Ébredés (cikkíró verseny)

0
27
repulogep

Kíváncsi természetű ember vagyok, mindig is foglalkoztatott a dolgok működése. Nagyon érdekelt a világ és az, hogy mi is rejlik másokban. Aztán eljött az ébredésem pillanata, amikor szembe kellett néznem önmagammal…

Pár évvel ezelőtt kezdődött, egészen pontosan négy éve, amikor megismertem azt a török férfit, aki iránt az első találkozásunk alkalmával olthatatlan szerelemre lobbantam. Alig másfél hónap után az első randevúnkat követően, már azon repülőgépen ült, amely több ezer kilométerre repítette tőlem, vissza a hazájába. Rövid ismeretségünk jelentéktelennek tűnhet, ám ez a találkozás egy teljesen más mederbe terelte az életemet.

repulogep

Meghatározónak nem is az együtt töltött napokat, heteket mondanám, hanem az elválás okozta mérhetetlen fájdalom szülte tanulságot, mely lerántotta a fátylat a szememről és rávilágított arra ki is vagyok valójában. Sam, már hazautazása előtt néhány nappal elhagyott, és a világ, mely mellette oly élénken, kavargó színekben pompázott, egyik pillanatról a másikra fakó szürkére változott. Nem hittem, hogy túlélem, a mellkasomat tépő üresség felfalt mindent, ami addig lüktetett bennem. Halott lettem és a sötétben kuporogva zokogtam el azt az embert, aki voltam. Tudtam, hogy soha többet nem leszek már olyan, mint Sam megismerése előtt.

A reggelente rám szakadó élettelenség legyűrt és némává tett. Minden, amit igaznak hittem, hazugsággá változott, az életem, mely addig értelemmel teli volt, most szűnni nem akaró céltalanság volt csupán. Eleinte az tartotta bennem a lelket, hogy hamarosan enyhül a mellkasomban feszülő nyomás és az élet visszakapja elvesztett élénkségét. Ám miután a remény elhagyott és felismertem, hogy a színek már sosem lesznek ugyanolyanok, tébolyultan értelmet próbáltam keresni fájdalmamban.

2 év és egy komolyabb egészségügyi probléma után a tavasz újra beköszöntött az életembe, nyíló rózsa illatát hozva magával. Szerelmet ekkor még nem hozott, de mérhetetlen megértést igen. Látni kezdtem azt, mekkora a különbség aközött, amit hinni akartam magamról és amilyen valójában vagyok. Fel kellett ismernem, hogy egy kedves szóért még a lelkemet is eladnám, egy kis szeretetért pedig még a bántalmazást is elviselem. Ki kellett mondanom, hogy megalkuszom, mindig is ezt tettem és soha nem voltam képes kiállni magamért vagy határozottan nemet mondani mások elvárásaira. A legkeservesebb az volt mindközül, hogy megrögzött menekülő vagyok csupán, aki képes minden létező kapcsolatából kihátrálni attól való félelmében, hogy idővel magára hagyják. Ez a felismerésem sarkallt arra, hogy megkeressem az édesapámat, aki hat hónapos koromban hagyott magamra.

Sam felbukkanása az életemben az egyik legjelentősebb dolog, ami történt velem. Azzal pedig, hogy ki is lépett belőle végtelen lehetőségekkel ajándékozott meg. Többek között azzal, hogy felébredjek.

A cikkíró versenyre beküldte: Eve Hunter Ellis

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here