A nőknek is könnyű lehet! (Cikkíró verseny)

0
30
break

Fagylalt, csokoládék tömkelege, telesírt zsebkendők és romantikus filmek? Barátnők, akiknek a vállán sírjuk álomba magunkat? Így kell kinézni az újrakezdés első lépéseinek?

Sok nő valóban így éli meg a szakítást, főleg, ha ő az elhagyott fél. Nyilván könnyebb egy párkapcsolatból úgy kilépni, hogy mi szakítunk, viszont akkor mi vagyunk a „rossz fiú” szerepben feltüntetve. Ez a helyzet még is könnyebb számunkra, hiszen valamilyen oknál fogva nekünk nem tett eleget a másik a párkapcsolat ideje alatt és így nem gyötörhet bennünket a bűntudat, hogy nem tettünk meg mindent kedvesünkért, önbizalmunk nem sérül úgy, mintha velünk szakítottak volna.

break

De akárki is szakít, mindig felmerül a kérdés, hogy hogyan folytassuk tovább megszokott életünket? Lehet könnyű az újrakezdés nekünk, nőknek is, akik egy szakítást több hónapig gyászolnak? Ezt a kérdést nem is olyan egyszerű megválaszolni, mint ahogy azt én is első ránézésre gondoltam. Elsőre úgy gondoltam, miért ne? Mi nők nem tudunk kicsit férfiak lenni és egyszerűen tovább lépni? Vannak nők, akiknek sikerül ez és hiába több hónapig/ évig tartott egy kapcsolat sutba vágják az érzéseiket és folytatják az életüket ott, ahol a párkapcsolat miatt félbeszakadt. Vajon ilyenkor az érzelem, a másik iránt érzett szeretet, amiért vele voltunk több hónapot hova lesz? Valóban ilyen könnyű lenne, vagy csak szerepet játszanak ezek a nők? Ezekre a kérdésekre talán sosem kapunk választ.
Igyekeztem belegondolni a másik helyzetbe is, hogy nem, nincs olyan, hogy könnyű újrakezdés! Az első napok mindig olyan kilátástalanok, mintha egy háború után próbálnánk egyedül újra varázslatossá, festőivé varázsolni lerombolt környezetünket. Nőtársaim többsége csak a barátnője társaságát képes elviselni, ingerültebb a megszokottnál, sír, csokit eszik, sír, és ami a legrosszabb romantikus filmet néz. Számomra a bevált szakítás utáni film a Szerelmünk lapjai, mindig elképzelem, hogy az én történetem is ugyan így végződik majd és együtt fogunk megöregedni mostani szakításunk dacára is! Sajnos az élet nem mindig végződik happy end-el így szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy bármilyen nehéz is, happy end ide vagy oda, talpra kell állnunk!

Ilyenkor lefoglalni magunkat sem egyszerű. Ha az első hetekbe elmegyünk bulizni tapasztalataim szerint csak talán még rosszabb a helyzet, amint meglátok egy csókolózó párt, akik vidáman táncolnak. Másfelől az se helyes, ha otthon gubbaszt az ember, hiszen akkor még csak esély sincs arra, hogy eltereljük a gondolatainkat az exről. Sokan szakítás után frizurát váltanak, elkezdenek odafigyelni magukra, edzenek, olvasnak, tanulnak, igyekeznek hasznosan tölteni a felszabadult perceket. Ez a helyes! Nem szabad, hogy olyannyira magával ragadjanak az érzelmek, hogy semmi másra nem tudunk odafigyelni csak arra, hogy sajnáljuk azt, ami már elmúlt és tönkrement. Mindig remélnünk kell, hogy jön jobb és az esetlegesen elkövetett hibákat leckeként kell felfognunk, amiből tanulunk, így nem követjük el még egyszer, vagy legalább is tudni fogjuk a megoldást. Minden nehézség ellenére tudatosítani kell magunkban azt, hogy igen is az életünk megy tovább és meg fogjuk találni azt, aki majd a világot jelenti számunkra, hiába a lehető legtávolabbinak érezzük ezt!

„Kívánok neked mindent, ami csak jó – kiváltképp az újrakezdés képességét. Tanulj a szomorúságból és a hibákból! Aztán indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok neked bátorságot! Ez a bölcsője minden másnak!” (Pam Brown)

 

Patrícia

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here