A tökéletes szerető pontosan tudja, hol a helye.

Egy ezeréves ócska poén szerint hajnali ötkor a tökéletes szerető pizzává változik. És nem jön rá hajnali ötkor, hogy ő nem csak szerető akar lenni! Hideg fejjel, nyugodtan, észérvekkel meggyőzi magát, hogy jól van ez így. Olyat kap, amit eddig nem és mindezt a szokásos „parák” nélkül, mint pld.:"jaj, szeret-e, vagy csak mondja, mit tehetek, és mit nem, mondhatom, vagy nem, miért nem hív?”

 

Tiszta helyzet, sima ügy.

Ja, ha nem lenne körítve vörösboros meghitt „vacsis”, sötétben összesimulva- táncolós, perzselő pillantásos, éjszaka a Zagyva partra kiosonós, ott összebújós, nevetgélős, beszélgetős finomságokkal! Majd hirtelen a szerető liba agyában megvillan a kérdés, hogy ha minden ilyen csodálatos és fantasztikus, akkor miért nem ő a főállású Asszony az Alfahím mellett??!  Ha - mint ahogy Őszultánsága állítja- nem szerelmes a „másikba”, csak/!/ szereti, és olyan, mint egy 20éves házasság, akkor miért nem képes váltani?!

 

Talán mert csak addig tart a varázs, míg nem szállja meg a kapcsolatot a „hétköznapok szürke ökörnyála”? Attól olyan piszkosul jó, hogy sosem lehet teljes? Hogy mindig ott a vágyakozás a másik után, az a gyomorszorító megveszekedett idegölő és mégis édes vágy? Féltékenység, vicsorgás, széttéplek, megöllek, imádlak, kívánlak.

 

tokeletes_szereto

 

Tudja az a szegény, buta, önámító szerető, hogy sose lesz ez másképp. És ha elég érett, és tesz a konvenciókra, akkor megtanulja elfogadni azt, ami van, és nem nyöszörögni az után, ami nem lehet, és nem is biztos, hogy jó lenne, ha lenne..És ha már érzi, hogy tovább nem bírja anélkül, hogy elvesztené az önkontrollt, és nem képes tovább nem szerelembe esni, akkor megköszöni szépen a sorsnak, amit kaphatott, és tovább áll.

 

Nagyon fog fájni egy darabig, de csak tovább, egyenesen..

 

Írta: Nagy Éva