Lehet (Cikkíró verseny)

Ő? Ő!

Futottam és közben gondolkodtam. Ezt érdemlem?  Még ezek után is bocsássak meg neki? Mennyi az, amit egy nő eltűrhet egy férfitől? Várjunk csak, ő nem csak egy férfi. Ő az életem, Ő a mindenem, Ő a jövőm. De összetört.

Darabokban vagyok és még így is harcolok, mert hiszem, hogy Ő az, akit nekem teremtettek. Megbántott, megalázott és nem állt ki mellettem. Igen én többet érdemlek, valakit, aki mellettem van a rosszban is, akiben megbízhatok, akire számíthatok. Elmosolyodok. Tudom, mit kell tennem. Továbblépni. Hiszen már befestettem a hajamat, elkezdtem futni, vettem pár új ruhát-cipőt.

run-06

Elképzelem, amikor pár hónap múlva sétálok magabiztosan, magas sarkúban, tökéletes alakkal a Fő utcán és jön velem szemben. Meglepődik, lenyűgözöm azzal, hogy mennyit változtam, és újra belém szeret. A nyakába ugrok, és újra érzem az illatát. Szétcsókolom a száját, magamhoz szorítom és minden olyan lesz, mint régen. Kezdek fáradni, de ösztönzöm magam a futásra, mert a gondolataimban tökéletes alak szerepel. Boldognak érzem magam, és futok-futok a cél érdekében, amikor hirtelen eszembe jut. De összetört. Azt mondta gondolkodnia kell, mert nem biztos az érzéseiben. Végignézte, ahogy mások bántanak ok nélkül. Végignézte, ahogyan szapulják a kapcsolatunkat, pedig én csak azért veszekedtem vele, hogy nekünk jobb életünk legyen. Azt mondták nem fogadom el őt olyannak amilyen, én csak követelőzök, és hogy különbözőek vagyunk. Pedig én hiszek benne, tudom, hogy képes lenne rá, mert már mellette vagyok 4 éve. 17 éves koromban jöttünk össze, Ő 18 volt. Annyi mindenen mentünk keresztül együtt, hogy egyszerűen biztos voltam benne, hogy Ő az, akivel le fogom élni az életem. De megbántott. Újabb gondolatok keverednek bennem, kérdések tömkelege fogalmazódik meg a fejemben. Meg lehet bocsájtani egy olyan embernek, aki olyan dolgot tett meg veled, amire te soha nem lettél volna képes ellenkező esetben? A válasz nem. Hol a büszkeségem? Ami előtt megismerkedtünk, egy magabiztos, erős nő voltam, aki nem függött senkitől és semmitől csak magától. Vissza kell találnom a valódi önmagamhoz. Bele húzok a végébe, már a 15. körnél tarok a sportpályán. Most jön az utolsó fél kör sprint. Megváltoztatom magamban a történetet, újra elképzelem, ahogyan magas sarkúban, tökéletes alakkal, egy új ruhában sétálok a Fő utcán és egyszer csak szembe jön velem Ő. Meglát, elcsodálkozik, újra belém szeret, de én csak mosolyogva oda köszönök neki és továbbmegyek. Igen, ezt fogom tenni. Beértem a célba, meg van a 15 kör és nagyon büszke vagyok magamra. Mintha az a fájó nagy gombóc is eltűnt volna a gyomromból, ami az óta ott van, ami óta kimondta, hogy gondolkodnia kell. Kinyújtom izmaimat a pálya szélén és a gondolataim tovább keveregnek.  Én már messze fogok járni egy olyan férfi oldalán, aki megérdemel, érettebb és jobban passzol hozzám. Elkezdem nézegetni a férfiakat a pályán. Furcsa, eddig észre sem vettem, hogy más is van lent rajtam kívül. Lássuk csak, neki jó lábai vannak, de az arca nem az estem. Ott jön egy izmos, magas, helyes pasi, ráadásul egyedül fut. Bedobom magam döntöttem el, mikor még nem tudtam, hogy a következő gondolatom Ő lesz. Nem hasonlít rá. Nem olyan, mint Ő.  A csudába is, de hiszen pont ez lenne a lényeg! Elment a kedvem az egésztől, inkább elindulok hazafelé. Sétálok a dombon felfelé, magamba zuhanva, amikor hirtelen megcsörren a telefonom. A szívem hevesen kezd el verni, érzem, hogy Ő lesz a vonal másik oldalán. Tessék? Szólok bele izgatottan, és mint ha minden problémám elszállt volna, újra boldognak érzem magam. Azt kéri, forduljak meg. Úristen ez Ő, Ő és egy nagy csokor rózsa. Azt mondja, hallgassam meg. Nem lesz könnyű, rengeteget hibáztunk mind ketten, de néha a hibák azok, amik elvezetnek újra egymáshoz. Azt mondja küzdeni fog az utolsó erejéig, mert rájött, hogy ami köztünk van különleges. Bocsánatért esedezik, és hajlandó lenne bármit megtenni azért, hogy megbocsájtsak neki. És akkor egyszer csak megfogja a kezem, letérdel elém az utca kellős közepén és megkéri a kezemet. Meglepődök, nem tudom, mit kéne tennem, vagy mit kéne válaszolnom, de egyszer csak minden világos lesz. Minket egymásnak teremtettek. Érzem, hogy a seb, ami bennem van nem gyógyult be még teljesen, de képes leszek neki megbocsájtani, mert mi ketten mindent legyőzünk és megoldunk majd együtt. Legyőzhetetlennek, magabiztosnak és erősnek érzem magam.

És egy kis mellékutcában, sportcipőben, izzadtan, lófarokba kötött hajjal, némi felesleggel a fenekemen, a nyakába ugrok, és újra érzem az illatát. Szétcsókolom a száját, magamhoz szorítom és érzem minden rendben lesz.

 

lillus0205