Face-ekrakás helyett? (Cikkíró verseny)

0
33
facebook_like_thumb

Míg jártunk a párommal, mindenki azt kérdezte: „Mikor lesz eljegyzés?”. Mikor ez megtörtént, a következő kérdés: „Mikor lesz az esküvő?” Néha, a legszívesebben azt válaszoltam volna: „Honnan tudjuk?“ Jól éreztük magunkat egymás társaságában, de úgy láttuk, éreztük, a társadalmi-családi-emberi elvárások másmilyenek, mint mi elgondoltuk. Vagy legalább is, másféle ritmusban gondoltuk el.

facebook_like_thumb

Azon töprengtünk, miért kell mindennek úgy történnie, ahogy „elvárják”, vagy „bevett”, mintsem úgy, ahogy mi elképzeljük? Tény, hogy igencsak megváltoztak az emberi kapcsolatépítés szokásai: nehezen, nagyon nehezen találunk rá a társunkra, ha ezt „teljesítettük”, akkor jön egy sor probléma, amire mindenki másképp reagál: mi legyen az összeköltözéssel; mikor legyen az esküvő, mit, hogyan, miért kérdések özöne szabadul ránk. De kérdezem én: azért, mert változik a világunk, és egyre inkább az egyéniség, az önállóan elképzelt életfelfogások helyett a közösségi létforma kerül előtérbe – nem, nem arra gondolok, hogy párhuzamosan több emberrel járunk… -, miért nem fogadható el, hogy két fiatal máshogy, de mégiscsak egy – lehet rosszul, de abban az életfázisban általuk helyesnek – kigondolt elképzelés mentén építgeti fel az életét?

Sok vád éri a fiatalokat, köztük a fiatal lányokat, hogy face-ekrakás helyett inkább facebookoznak, ami valljuk be, igaz. De ha belegondolunk, hogy mennyire nehezen találnak párra, akivel közösen tervezgessenek, ha nem is családalapítást, de pár szép évet, akkor valamilyen fokon ez megérthető.

Ugyanakkor nem szeretem a lájk-társadalom kialakulását sem – két normális mondat helyett nyomj egy gombot, és ezzel „kifejezted” véleményedet. Ez a világ alakul ki egyre inkább, és ez elszomorító. A fiatal lányok többsége valóban ezt a felszínes világot vallja magáénak, vagy nincs más, amit magáénak vallhatna? Ki tudja? Egy biztos, a felületes kapcsolatépítést igencsak elősegíti és megnehezíti a férfinem számára is, hogy érdemben, teljes valójában lásson maga előtt egy lányt. Kommentek, lájkok, megosztott videók alapján felépítenek egy képet az adott nőneműről, és vagy bejön, vagy nem. Viszont, ha akad egy lány, aki meri vállalni, egyáltalán van véleménye, és ki is tudja fejezni, akár írásban, akár szóban, akkor a férfinem képviselői bizonytalanodnak el, hisz ez a hölgy már egy nehezebb kihívás.

Igen nehéz nőneműnek lenni a mai világban, de nem lehetetlen. Más kérdés, hogy vannak olyan nők, akik nem szeretnek kifelé élni, képekkel megosztani életük apró momentumait, de ettől még nem kevesebbek: fészket is építenek, facebookoznak is. Lehetséges a kettő összeegyeztetése, de ehhez azért kellett egy megfelelő hímpéldány is. Nem mellesleg: mi is az interneten keresztül ismerkedtünk meg.

Csak még egy slusszpoén a végére: összeházasodtunk, szerintetek mi volt a következő kérdés: „Mikor jön a kisbaba?”. Már a nevetés, mint a sírás kerülgetett, de sikerült „túlteljesíteni” a tervet: ikreink születnek. Így azt hittük, megúsztuk a „Mikorra tervezitek a második babát?” kérdést, de nem! „Mivel két kisfiú, nem szeretnétek egy kislányt is?”. Hát, ezt nem lájkolom azért. Útravaló kezdő párkapcsolatot építőknek: mindig a párodat figyeld, ismerd meg, és egyéni, de azért értelmes módon építgessétek az életeteket, nem kell hozzá facebook társadalmi megerősítés. Útravaló anyukáknak: a lányaitoknak manapság nehezebb párt találni, megállapodni, sajnos, a face-társadalom ezt nem mindig segíti elő, de talán annyira nem reménytelen a helyzet.  

galadriel

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here