Az az ellenállhatatlan időjárás (Cikkíró verseny)

0
27
restaurant1

Miért ismerkedjünk? Az ember társas lény. Gondolom ennél nagyobb klisével nehéz lenne indítani. Úgy, hogy vegyük ezt amolyan hatásvadászatnak, mert akár igaz akár nem, engem nem győzne meg. De akkor mégis miért?

Sokszor érzem úgy, hogy a legkevésbé sincs kedvem randizgatni vagy úgy egyáltalán kimozdulni. Minek, amikor tökéletesen elvagyok a kedvenc csokis gabonapelyhemmel, a pizsimben, zilált hajjal a sorozataimmal? Azonban igazság szerint az emberek lenyűgöznek, néhányan egyszerűségükben, mások bonyolultságukban. Szóval néha, szökőévben egyszer, talán megérik a fáradtságot.

restaurant1

Például volt ez a srác, mikor először megláttam a legkisebb késztetést sem éreztem arra, hogy megismerjem. Mégis, már nem is tudom, hogy történt, de másnap este ott ültünk egy hangulatos étteremben, a rendelés leadva, engem pedig, más szórakozás híján, a falon mászkáló pók kalandjai kötöttek le. A kopott vakolat közti résekben bujkált, néha átugrált egyikből a másikba. Oda-vissza. A szemem követte mozgását. Már-már úgy éreztem saját pók-akrobatám is felfigyelt rám, mikor is megszólalt. Sajnos csak a pasi. Így visszagondolva talán nem is annyira bánom, hisz viszonylag sok állattal kommunikálhat az ember méghozzá túl gyakran, viszont őt akkor láttam utoljára. Nehezen találta a szavakat, egyre bukdácsolt a mondatok között, közben, előtt és mindezek mellé olyan elbűvölően sután gesztikulált, ahogy azóta senkit sem láttam. Megkapó volt és olyannyira nevetséges, hogy kedvem lett volna megcsókolni vagy egy olyan igazán jót vitázni vele, csak hogy lássam ahogy zavarba jön. A téma az időjárás volt. Azon az éjszakán a terület összes kliséjét végig jártuk. Igazán érdektelen, de ahogy beszélgettünk, ahogy miatta beszéltem és ő miattam, az igazi művészet volt. Nem emlékszem a nevére, a telefonszámcsere meg sem fordult a fejünkben, de az aznapi időjárás… Kétlem, hogy azt valaha is elfelejteném.

Aztán persze volt, akit hosszú ideig tartott megismerni, de nem érte meg jobban. Hónapok tele ötlettelen randikkal, emberekkel és az ő ötlettelen ötleteivel. Majd egyszer a véletlen folytán megnéztünk egy filmet, a barátjának a feleségének az ismerőse ajánlotta. Utána indulatosan felhívta a barátot és a fejéhez vágta, hogy teljesen tönkretette a randinkat. Annál élőbbnek még sosem láttam. Imádtam. A filmet legalábbis.

Igazság szerint szégyenletesen sokáig tartott mire rájöttem, hogy szimplán baromság nem megismernem azokat, akik esélyt adnak rá és azokat, akik nem. Egy ember, évtizedek emlékei egy egészen más nézőpontból, tudás onnan ahol nem voltam, képek, fotók, filmek, levegő, élet. Egészen olyan mint én, csak más. Nem akarok mindent megtudni a világról, mindenkit megismerni, de megpróbálni… azt nagyon is. Szóval, fedezzük fel amit csak lehet az időjárásról, találjuk meg a kedvenc filmünket vagy derüljön ki mire vagyunk allergiásak (az egy kifejezetten szórakoztató találka volt), mert őszintén? Rohadtul megéri.

TaD

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here