Nem akarok féltékenykedni, de az emberek mindig csak azt mondogatják, hogy a lustaság nagy úr. S mi van velem, a szerelemmel?!

 

Összehozok két embert, pezsgő érzéseket váltok ki, miattam a legidétlenebb dolgokra is képessé válnak, legjobb esetben még a családalapításra is. Szerintem én is megérdemelném ezt a titulust!

 

Miért is lesznek az emberek szerelmesek? A válasz elég könnyűnek tűnik: ” mert szerelmesnek lenni jó”, ám rögtön felmerül az a kérdés, hogy „miért is”?

 

szerelem3

 

Vannak pszichológusok, akik úgy gondolják, hogy a szerelem kellemes érzésének egyik legfontosabb oka az „én” kiterjesztése, tehát a potenciális képességeink és forrásaink növekedésével járnak. Ez a kiterjesztés - különösen ha gyorsan történik - mámorító érzés! A szerelem és az én-kiterjesztés oksági kapcsolatának egyik folyamata, hogy az egymással szoros kapcsolatban élők hajlamosak kedvesükről hasonló módon gondolkodni, mint saját magukról. Azaz a kedves bizonyos tulajdonságai belsővé válnak, magunkévá tesszük azokat.

 

Érdekes kutatások azt mutatták, hogy két személy „énje” néha a felismerhetetlenségig összeolvad.

Ha például valaki nem igazán nemeslelkű, de a szerelme az, akkor hirtelen nem tudja megmondani, hogy a nemeslelkűség melyikükre jellemző tulajdonság. Némi időbe telik, hogy észrevegye, - hogy bár szerelme nemeslelkűségéből ő is részesül - ő maga nem tekinthető annak. Akkor igazán jó egy kapcsolat, hogyha az „én” némileg kiterjed a másikra, de mi is egyenlő arányban kapunk a másik „énjéből”, ugyanakkor mégsem vesszük át teljesen.

 

A szerelemnek egyik legelterjedtebb felosztása a „társ- és  szenvedélyszerelem”.

A szenvedélyszerelem erőteljes érzelmi állapot, amelyben a gyengédség és a szexuális érzések, feldobottság és fájdalom, altruizmus (önzetlen segítőkészség) és féltékenység együtt, esetenként egyszerre kavarognak. Ezzel szemben a társszerelem az iránt a személy iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erősen összefonódott. Ennek jellemzői a bizalom, törődés, tolerancia, ilyenkor a heves érzelmeket a melegség és a ragaszkodás érzése váltja fel.

 

Szóval lustaság ne sajátítsd ki magadnak a teljes dicsőséget! Hiszen akár csak te, én is nagy úr vagyok, - és ha most beképzelt lennék, azt mondanám, hogy -  sőt még nagyobb!

 

Koller Eszter