Igaz történet- avagy hogyan ne jussunk el a válásig! (Cikkíró verseny)

divorce

Hogyan tartsuk meg párkapcsolatunkban a bizalmat, tiszteletet, szeretetet? Volt egyszer egy férfi és egy nő. Első látásra szerelem volt köztük. Kölcsönösen tisztelték egymást,kölcsönösen felnéztek egymásra, kölcsönösen megérezték ha a másikat bántja valami, őszinték voltak egymáshoz, bíztak egymásban.

divorce

Teltek múltak a napok,hetek,hónapok,a szerelmüket csodás élmények, közös pillanatok, kacagás, meghittség, béke tette színesebbé. Mígnem egyszer csak a férfinak nem tetszett valami. Nem mondta el a nőnek, hogy mi a problémája, de érezhető volt a feszültség. A nő rákérdezett hogy mi a baj, a férfi azt felelte semmi. A nőt nem hagyta nyugodni hogy mi történt a párjával, és újra megkérdezte. A férfi ekkor már sértődötten válaszolt “Nem érted hogy nincs semmi bajom, ne idegesíts, hagyjál!”. A nő nem erőltette tovább a dolgot, de azon kattogott, mi lehet a baj, mit tett, mi a gond… És ettől frusztrált, boldogtalan lett. A férfi pedig napokig duzzogott, alig szóltak egymáshoz. Pár nap eltelte után kibékültek ugyan, de a nő még mindig nem tudta mi történhetett, és a férfi sem volt olyan kedves mint annak előtte. Volt valami ami szőnyeg alá lett söpörve, nem lett kimondva. Ez okozott egy törést a kapcsolatban, de folytatódtak a napok tovább… Majd újra problémája lett a férfinak, amit most már ki is mondott,de indulatból, támadva, nem higgadtan. A nő megsértődött, felpattant és kirohant a helységből. Nem beszéltek róla többet, pár nap után kibékültek ugyan, de valami nem volt a rendjén. Aztán egyszer csak a nőnek lett problémája, amit el is mondott a férfinak “Figyelj szívem, úgy érzem nem figyelsz rám eléggé!”, aki ezt személyes támadásnak vette, megsértődött. Azt gondolta hogy ő már nem elég jó a nőnek és magába fordult. Ezek után ezeknek a meg nem beszélt problémáknak az lett a következménye, hogy már egyikük sem mondta el a másiknak hogy mi a gondja. Mindketten magukban tartották, lenyelték, elfojtották. Csak gyűlt és gyűlt. A férfi elkezdett másfelé kacsintgatni, a nő pedig elmenekült, elköltözött. Aztán rájöttek hogy hiányoznak egymásnak, megpróbálták még egyszer, újra egymáshoz kötötték az életüket. Igen ám, de a problémák ugyanúgy nem lettek kimondva, megbeszélve, mert féltek attól hogy a másik majd megsértődik és elmegy majd, kicsapong. Majd jön a napokig tartó mosolyszünet, a gondolat, hogy nem vagyok neki elég jó, és így tovább… Megismétlődött újra az egész! A férfi kikacsintgatott, a nő szedte a sátorfáját és elmenekült. Mindketten gyávák voltak! Nem csak az egyik, a másik is. Megszűnt a tisztelet, a bizalom, nem tudtak egymásra felnézni. A nő azon strapálta magát, hogy úristen késik, biztos megint nővel van, hol van már… Kialakult az önbizalomhiány. A férfi pedig azt gondolta, “Nem vagyok elég jó ennek a nőnek, nem becsül meg.”. Benne is kialakult az önbizalomhiány. A nő elkezdett még csinosabban öltözni, kilakkozott körmökkel, kifestve, illatosan várta a férfit, azt hitte ez a baj, ezért van a kikacsintgatás, mert szebbre, jobbra vágyik a párja. De meglepetten tapasztalta hogy bár ez is fontos –  a férfi nem értékelte ezt kellőképpen. Ugyanoda lyukadtak ki, mint már ezelőtt,vége lett. Mindkét fél sérült, megtépázott önbizalommal, boldogtalanul vette tudomásul, hogy bár szeretik egymást, de nem működik. Elváltak útjaik.

