el a figyelmét semmi. Emocionális. De tovább megyek, próbálok őszinte képet festeni, laza ecsetvonásokkal.

earrmuffs

-Kicsim minek az a sok festék az arcodra? Hiszen így is gyönyörű vagy! – Hát persze, hogy gyönyörű. Igen az! De Ő (azért nem csak a nagy Ő–ről beszélek) még szebb akar lenni. Mert hiú. Persze, hogy az, hiszen tudja mi a szép és tudja hogyan kell azt fokozni. És szebb lesz? A fenébe, szebb. Igaza volt. Jobban tudta. Okos.

Én biztosan nem jönnék rá magamtól, hogy a halványzöld ruhához nem passzol a sötétkék fülbevaló. De ő, vagy Ő, tudja. De honnan tudja? Nem tanult színelméletet. Mégis tudja. Művész.

És úgy tud nézni, komolyan, a nő úgy tud nézni, hogy az ember fiának beleremeg a gyomra.( Amúgy nem csak a gyomra, de ezt majd máskor). És a szemével mosolyog. A szája meg sem moccan, de a szeme mosolyog. Nem értem. És még ha a szájával is mosolyog, akkor…nos, mi arra a szó, mikor valaki egyszerre, magával ragadó és szexi? Marsze? Nem tudom, de olyan.

Ért a borokhoz. Hmm? A borokhoz, igen. Ha nem tudja, akkor is ért hozzá. Talán mindannyijuknak titokban borászata van Tokajban. Vagy a környékén. De ott hol? Tokaj kicsi.

-Kicsim, ne haragudj.–És nem haragszik. Megbocsájtó. Ha őszintén mondom. Tudja, hogy úgy mondtam e. Én még azt is elhiszem, hogy az intelligens mosópor csak a piszokra pattan rá. De ő, vagy Ő rájön ha átverik. Ismer. Akkor is ismer, ha először beszélünk az életben. Tudja, hogy őszinte ember vagyok e vagy nem. Meglátja.

Tegyük fel nyár van. Tegyük fel meleg is van és, hogy száraz az idő. A kirakatban a pánt nélküli ruha csak egy darab, barackvirágszínű textil. De ha fölveszi…Most komolyan…akkor már nem csak egy textil, akkor ruha lesz…Amit úgy visel, hogy én nekimegyek a lámpaoszlopnak. Pedig nem bámultam. Tényleg. De mit csináljak? Mit csináljak, ha egyszer szép benne? Egy Monet mellet sem megyek csak úgy el. Nincs menekvés. És csak jönnek mindenfelől, a rövid farmernadrágok, könnyű blúzok, a virágmintás szoknyák, a tűsarkúak és a papucsok, a színesre lakkozott körmök a picike lábakon, a karcsú és teltebb derekak, a formák és az illatok… 🙂 Hát mosolygok (én csak a számmal tudok) és…most tényleg, ki tette ide ezt a rengeteg fát és oszlopot? Nem lehet tőlük haladni.

Néha eltévednek, megkérdezik merre van az Andrássy, megmondom. A hangjuk lágy és…a fenébe is, szexi. Mitől szexi? (Az enyém miért nem az? Tele van titkokkal a világ.)

Tegyük föl tél van, de nem havazik. Édesek ahogy a kabátjuk gallérját felhúzzák és, hogy picike kezükön a kesztyű akkora mint egy panda tappancsa, a téli sapka is nagy és puha. Ez már messziről látszik. A fülmelegítő hosszú pihéit pedig tépi a jeges északi szél. Imádnivalók.

Néha elbeszélünk egymás mellett, néha nem látjuk (be) a másik nézőpontját. Néha nem értenek minket. És akkor mi van?  Semmi. Megyünk tovább.

És óh…hogy tudtok szeretni. Uppsz…ez olyan mintha Shakespeare-t idéznék. De akkor is. Óh…hogy tudtok szeretni. Odabújtok és megöleltek…ez jó. Sokszor kell hallanotok, hogy szeretünk benneteket, hát rajtam ne múljék én sokszor mondom.

Konrad

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here