Manapság mindenféle létszámú és összetételű családok léteznek. Ezek közük is egyre több (sajnálatos módon) a csonkacsalád, ahol a gyermeknevelési gondokkal egyedül maradt szülőre rengeteg teher hárul.

Fontos, hogy ezek a szülők ne érezzék magukat úgy, mintha elárulták volna gyermekeiket, mert nem tudnak számukra egy egész családot (apával és anyával) biztosítani. Ezt a helyzetet csak feldolgozni, majd elfogadni lehet. Ez mindenkinek a hasznára fog válni.

 

Egy levél egy egyedülálló anyuka tollából (idézve Joe Frost Szuperdada című könyvéből):

„Három éve, mióta a párom kisétált az életünkből, egyedül nevelem négyéves Lisa lányomat és Ryan fiamat, aki kilencéves. Az apjuk külföldre ment és minden kapcsolatot megszakított velünk. Olykor küld némi pénzt, ez azonban édeskevés ahhoz, hogy megéljünk, így hát ha azt akartam, hogy fedél legyen a fejünk fölött vissza kellett mennem dolgozni. Örökké fáradt vagyok és azon kapom magam, hogy minden ok nélkül rámorgok a kölykeimre. Ryannal már gondok vannak az iskolában, Lisa meg rettenetesen anyás, örökké rajtam csüng. Nem akarom félrenevelni a gyermekeimet csak azért, mert ilyen helyzetbe kerültünk, de fogalmam sincs, mit tehetnék, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Jól tudom, hogy sok anya az iskolában azt gondolja, Ryan azért ilyen nehezen kezelhető, mert apa nélkül nő fel, és ettől falra tudnék mászni.”

 

Dolgozd fel mielőbb!

Ha valaki épp hasonló cipőben jár, az egyik legfontosabb, amit tehet, hogy elfogadja a helyzetet és fontos, hogy büszke legyen magára, a kitartására, az akaratára, mert - egyedül a megnövekedett terhek ellenére is – helytállni, nem kis teljesítmény! Általános nézet, miszerint az elvált szülők gyermekei elkallódnak. Óriási tévedés! Nagyon sok elvált szülő van, aki boldog, jól nevelt gyermeke(ke)t nevel fel!

Azt mindenképpen érdemes mielőbb megértened, hogy amin nem tudsz változtatni, azért ne őröld magad, mert minden energiádat ez fogja felemészteni!

A magára maradt anya elsődleges feladat, hogy mielőbb csillapodjon le érzelmileg (persze ez időbe fog telni, hisz egy válás komoly sebeket tud ejteni a feleken, pláne akit elhagytak). A csalódottság, düh és kudarc érzése szakításkor általános emberi dolog. Ilyenkor jót tesz, ha megosztod gondjaidat egy Hozzád közel álló családtaggal, ismerőssel, baráttal. A negatív érzések ugyanis aláássák a szülők önbizalmát a gyermekneveléssel kapcsolatban, ami elbizonytalanodást és kontrollvesztést okoz. Ha az ember rosszul érzi magát a bőrében vagy a helyzetben, amibe került, valószínűleg mindig fáradtságot fog érezni.

 

Segíts gyermekednek is!

A szakítás kihat természetesen a gyerekre is. Fontos vele beszélgetni a történtekről, hisz ha az egyik szülő lelép, a gyermek el fogja veszíteni világba vetett bizalmát. Ezt a bizalmat, azonban majd tudatosan vissza kell építeni.

A világos szabályok és határok kijelölése és ezek következetes betartatása nagyon fontos és szükséges. Ez ugyanis erősíti benne a biztonságérzetet. Mindig tudni fogja, mi következik.

De érdemes például apró kis háztartási munkával is megbízni. Hasznosnak fogja ugyanis érezni magát általa!

 

valas2

 

Ezt a hibát ne kövesd el!

Arra azonban ügyelj, hogy maradj meg szülői szerepedben! Fiad/lányod nem a barátod/barátnőd, netán társad. Ne terheld életét a Téged érintő problémákkal! Ha nem, vagy nehezen tudod megoldani azokat, keress inkább egy felnőttet (barát, barátnő, kolléga, szülő, bárki)! Gyermeked vállára ugyanis, ha túl korán rápakolod saját életed súlyát, azaz túl korán kényszeríted felnőtt szerepbe, később nehezebben fog megbirkózni saját életének problémáival.

 

Fogadj el bátran segítséget! Senkinek sem jó, ha nagyon kimerülsz!

Ha úgy érzed, hogy véges az erőd, nem kell elmenned a végsőkig. Bátran fogadj el segítséget! Inkább a házimunkát hanyagold – amikor nagyon fáradt vagy – mint gyermeke(i)det!

Mindenkinek sok-sok lelkierőt, aki ilyen helyzetbe került!

 

A cikk Joe Frost: Szuperdada2 című könyve alapján készült.