Az eset után megfogadtam, hogy csak olyan pasival kezdek, akinek minimum háromszáz kilométerre él az anyja. Vagy inkább háromezerre, az a biztos.

Pedig olyan szépen indult minden, még egy ideig romantikusnak is tartottam, mikor Zoli könnybe lábadt szemekkel mesélt anyuciról - mert csak így hívta. Milyen rendes, hogy így szereti, gondoltam meghatottan. Az első hetekben még nem gyanakodtam, bár az nyilvánvaló volt, hogy anyuci is rettenetesen imádja az ő pici fiát.

kisfiu2

 

Pedig rajta kívül volt még kettő, plusz egy férj, de ez elhanyagolható tényező volt, amikor el kellett vinni az orvoshoz, a boltba, a temetőbe vagy a cipészhez. Kisfiam, elmegyek én biciklivel, sóhajtott és lerogyott a székre. Dehogy mész, hördült fel Zoli, kitépte magát ölelésemből, és rohant a kocsihoz.

Anyucinak remek érzéke volt ahhoz, hogy félbeszakítson dolgokat. Volt, amikor egy kellemes masszázs közepén rontott be azzal, hogy olvassuk fel neki a receptet, mert eltűnt a szemüvege. Máskor hastánctudásommal dicsekedtem, de kacér csípőriszálásom jutalma egy zsák krumpli pucolása lett.  Mert szegény anyucinak fáj a keze, meg olyan fáradt amúgy is.  Igaz, már három éve nem dolgozott sehol, dehát erről nem tehet, szegényt leépítették a malomban, miután egy félig elnyomott cigarettával majdnem felgyújtotta az egész kócerájt. Ezt Pannika néni mesélte, aki átjárt kertet gereblyézni, s közben bizalmas infókat osztott meg velem.

Vasárnaponként hajnalban keltünk, mert anyuci virágot akart venni a piacon. Zoli nélkül pedig nem lehet muskátlit választani, hiszen csak ő tudja szakszerűen cipelni. Aztán beugrottunk még ide-oda, imádkoztunk a temetőben, s magunk elé révedve bámultuk a kiszáradt bokrokat. Ilyenkor pisszenni sem lehetett, viszont később a kocsiban már kedélyesen hahotázott a rádió kabaréműsorán.

Nem sétálunk egy kicsit? - próbáltam elérni az elérhetetlent, de erre csak sértődött grimasz volt a válasz. Anyuci meg főzzön egyedül? Te menjél csak, de én segítek - mondta az én drága szerelmem. Ezeken a napokon erős késztetést éreztem a szakításra, de aztán jött a következő hét, amit lakásomon töltöttünk, kettesben. Kedvesem ilyenkor normális emberként viselkedett, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy anyuci zsarolja vagy mérgezi fiát.

Elhatároztam, hogy felveszem a harcot ellene. Felajánlottam, hogy segítek neki munkát keresni, hátha elfoglalná magát végre.  Ötletemre kényszeredett mosoly volt a válasz. Sajnos nem nagyon tudok már emelgetni, máshoz meg nem értek, mondta bánatosan. Akkor majd keresünk valami könnyű munkát, rebegtettem a szempilláimat, és az apróhirdetések után kaptam. Heteken át keresgéltünk, de mindenre volt valami jó indoka, ami miatt nem tudja vállalni.

-Hagyjad, kicsim - mosolygott negédesen- ez veszett fejsze nyele. Én már beletörődtem, hogy így maradok, sóhajtotta, és lehúzta napi feles adagját. De én nem, gondoltam kétségbeesetten.

Beköszöntött a nyár, már alig vártam, hogy végre eltöltsünk egy hetet kettesben. A Balcsinál lefoglaltam egy kedves kis apartmant, s boldogan készülődtem. Előző este a kedvenc együttesem koncertezett a szomszéd városban, s Zoli megígérte, hogy elmegyünk. Csinosan és boldogan érkeztem meg hozzájuk, de ez az állapot nem sokáig tartott, mivel anyuci közölte, hogy 5 kg meggy vár kimagozásra, s Zoli épp most kezdett hozzá. Adok egy otthonkát, s kezdheted is - vetette oda, én pedig a sikítozás határán álltam.

Most haragszol? - kérdezte lesütött szemmel Zoli, látván, hogy eldurran az agyam. Gyorsan végzünk, s már indulunk is-mosolygott biztatóan. Végül másfél órával később, meggylével a nyakamon odaértünk az utolsó számra, s fordultunk is vissza. Anyuci hálóingben parádézott a konyhában mulatós zenére, majd közölte, hogy zseniális ötlete támadt.

-Mi lenne, ha elmennénk mi is a Balatonra? Szerintem elférnénk a szálláson, öcsiék elalszanak egy ágyban, én meg maximum a földön nálatok.

Kapaszkodnom kellett, hogy ne essek össze. Csak kétfős az apartman, mondtam kétségbeesetten. Meg hát azt beszéltük, hogy csak mi ketten…izé. Zoli úgy nézett rám, mint a nép ellenségére.

- Ne legyél már ilyen önző! Szerintem simán elférnének, szegények ők is nyaralni akarnak.

Ez már kiverte a biztosítékot, közöltem, hogy akkor menjenek ők nélkülem, és berontottam a szobába a cuccaimért. Zoli utánam jött, s bocsánatot kért, már érezte, hogy túllőtt a célon.

-Gyere bújj mellém, megnézünk egy jó filmet, reggel pedig elmegyünk a Balcsira, csak mi ketten - súgta a fülembe.  Hát jó, mondtam durcásan, s kezdtem belemerülni egy forró csókba, amikor a lámpafényben egy alakot véltem felfedezni. Mit néztek drágáim? - rikoltotta anyuci, s egy tál popcornnal berontott a szobába. Úgy unatkozom, átjövök hozzátok, mondta kedélyesen, s befúrta magát közénk az ágyba.

Képzeletben elhagytam a testemet, s felülről szemléltem a morbid jelenetet. Mi van? Egy ágyban fekszem az anyósommal?? Ez már több a sokknál.

Ez volt az a pillanat, amikor felálltam, és szépen összepakoltam. Zoli megütődve nézett rám. Most mit csinálsz? - kérdezte értetlenül. – Hát átadom a helyemet, mondtam egykedvűen, s szépen kiballagtam a csillagos éjszakába.

Azóta láttam őket. Az új barátnő tartotta anyuci fagyiját, miközben a sajátja folyt le a könyökén. De ez már az ő története.

 

Írta: Mizsei Bea