A nő ezután nem tudott aludni,csak forgolódott, gondolkozott, sírt. Miért így alakultak a dolgok, hisz annyira szerettük egymást. Mit rontottunk el,hol hibáztunk és így tovább… Majd végiggondolva az egész kapcsolatot, rájött hogy mi okozta a kapcsolat halálát! Iszonyúan fájt neki a felismerés,hogy ezen múlott a boldogságuk, amit nem tettek meg, egyikük sem. Hogy mi volt ez? Az hogy a problémák sosem lettek kimondva egymásnak, elfojtották őket, szőnyeg alá söpörték, nyelték, várva azt hogy majd magától megoldódik és minden rendben lesz. Ha ki is lett mondva valami, az tele volt indulattal, nem tudták nyugodtan, higgadtan megbeszélni. Mindketten hamis képeket tápláltak egymásról az agyukba: nem vagyok neki elég jó, nem szeret, nem figyel rám, nem bízik bennem, biztos hazudik és így tovább. A nő mikor erre rájött ,felismerte,hogy nem a külsejével volt baj, nem a személyiségével, azt gondolta hogy tudnak még ezen változtatni,és az alapoktól újrakezdhetnek mindent, mert ő már tudja a megoldást! “Hiszen itt arról van szó, hogy nem beszéltük meg a gondokat ,gyávák voltunk!” Fel is hívta a férfit,elmondta neki mindezt, aki erre annyit mondott,hogy ő nem akar lelkizni. A nő márpedig nem fog könyörögni… Ha nem, hát nem. Mindenhez két ember kell, nem elég egy. Fájdalmasan, de elfogadta hogy vége van. Szembenéz vele. Okult belőle…

S hogy a férfi belátta-e, rájött-e, hogy ez volt a baj köztük, nem tudni. Nem tudni hogy beismeri-e azt hogy mindketten hibáztak, hogy gyávák voltak és úgy viselkedtek konfliktushelyzetben, mintha gyerekek lennének. Nem tudni mi jár a fejében. Nem mondta ki. Pedig talán megmenthető lett volna a kapcsolatuk. Sosem tudjuk meg.

Hogy mit tanult a nő hibáiból okulva? Azt hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, de még egyszer soha többé nem követi el ugyanezt a hibát, mindig kimondja higgadtan,nyugodtan, nem sértegetve, azt ami bántja, ami nem tetszik neki. Soha többé nem fojtja el, nem söpri a szőnyeg alá. Ha a párjának van problémája, azt meghallgatja, nem rohan ki, nem menekül el, elgondolkodik rajta és ha igaza van a férfinak, változtat. Így a férfi nem gondolja azt hogy ő nem felel meg és nem kacsintgat ki önbizalomhiány miatt. A férfi mit tanul ha ő is elgondolkozik és ráébred erre? Azt hogy mindig kimondja nyugodtan a problémáit, nem duzzog napokig,és ha a párjának van gondja, meghallgatva a nőt elgondolkozik a hallottakon és változtat. A nő ekkor nem fog lelépni,nem fog elmenekülni, nem lesz bizalmatlanság, önbizalomhiány.

A tanulság? Az hogy a kapcsolat elejétől fogva,nyugodtan,őszintén beszélgessünk párunkkal,beszéljük meg a jót és a rosszat is egyaránt. Ekkor nem fogunk szorongani,nem veszik el a bizalom,tisztelettel tudunk egymásra nézni,ha kell tudunk bocsánatot kérni,és boldog, kiegyensúlyozott,szerelemmel teli párkapcsolatban élhetünk! A higgadtság,az odafigyelés, megértés nagyon fontos. Éretten álljunk a probléma elé,ami ha nyugodtan,és nem támadó jelleggel van kimondva, építő hatású.

Én megtanultam! Mert a történetben szereplő nő én vagyok. Az a nő, aki szembenéz hibáival, vállalja,és soha többé nem követi el őket!

 

Berényi Tünde

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here