Mafflás egy Muffnak (cikkíró verseny)

0
30
pelenkazas

Nem. A pelenka határai sem parancsolnak álljt az anyatej alakformálódáson átesett változatának, ha a gyermeket vízszintes állapotban helyezzük az arra kijelölt helyre, vagyis a pelenkázó asztalra. Természetesen ezt a jelenséget nem részletezi a nemzetközi gazdaságtan. Pedig műfajából kifolyólag – ejj de szépen illeszkedik a témához ez a szó – a gazdaságtan is élmezőnyben végez a bélsár hagyta nyomokkal…

pelenkazas

Laura vagyok. 36 éves. Papíron. Egyébként ötven. Férjezett. Egy kisfiúnak nevezett ördögfióka édesanyja. Továbbiakban Anyu. Bandika (a férjem, akire ezt a nevet az első heves szeretkezésünk alkalmával ragasztottam, és azóta is használom) szerint antidepresszánsok helyett inkább írjak, mert az olcsóbb, mint a gyógyszer és csendesebb, mint a szám. Így keletkezett a történetem.

Dolgoztam. Reggel héttől este kilencig. Kiskosztümben. Tűsarkúban. Ebéd a céges menzán. Néha rendelt kínait Gáspár, a logisztikai osztályvezető. Akkor azt ettem. De összebújni nem bújtam vele, mert ahhoz kevés volt a tavaszi zöldségtekercs…

Gyermek, mint gondatlanságból elkövetett probléma nem szerepelt a bakancslistámon. Egyszer vigyáznom kellett a barátnőm lányára és színes ceruzák híján körömlakkokat adtam kezébe. Darabig kötötte is a figyelmét a koccanás, csillámfény, vörös, rózsaszín. Utána csend lett a szobában. Rajzolt a homokszínű kézitáskámra egy tavaszi virágot a lakkfelvivő ecsettel. Nálam is csend lett. A köpni-nyelni képtelenség csendje…

Jött a hétvége. Bulik. Huszonnyolc voltam, de huszonkettőnek hazudtam magamat és mindenki azt hitte tizennyolc vagyok. Tapadtak a pasik, mint minőségi Post-it a határidőnaplómban. Kisautó. Garzonlakás. Testékszer. Könnyű drogok. Illedelmesen tudtam kérni a pincértől a számlát, és az utcanév-táblákról nem mozisztárok jutottak az eszembe…

Anyám szerint az életem jövőtlen volt. Tojásrántottámat az izmos gyomorral rendelkező kertaljai keverék kutyánk is fintorogva lökdöste az orrával, és gombot ingre varrni is csak szülői felügyelet mellett tudtam. Ezért nem volt jövőm. Férfi? Szabadidős tevékenység. Büfis rugdalózó? Tökfőzelék? Porszívózás? Kitalált fogalmak egy sci-fi regény lapjain. Fehérgalléros munka. Long Island Ice Tea. Selyem hálóing. Belekényelmesedtem ebbe a világi létbe. Egy Claas Axion 850-es sem tudott volna búzamezőkre húzni. Ámbár egy jóképű férfiember igen. Zseniális húzás…

Bandikának én lettem az első számú playstation. Addig nyomkodta a gombjaimat, amíg a képernyőmön nem vibrált a game over. Játszunk még egy kört? Nem Bandika, nincs több új élet!

Miért kellett nekünk összeházasodni? Hogy kevesebbet kártyázzunk és több pálinkát igyunk hétköznap. Szellemileg roppant gyorsan hanyatlottam. Két hónap babázás után a pénzügyi elemzést kevertem a textilpelenkák vasalási hőfokával. Lesz-e kreatív ajándék a férjemnek születésnapjára? Majd a sarki kisboltban úgy is tudok vásárolni az utolsó pillanatban pamutzoknit…

Aljas szándékból tervezett öngyilkosság minden sorom, ami testet ölt ezen a szűz pdf kiterjesztésű lapon. Nyolc hónapos koromban plédre pakoltak egy darab tégla társaságában. Épült a családi házunk és nekem soha nem sikerült rossz útra tévednem. Például rábukkani a vízelvezető árokra, vagy orrdugasznak használni a bazalt követ. Nem okoztam sok gondot a környezetemnek. Bár az óvónő figyelmeztette a szüleimet, hogy a lányuk inkább a sarokban gubbaszt két mesekönyvvel, mintsem részt venne a Király, király, adj katonát cukiságban. Anyám legyintett: “Otthon sem játszik a marhákkal szembekötősdit…”

Marháink ugyan nem, de tyúkjaink akadtak. Láttam ezeket az állatokat tisztes távolságból. Közelről nem. Talán egyszer mégis. Terelgetnem kellett a tollas jószágot a helyes irányba. Mint ahogy a nagyobb tyúkot – engem – terelgetett a társadalom ide-oda. Volt kiabálás, ha nem jelentkeztem családias légkörben esedékes répapucolásra. Kiengeszteltem az okozott fájdalmakat egy masnival átkötött mosogatógéppel. Persze csak sok-sok évvel később. Gazdaságtani ismereteim nemzetközi vállalatoknál történő tálalása után…

Vallatásra jelentkezem. “Tegnap erős földrengés döntötte darabjaira a várost, támadott a Mars is, Afrikából ideért az ebola, és zombilázadás tizedelte a lakosságot. Ezek azonban nem okok a munka szabotálására, ráadásul lázított további három kollégát. Ejnye-bejnye. Imádkozzon ötven ingyen túlórát és harminc ebédjegy-visszavételt a megbocsátásért…”- mondta egyszer a Főnök, aki igyekszik megfelelni a becenevének. Sok Főnökkel keringőztem.

Szívesen zárnám a mesét, de ennek a mesének soha nincs vége. Az időm véges. Pityereg a gyerek, szomjas a kutya, ültetésre vár a növény.

Viszontlátásra.

A cikkíró versenyre beküldte Laura Anya

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here