Minden kapcsolat lezárása nehéz folyamat az ember életében, hiszen meg kell hozni egy döntést, mely egy életre szól, mérlegelni a múltat és a jelent; elfogadni a jövőt, melynek ő már nem lehet részese. Kínzó és hosszú az út, mely elvezet lelki békénk megtalálásához; szívünk kételyekkel telt, megsebzett, de mégis változásra kész, hiszen akarjuk és áhítjuk az újat, idővel készen állunk egy jobb és pozitívabb jövő elfogadására, önmagunk őszinte megismerésére.

 

De hogyan kezeljük azt a helyzetet, amikor egy váratlan esemény felülírja sérülékeny, lelki állapotunkat?  Ha valamilyen visszafordíthatatlan cselekmény történik sorsában, sorsunkban: egy fordulat; mely megváltoztathatja mindazt, amit gondolunk és igaznak hiszünk?

 

sszakitas

 

Hogyan dolgozhatjuk fel, hogy többé nem mondhatjuk el neki, ami nyomaszt bennünket, ha a lelkünkben maradtak tüskék és lezáratlan gondolatok; ha a szívünkben haraggal váltunk el, kölcsönösen megbántva egymást, vajon kitől kaphatunk feloldozást?

És miként léphetünk a múlton túl?

Hogyan élhetünk együtt a tudattal, hogy már nem másíthatunk meg semmit, hogy a halál végérvényesen lezárta a kapcsolatot, melyet talán még nekünk nem sikerült, mely elevenen lüktet még szívünkben, mit tehetünk?

Mi véd meg bennünket az önmarcangolástól, és vajon ki felel a fájó kérdésekre, melyek válasz nélkül maradtak, s maradnak talán örökre?

Kérdezünk, mert feleleteket várunk; reménnyel és hittel áhítjuk a megértés képességét, a megbocsátás erényét, küzdünk lelkünk békéjéért, s hagyjuk, hogy újabb és újabb gondolatok fogalmazódjanak meg bennünk kérdések formájában.

Miként engedjük el őt, és miben találjunk megnyugvást?

Milyen segítő kézbe kapaszkodhatunk, ha kételkedni kezdünk?

Hogyan tanuljuk meg elengedni őt, aki egykor a legfontosabb volt nekünk?

Minden ember máshogyan kezel egy ilyen megrendítő eseményt, fel kell tudnunk ismerni, hogy személyre szabottan, hogyan segíthetünk a legtöbbet, hogyan erősíthetjük meg a hitében; éreztetnünk kell, hogy mennyire fontos nekünk, beszélgetéseket kell kezdeményeznünk és talán a legfontosabb, meg kell hallgatnunk őt, mert vannak olyan helyzetek, amikor csak arra vágyunk, hogy valaki ránk és csak a szavainkra figyeljen.

 

Írta: Dénesné Biró Krisztina