A válás nagy vesztese tulajdonképpen a gyerek. Ő az aki ott áll anya és apa között és választania kell. Ha az anyára igent mond, úgy érzi az apát megtagadta és fordítva.

Ne állítsuk SOHA választás elé a gyereket! Ez nem az ő feladata és soha ne legyen ez az ő felelőssége. Vannak helyzetek, amikor a felnőttek nem tudnak/akarnak dönteni. Ennek a terhét ne hárítsuk át a gyerekünkre. Ő ehhez még kicsi, nekünk kell felnőttként viselkednünk, „esetleg” az ő szempontjait figyelembe véve döntenünk!

 

valas

 

A szülők előszeretettel vonják be vitáikba gyermeküket. „Apa megcsalt minket!” De ez nem helyes. Apa csak anyát csalta meg. A gyerekét nem. (Persze érezheti az anya, hogy az apa becsapta/magára hagyta a családját, de akkor sem helyes a fenti mondat!)

 

Persze a gyerek előtt titkolni sem kell a történteket. Az ő szintjén (és amennyire csak lehet tárgyilagosan) próbáljuk meg elmondani neki, mi is történt.

Pld.: „Apa beleszeretett egy nénibe. Ezt nem azért tette, mert rosszat akart nekünk. Nem figyeltünk eléggé egymásra, ezért tudott ez megtörténni. De apa szeret téged és bármi is történik, mindig szeretni fog, és akárhogy is alakul mindig az apád marad.”

És nagyon-nagyon nehéz ezt és így elmondani, mikor a tele vagyunk csalódottsággal és fájdalommal.

 

Ha gyermekünknek nem mondjuk el, mi is történt valójában, felnőtt korára könnyen „szőnyegalásöprő” típus lesz.

 

Bár az is előfordul, hogy a szülők a gyerekek miatt maradnak együtt. Hát ez a legbiztosabb módja, ha gyermekünket igazán boldogtalanná szeretnénk tenni.

Ha együtt maradnak a szülők, minimum hogy rendezik a gondjaikat és egészséges párkapcsolatot alakítanak ki.

 

Ha formálisan ép családban neveljük gyermekeinket mindössze azt fogja megtanulni tőlünk, hogyan kell egy életen át gyáván viselkedni. A házasságot egy gyerek (vagy akár több) nem tarthat össze! Illetve ha már úgy alakul, a szülők tudjanak kulturáltan elválni. Vagy legalábbis törekedjenek erre, legalább gyerekük/gyerekeik miatt!

 

(Forrás: Faragó Melinda: Szenvedélyek Forró Ketrece)