Hula-hopp élet (Cikkíró verseny)

Az életet általában a hullámvasúthoz szokták hasonlítani. Szerintem viszont a hula-hopp jelző sokkal jobban illik rá.

Az életed folytonos körforgásban van. Néha a maximumon pörögsz, néha lassabban. Néha viszont teljesen a földre zuhansz. És olykor hiába pörögnél újra a magasban, nem megy, máskor viszont pillanatok alatt képes vagy rá.

Ezen a februári délutánon, a párizsi Pont des Arts hídon állva, éppen ezen töprengtem. A Szajna feletti átjárót két oldalról szerelmesek lakatjaival telezsúfolt kerítés fogta közre. Valentin nap volt. A szerelmemre gondoltam, akit elszakított tőlem a kegyetlen élet. Csalódásom és bánatom határtalan volt, a fájdalom folyton a szívembe vájta hosszú, éles karmait. Ő fogadkozott, hogy szeret, újra tudjuk kezdeni. Nem hittem neki, bár szemeiből az őszinte vágyat, megbánást olvastam ki.

Jelenleg életem és én a földön hevertünk, már hónapok óta. Eltűntem a világ elől. És őelőle is…

A fagyos téli szél az arcomba csapott, belefújt hajamba, és bebújt kabátom alá is, hogy elérjen fájdalom-markolta szívemhez és megfagyassza azt, keménnyé tegye, hogy többé semmi se bánthassa. Emberek tömege kelt át a hídon, sorra kattant sok új lakat. Valaki mellém állt, a kerítésre támasztotta karját, közvetlenül az enyém mellé.

Szép időnk van. – mondta, felnézve a felhők mögül előbukkanó napsugarakra. Hangját meghallva szívemben is előtört a fénysugár, a remény. Odafordítottam tekintetemet. Ő volt az. Hát megtalált. Rám nézett. Kabátja zsebéből előhúzott valamit, két tenyerébe fogta, úgy nyújtotta felém. Egy régi lakat volt, kettőnk nevével belekarcolva, és mellette egy kulcs. Felé nyújtottam kezem és már ketten fogtuk közre a hideg lakatot, mely szívünkkel együtt melegedett át.

pont-des-arts

A mi lakatunk is a rácsra kattant a többi örökre összezárt szerelmes szív közé, kulcsa pedig puhán alámerült a Szajna sötéten hömpölygő vizében. Mi csak álltunk egymással szemben boldogan.

Örökké szeretlek! – mondta, majd a karjaiba kapott és megpörgetett.

Életem újra a magasban szárnyalt. Én voltam a hula-hopp, ő pedig az ember, aki fenntart, hogy soha többé ne essem le.

dryka