Jó tanács fiamnak (Cikkíró verseny)

pregnant1

Még 10 hét és Kornél megszületik. Már most sokat beszélek hozzá. Elköszönök tőle, amikor megyek dolgozni, köszönök neki, amikor hazaérek, együtt szurkolunk, ha a tévében focimeccs megy, bár ő még csak mocorgással mutatja ezt ki, és amikor réteszem a pocakra a kezemet, akkor pedig az élet nagy dolgairól mesélek neki.

pregnant1

– Most ne figyelj ide! – mondom a feleségemnek. – Komoly férfidolgokról lesz szó.

– Jó majd befogom a fülem – mondja, és úgy tesz, mintha tényleg befogná a fülét.

– Kornél, jól figyelj most rám! – kezdek bele a monológba. – Az életet nem szabad félvállról venni, mert aki úgy veszi, boldogtalan marad. A boldogságra kell mindig törekedned! Hallod? A boldogságra kell törekedned! A bol-dog-ság-ra! A legfontosabb, hogyha felnősz, megtaláld azt a nőt, akiben megvan minden a boldogsághoz. Könnyű felismerni, mert akiben boldogság van, az szívből tud nevetni, őszinte a tekintete, gyönyörű a mosolya. És mindezt akkor mutatja, amikor veled van. Ha olyan valakivel találkozol, aki nem nevet rád, aki lesüti a szemét és elfordítja a fejét, amikor fontos dolgokról van szó, aki nem tud mosolyogva üdvözölni, azzal nem szabad kezdeni. Ígérd meg, hogy a boldogságra fogsz törekedni! Ígérd meg, hogy figyelni fogsz ezekre a dolgokra! Ígérd meg, és akkor én nyugodt leszek, hogy neked is megadatik az, ami nekem.

A feleségem kezei megérintik a fejemet. Felnézek rá a pocakja mellől.

– Befogod a füled, mi? – kérdezem viccelődve.

– Igen – mondja mosolyogva. – Egy ideig, igen.

– Ilyen mosolyt keress Kornél! Pont ilyet.

 

zénó

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here