Az olaszok azt tartják, hogy a leghamarabb az a lány talál magának férjet, aki a legtöbb féle pesztót tudja elkészíteni. Részemről nagyon megörültem a hírnek, mert az olaszok nyilván igen bölcs emberek, biztosan igazuk van, pesztót készíteni pedig tulajdonképpen a világ legegyszerűbb, ám a legtöbb haszonnal kecsegtető dolga. Főleg, ha férj lesz belőle. De ha nem, akkor is mehet tésztára, húsra, vagy szendvicsre.

 

peszto

 

A recept

Kell hozzá valami zöld levél, mondjuk bazsalikom, jó sok. Valami mag, például fenyőmag. Extraszűz olívaolaj, parmezán, fokhagyma, és só-bors. Az egészet össze kell törni masszává, kész. Ez az itthon is, nagyjából gyűszűnyi üvegben, aranyáron kapható klasszikus pesztó receptje, de ilyet senki sem csinál, mert ár-érték arányban jelentősen meghaladja egy átlagos háztartás tűrőképességét. Ennek a fenyőmag csillagászati ára az oka, ami Olaszországban sem sokkal mérsékeltebb, úgyhogy ezt a hozzávalót általában helyettesítik valamivel, ahogy a zöldet is, szezontól függően. A parmezán, az extraszűz olívaolaj és a fokhagyma állandó összetevő, nincs mese, azokat bele kell tenni.

 

A mag

A változó összetevő, vagyis a mag lehet amerikai- vagy törökmogyoró, illatosra pirítva, vagy csak úgy, nyersen. De diót, napraforgómagot, szezámmagot, pisztáciát is beletehetünk, vagy maradhatunk a fenyőmagnál. És vannak még a további csillagászati árú különlegességek, mint a paradió, pekándió, kesudió, ami szerintem kár bele, mert nem annyira karakteres az ízük, mint amilyen drágák, és a medvehagyma például úgyis elnyomja. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor valami decens ízű zöldet válasszunk, lényeg a jó párosítás.

 

A zöld

Aki egyszer rákapott a pesztókészítésre, az soha többé nem fogja otthagyni a zöldségesnél a sörretek vagy a karalábé levelét – csodálatos, üde, zöld ízük van. Valójában bármilyen zsenge zöld alkalmas pesztónak, kora tavasszal kezdhetjük például a medvehagymával. Különösen ha olyan helyen lakunk, ahol az erdőben szabadon terem, szedjünk egy nagy kosárral, és használjuk bátran, bár érdemes reteklevéllel keverni, és kihagyni belőle a fokhagymát, mert anélkül is elég erős. Később jön a petrezselyem zöldje, ami ipari mennyiségben termelődik, amikor eljön az egyelés ideje. De jó hozzá a rukkola, a madársaláta, a galambbegy, a spenót, bármi, ami ehető zöld levél. Ezek nagyon igénytelenek, csak szétszórjuk a magot a kertben (ládában), locsoljuk, és ha szerencsénk van, nő, mint a gaz. És persze ott a bazsalikom, meg mindenféle fűszernövény, érdemes kísérletezni, kóstolgatni. Lényeg, hogy nagyon sok legyen belőle, mert az a pesztó alapja.

 

Az eljárás

A megmunkálást érdemes kutterrel végezni. A turmixgép nem biztos, hogy viszi, a botmixer is elég sérülékeny, én már többet tönkre tettem vele, míg rájöttem a megoldásra. Tegyünk a kutterbe vagy három marék zöldet, egy-két marék magot, némi kockára vágott parmezánt, és egy-két-három gerezd fokhagymát ízlés szerint. Majd kezdjük el kutterelni, közben a lyukon csorgassuk hozzá az olívaolajat. Ha összeállt (sűrű pépnek kell lennie), sózzuk, keverjünk rajta még egyet, és mehet az üvegbe. Hűtőben jó sokáig eláll, csak arra ügyeljünk, hogy mindig tiszta eszközzel nyúljunk bele, és használat után tömörítsük – csapkodjuk az üveg alját a tenyerünkhöz. Önthetünk rá olívaolajat is, hogy elzárjuk a levegő elől, így nem oxidálódik.

 

A felhasználása

A pesztó valójában komplett tésztaszósz, hiszen minden benne van, még a sajt is. De ízesíthetünk vele hirtelen sült hússzeleteket, sőt szendvicsre is kenhetjük. Érdemes kísérletezni. Elkészíteni magpirítással-mosogatással együtt sem tart tovább tíz percnél, viszont bármikor előkapható, jolly joker étel.

 

Borsos Bori