Fátylat a múltra (Cikkíró verseny)

Az életben az egyik lehető legfontosabb lecke, amit nem tanítanak az iskolában, a párválasztás. Napjainkban kevés otthoni mintát tudnak magukkal hozni a fiatalok. Egy átmeneti boldogságot és közömbösséget teremtő szappanbuborékban élünk egy globalizálódott közönyben. Ennek következtében óriási falak épültek nők és a férfiak köré.

fatyol

Társtalálás lehetőségei

Ha kellőképp nyitott szemmel járunk a szerelem bárhol ránk találhat, mert az élet számos nyilvános helyszínt biztosít az ismerkedésre. Kapcsolatok születhetnek bárhol, fel lehetne sorolni a palettát. Az internet és az okostelefonok korszakában olcsó, gyors és remek ismerkedési terepet nyújtanak a társkereső oldalak is. Akad olyan honlap, ahol kétpercenként regisztrál egy-egy társra vágyó. A profilok nagy része olyan, akinek a normál életben sincs esélye társtalálásra, akad masszőr, vagy prostituált, plázacica, nős kalandor, esetleg lelki sérült is, de létezik számtalan normális keresgélő is. Tehát a lehetőségek hatalmasak, mégis korosztálytól függetlenül a statisztikai adatok számtalan egyedülálló nőről és férfiról mutatnak tanúsítványt. Hogy ez trendi lenne-e, vagy csak média által belénk sulykolt elvárásokat próbáljuk követni, vagy a gazdaság szinglikre szakosodott iparágait szeretnék meggazdagítani, azt mindenki csak egyes egyedül maga tudja. Az élet mindenkit edz és a tanulópénzt meg kell fizetni. Egy igazi társ életre szól és senkinek nem könnyű megtalálni azt, akire rábízza magát egy életen át.

Lépjünk ki a komfortzónánkból

Amikor visszagondolunk az élethibáinkra, el kell számolnunk önmagunkkal, tisztában kell lenni előnyeinkkel, hibáinkkal. Mindegyikünk más „útlevéllel” jött a világra, de az már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk az adottságainkkal. Igenis létezik tartós kapcsolat férfi és nő között, ami persze többféle lehet. Amikor az együttlét elvesz belőlünk és még annyira sem vagyunk képesek, mint amennyit önmagunktól meg tudnánk teremteni. A legtöbb románc egyszerű és csak eléldegélünk egymás mellett. Nem is adunk, nem is kapunk olyasmit, ami változást, fejlődést eredményezne. Olyan mintha művirágot öntöznénk. A legideálisabb kapcsolatunknál már a legelején kiderül, hogy a másikkal kiegészülve vagyunk teljesen egész. Amikor érezni, hogy mellette mindenre képesek vagyunk. Ez talán olyan, mintha ötösünk lenne a lottón. Valaki szerencsés és elsőre megtalálja, többen vannak, akik keresik a megfelelő társat. Sokan léleklátókhoz, jósokhoz, csakravezetőkhöz rohangálnak, elkezdik magukba szívni a Feng Shui-t és Zen üzeneteket, és még számtalan önsegítő eszközt. Kétségbeesetten töprengenek a múlt kudarcain és közben a saját démonjaik szánalmas alakot csinálnak belőlük. Nem szabad a tegnap terhét nyögnünk és magunkkal cipelni, hanem a valósággal kell foglalkozni. Amikor az élet teremt olyan helyzeteket, hogy változás van, akkor nyitottnak és bátornak kell lenni. Nagy levegő és ugrás a mélybe, mert addig játszunk, amíg talpon vagyunk. Sok a labirintus, zsákutca és a tövises ösvény, de ezt a periódust ügyesen végig kell járnunk.  A múltunkból csak a tapasztalásokat vigyük tovább, ne pedig az előítéleteket, így folyamatosan tanulunk és igazodunk. Mindenkinek a saját poklát meg kell járni ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő megfelelő társat. Meg kell tanulnunk haladni az életben, de nem úgy hogy az egyik lábunk a féken van.  Ahhoz, hogy szabadok lehessünk el kell engednünk a sérüléseket és a félelmeket. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az energia, amivel a múltunkba kapaszkodunk  visszatart az új életünktől.  És az élet nem néz hátra…

 

Lifi