Egy meleg nap forrpontja (Cikkíró verseny)

ego

Az idén hamar beköszöntött a nyár, május elején már hólyagos – rongyosra égette az érzékenyebb emberek bőrét. A meleg az idő múlásával csak fokozódott. Júniusban elért minket is az Európában tomboló kánikula, ami nem ritkán negyven Celsius fok körül riogatta a jó népet. Aki csak tehette, már ki sem mozdult az otthonából, a jó hideg vagy légkondicionált lakásból, – hacsak nem támadt valami halaszthatatlanul sürgős dolga. Így jártam én is.

ego

Az APEH kitalálta, hogy nekem sürgősen és tüstént adóellenőrzésre kell bemennem. Lehet, egy piszok adócsaló vagyok, és nem vallottam be a taxizással megszerzett ötvenszobás kastélyomat. Természetesen a Karib tengeren lévő saját szigeteim egyikén. Miután sikerült megfelelő papírokkal bebizonyítanom, hogy ép testben – épp hogy élek, – elmehettem. A közel tíz kiló papírhalmazt gondosan bepakoltam a taximba, mert mint tudjuk, öt évig minden számla, irat, bizonylat megőrzendő, – különben lesz nemulass! Ha már pályán vagyok, próbáljunk egy kis pénzt keresni! Elindulok egerészni. Meddő kísérlet, ember nincs az utcán. Az URH csendesen serceg a külső zavarásoktól, de legalább tudom, hogy működik. Beállok a Széna téri drosztra. Ablakok felhúzva, a motor dünnyögve szörpöli az üzemanyagot, – muszáj, hogy dolgozzon, – különben nem megy a klíma.   Csendesen agonizálok a kocsiban lévő huszonkét fokban, és már átkozom magam. – Miért nem hazafelé vettem az irányt, a lakásomban uralkodó tizennyolc fokos kellemes borzongásba?

És csodát látok. Megjelenik álmaim asszonya. Látszik rajta, tudja magáról, hogy minden férfi Őt nézi – kívánja. Ahogy átlibeg átlósan előttem, ismerősnek tűnik. Vajon melyik színésznő vagy fotómodell, esetleg manöken lehet? Feltámad bennem a vadászösztön. Kiugrom a kocsiból, és utána loholok. Az agyam lázasan jár valami használható dumát keresve, olyat, ami már beválhat.  

– Kislány, nem Te ejtetted el véletlenül ezt a rugót? – nyúlok a zsebembe egy ezresért. Ha nem, akkor – mivel úgy is találtam, –meghívnálak belőle ide a közelbe az Auguszt-hoz. Ott van a világ legjobb fagylaltja, – nyalakodhatnánk egyet – hadarom el egy szuszra. Ha visszanéz és válaszol, – nyert ügyem van. És visszanéz, és válaszol. Én meg bújnék a flaszter alá.

– Szia Apa! Meghívsz fagyizni? – Nagyon vörös lettél, csak nem napoztál? – kérdezi álrészvéttel a hangjában és mosolyog. Átérzi a helyzet komikumát. – Mindig csak a nők, ugye? Nem véletlenül vált el Anya tőled, – korhol. Zavartan hebegek valamit, de átlát rajtam. Nem csoda, az én lányom. Majd valamikor beugrom hozzád,- előtte csörgök. Na pusza, – és ezzel otthagy. Megkönnyebbülten visszamászom a kocsimba, és elindulok hazafelé.

Alkotta és lejegyezte: emillio

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here