Hallod, kisfiam? Szóltam… (Cikkíró verseny)

0
39
twins
Lehet egyedül nevelni hallássérült ikreket? Szerintem igen. Én legalábbis megpróbáltam. Hányszor omlik össze a világ egy édesanyának? Sokszor. Hányszor kell erősnek lenni és talpra állni? Mindig. Mert az anyák erősek és  mindent kibírnak. Újra és újra. Mert hisznek abban, hogy minden jóra fordul. Mert tudnak küzdeni a végsőkig. Ahogy én is.

twins

Az első csapás akkor ért, amikor 29. hétre megszülettek ikerfiaim. Két hónapnyi kórházi küzdelem után az orvosok közölték, hogy egyik kisfiam teljesen siket. „Anyuka! A kisfia soha nem fog se hallani, se beszélni!” Egy ilyen mondat után van, aki összeomlik, van, aki nekiveselkedik és nem hagyja, hogy ez megtörténjen. Számos vizsgálat után, 6 hónaposan hallókészüléket kapott és megkezdődött a korai fejlesztése. Torna minden mennyiségben, szakértői vélemények, vizsgálati dokumentumok beszerzése, hallásfejlesztés, utazótanár, további vizsgálatok. És fél év után a csoda, amikor a gyermek idegrendszeri érése olyan jó, hogy elkezd beszélni. Ez a kisfiam ma már énekel, verset mond, integrált óvodába jár és készülék nélkül is hall és beszél! Nem volt igazuk az orvosoknak!

Hogy közben négy hónapos koruktól egyedül nevelem őket, az már egy másik történet. A Sors megajándékozott egy olyan társsal, aki a gyerekeimmel együtt elfogad és szeret minket minden nehézség ellenére. Ez a másik csoda! Hogy ő van nekünk és segít! A szeretetével, a türelmével, a jóságával.

Az Élet azonban nem ilyen egyszerű. Másfél éves volt a másik fiam, akit addig egészségesnek hittünk, de kiderült, hogy az ő hallása még rosszabb. A hallásproblémához viselkedési és figyelemzavar is társult. Műtétek, kivizsgálások, fejlesztések sora után megszületett a számomra legszívszorítóbb döntés: el kell szakítanom őt az ikertestvérétől, tőlem és speciális, bentlakásos óvodába kell vinnem. Másfél évig bírtuk. Addig ő is, én is lelkileg megroppantunk. De! A fiam megtanult beszélni, és ma már ő is énekel, mesél, magyaráz, kérdez egész nap és itthon alszik minden este, velünk van és integrált óvodába jár, ahol jól érzi magát. A hétköznapok nehezek, a kiabálások mindennaposak a házban, az utcán, a játszótéren. Nem foglalkozom már azzal, amikor idegenek mondják, hogy mit ordibál ez a nő a gyerekeivel, ez nem normális! Vagy: itt jön a bolond anya a bolond gyermekeivel!

Már nem fáj, mert ők nem tudják, mi van velünk. Csak akkor hallgatnak el, ha meglátják a fiúk fülében a hallókészülékeket. Már nem nézek hátra, csak előre. Még bírom, mert muszáj. Mert erős vagyok attól, hogy látom az utat, merre kell tovább menni. Még akkor is, ha adódnak olyan pillanatok, amikor kiabálok utána, hogy álljon meg a biciklivel, mert jön az autó. Kiabálok, mert féltem, mert aggódom érte. De nem a hangomra áll meg, hanem mert megtanulta. Mert a belső hangja megszólalt. És sokszor hiába mondom: Hallod, kisfiam! Szóltam…

Ikeranyu

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here