Megbocsátás levél (cikkíró verseny)

0
25
megbocsatas

Fájt. Bénítóan. Fékezhetetlenül tiport le a mélybe. Majd a romok közt vergődve elhatároztam, szembenézek a sérelmeimmel, de ezúttal nem menekülök… hanem MEGBOCSÁTOK!

 

Kedvesem!

Ez a levél mélységes szívfájdalmam feloldozásának, valamint Irántad való szerelmem újbóli kitárulkozásának jelképe. Akarom, hogy tudd, végre megbocsátok Neked. Nincs bennem harag többé. Elfogadom, hogy hibáztál, megsértettél es szemet hunyok a botlásaid felett. Belegázoltál a lelkembe, de rájöttem, nem tarthatok tovább haragot Feléd, hisz bármennyire is tagadom, még mindig őrülten, menthetetlenül, tiszta szívemből szeretlek.

Bántottál engem, ezért én is bántottalak Téged, de a legtöbbet saját magunknak ártottunk. Téged a bűntudat, engem a saját gyengeségem emésztett fel. A rettegés, hogy mindenünk semmivé lesz, és megszűnünk létezni romba döntött, a tehetetlenségbe pedig belebetegedtem. Most mindennek vége. Erőt vettem magamon, és eldöntöttem, tovább lépek.

Szembenézek azzal, amitől a legjobban rettegek, és befogadom ezt a fájdalmat. Megjárom a poklot ahhoz, hogy újra láthassam a fényt. Engedem, hogy az örvény magával rántson, csak így térhetek vissza a felszínre. Felelevenítem az átsírt éjszakák kísértő emlékét, a gyötrő könnyek maró ízét, a ragályos gondolatok invázióját csak azért, hogy végre legyőzhessem azokat.

Becsaptál, de később színt vallottál. Döntöttél, majd megbántad. Elhagytál, de utána visszatértél. Bármennyire is fájt, mindebből én is tanultam: gyermeki lelkem naiv mivolta semmissé lett, már nem vagyok kislány többé. Erős vagyok, NŐ vagyok, és ezért hálával tartozom Neked!

Köszönöm, hogy próbára tetted kapcsolatunkat, mert ebből mindketten erőt merítettünk, és immáron fokozott lelkesedéssel képesek leszünk szembenézni a következő kihívással. Álmomból ráztál fel, mikor kutattad a boldogságodat, de a keresése közben rádöbbentél, éppen azt készülsz Magad mögött hagyni. A tetteddel felkavartad az állóvizet, de én pont ettől születtem újjá! Az ember nem láthat mindent feketén-fehéren. Néha rá kell döbbennünk, hogy a biztonság végtelen tengerében csak a csapások, pofonok képesek emlékeztetni arra, hogy igenis van még, amitől újra nagyot dobban a szív. Ezt élem át most, lelkem megtisztul, forrongó kínom csillapodik, friss levegő áramlik a testembe, újra érzek! Szeretlek!

Elhiszem, hogy közös életünk – e két tökéletlen lélek köteléke – még sok pillanatot tartogat a számunkra, legyen az örömteli vagy éppen keserű. Most már mindketten ismerjük az utunkat, és tudjuk, akárhányszor tévedünk majd el a boldogság útvesztőjében, a sors oda terel, ahol nekünk jó. Őszintén hiszem, hogy számunkra az a hely a másik szívében van.

Már nem fáj többé…

Meglepő, de azzal, hogy a megbocsátás megkönnyebbülést ígérő mosolya végigborzolta feszült testemet, a szorongás elpárolgott. Most pedig elégetem ezt a levelet, és végignézem, ahogy a hosszú évek gyötrelmei semmivé lesznek a parázsló tűzben, és helyüket gyermeki boldogság, könnyes megkönnyebbülés váltja fel. Látom megszeppent arcodat, a reményteljes szerelmet édes szemeidben, és sajnálom, amiért oly sok ideig elvakított a harag.

Igen… most már tényleg érzem: újra készen állok Melletted lenni! Újfent önmagam vagyok és képes vagyok tiszta lappal tovább menni! Elég volt az önsajnálatból, felhagyok a panaszkodással, hisz az életem éppen így tökéletes, ahogy van! Köszönök mindent! Azt, hogy megerősödhettem, de leginkább az, hogy megtanulhattam: az ember akkor boldog, ha az akar lenni. Én is az leszek. Ettől a pillanattól kezdve.

A cikkíró versenyre beküldte: Titánium

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here