Kamaszkezelési útmutató – kamasztól (Korhatár miatt versenyen kívül)

0
34
minitini3

 

Este 9 óra. Lámpaoltás. Kérdésem a következő: van még rajtam kívül olyan 13 éves lány, akinek ilyenkor már aludnia kell??? Ezt most azoknak a szülőknek írom, akik meg akarják érteni, hogy egyik-másik gyereküknek miért vannak furcsa hangulatváltozásai.

A szülőket (és az enyémeket)  általában nem érdekli a tipikus „de a többiek…!” érv. Ilyenkor megy a nagy veszekedés. Ekkor én mindent és mindenkit ki nem állhatok, legszívesebben ütnék-vágnék, ám mire belekezdek a hisztibe már fogalmam sincs, mi is bántott meg ennyire?  A kamaszok többsége ilyenkor „bevonulok a szobámba és várom hogy valaki megtegye az első bocsánatkérő lépést” játszik. Bevallom, én is szoktam alkalmazni ezt a kicsit sem ésszerű módszert.

minitini3

Viszont néha vannak olyan különleges napok (nagyon ritkán, ismétlem, nagyon ritkán) amikor én kérek bocsánatot. Na ilyenkor a legrosszabb, ha rájön a szülőre a durcizhatnék, vagy a „nincs időm, majd később elmondod” szindróma. Saját magamból és barátnőimből kiindulva ez egy majdnemhogy végzetes lépés. Ilyenkor ez nem egy kicsi hiszti tárgya hanem egy olyan mély seb, amiből ha több összegyűlik, robban és elmérgesedhet a szülő-gyerek viszony. A felnőtt ettől kezdve a világ végéig is várhatja, hogy a kamasz még egyszer bocsánatkérésre vegye rá magát.

Szerencsére az én szüleim nagyon „jófejek” ahogy a barátaim mondanák, de volt szerencsém (vagy inkább szerencsétlenségem) találkozni olyan szülővel is aki nem szakít elég időt a gyerekére. Általában ebből következik a rossz tanulmányi eredmény és az egyre növekvő intők száma, amit ha számon kérnek, a válasz: Otthon senki sem foglalkozik velem!!! Rengeteg ilyen ismerősöm van.

Ha egy tini kap egy rossz jegyet vagy esetleg egy intőt, az már önmagában is rossz érzéssel tölti el, még ha nem is mutatja kifelé (általában a fiúk ezt úgy állítják be, mintha ez lenne a menő, de ezt ők se gondolják komolyan, néhány elvetemülten kívül). Szóval nem kell még egy lapáttal rárakni azzal, hogy még jól le is szidják és ne adj Isten még valami büntit is kap!!! Most a szülő azt kérdezi magában: Akkor hogyan neveljem? A válasz pofon egyszerű: A lelkiismeretére kell hatni. Tapasztalatból tudom, hogy (legalábbis a baráti körömben) sokkal hatásosabb, ha elmondják nekik, hogy mekkorát csalódtak, satöbbi, satöbbi, satöbbi!!!! Esetleg abból a tantárgyból ami nem megy, segíteni kell neki! De az szarvashiba, ha eltiltják valamitől… akkor csak még jobban kívánni fogja azt a dolgot, és engedéllyel vagy anélkül, de „már csak azért is” azt csinálja. Persze én is ilyen vagyok, de szerintem a felnőttek többsége is ugyanígy érez! Sőt! Biztosan tudom!!

A szüleim szerint az én kamaszkorom kimerül abban, hogy rengeteget eszek és nyafogok. Khm. Bár szerintem az utolsó tulajdonság nem igazán illik rám, de enni azt biztosan nagyon sokat eszem. De ezt bármelyik másik kamaszról el lehetne mondani, ez olyan alapvető kamasz tulajdonság. Mint ahogy a nagy érzékenység. Mi, lányok például bármin el kezdünk sírni. Vagy hangosan vihorászni… Vagy mindkettőt egyszerre. A fiúkat annyira nem ismerem, csak a négy fő témájukat: foci, kockulás (lányos szülők kedvéért: gépezés), csajozás és kaja minden mennyiségben.

Azoknak a szülőknek, akik képesek megérteni ezt, esélyük van, hogy komolyabb lelki és szellemi sérülések nélkül túléljék ezt a korszakot…  🙂

 

Minitini

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here