Egyedülálló, jól szituált középvezető keresi társát
értelmiségi hölgy személyében 30 éves korig.
39/175/78


Egyedül állt, hogy mennyire, azt a gyűrött pólójából és a koszos farmerjából láttam. Némi túlzást volt a 78 kiló, miután a pocakja nyomott vagy 50-et. Sóhajtottam egy nagyot és odaléptem hozzá. Bemutatkozott. Valami Tibornak hívták, de mormolva mondta a nevét, így sokat nem értettem belőle. Nem is volt baj, mert elnézve koszos körmeit elment a kedvem az egész estétől, ami előttem állt. Valószínűleg valami műhelyben lehetett melós. Mint kiderült, igazam is volt. Autószerelő és annyiban középvezető, hogy van egy ipari tanuló, akinek parancsol. Nincs kifogásom a szakmunkások ellen, de akiket ismertem, azok legalább tiszta praclival nyújtanak kezet. Nem volt merszem megfutamodni, így beültünk egy kávéra. Imádkoztam: nehogy találkozzak ismerőssel. Ebből a Valami Tiborból áradt a.. na..nem a túlfűtött erotika, hanem a dohos szag.. Rémes volt. Végighallgattam a keserves mindennapjairól szóló kisregényt és fohászkodtam a Nagyfőnihöz, hogy végre ébredjek már fel! Fél füllel, olyan zsongásszerűen néha utol ért pár mondatfoszlány, a jövőről szőtt terveiről.
Körbenéztem a kávézóban. Szimpatikus párok ültek egymás kezét fogva, simogatva. A ragya is kivert a tudattól, hogy a szemben ülő jól szituált kézen fog. Másról ne is beszéljünk:-)
Galád módon bocsánatot kértem, néhány pipipillanatra és hanyatt-homlok, elegánsnak nem mondhatóan megléptem! Meg én! Még a kifizetetlen számlát is hátrahagytam! Gondoltam ennyit már megérek, mert egy lélekdoki  többet kérne.


Keresed a párod? Rátaláltál! Téged kereslek!
Te meg engem! Találkozzunk!
Jelige: együtt-egymásért


172 centi magas vagyok és ööö.. szóval nem nádszálkarcsú. Az este pótoljuk be, amit nem ettünk meg aznap - típusba tartozom. Időnként rohamszerűen alkalmazom a fogyókúrát, főleg olyan esemény előtt, amikor nem férek bele a ruhámba. Idényszerűen lejárok a szomszédos fitnesz-terembe izzadni. De 68 kilónál sosem vagyok kevesebb és 172 centinél alacsonyabb sem. Ezt azért árultam el magamról, mert meglepetések sora várt! Könyörgöm! Mit kezdenék én egy 158 centis 40 kilós emberrel? Rakjam be a kézitáskámba?? Kertem sincs, hogy kertitörpét alkalmazzak. Tisztára Mount Everestnek éreztem magam.. A számon volt, hogy megkérdezzem: kérsz egy kötélhágcsót? Nem semmi volt amúgy a kiscsávó! Amit a természet nem adott meg neki, azt próbálta a szövegével elérni. Dugába dőlt próbálkozás volt részéről, bár jól szórakoztam. A csúcs az volt, amikor mondta: karolj belém bébi. Úgy éreztem, hogy itt az idő a menekülésre! Ágyő Törperős!


Melengessük meg egymás szívét a hideg télben.
Felvidítalak, nem bánod meg a találkozást.
36/186/82


Rám fért már valami melengető dolog. Minden tájékomon:-) Hideg is volt, tél is. Az agyamban a melegítésigérgetős szöveggel érkeztem a soros találkozóra. Mondjam azt, hogy nem kellett volna? Ez így túl egyszerű lenne:-) Mert akkor még nem beszéltem 'óbehtről, akit Róbertnek anyakönyveztek ugyan, ám hadilábon állt az „r” betűvel. Gonoszkodva mogyorókrémes-eperparfét rendeltettem vele! Azért is! Szegény pincérlány vöröslött a kíntól, mire megértette végre Óbeht óhaját. Esernyőt sem vittem magammal, mert nem csak, hogy a beszédét volt keserves megérteni, még apró nyáldarabok is röpködtek felém. Pehsze, hogy nem ettem meg az epehpahfét. Bocsánat: az eperparfét. Törölköznöm kell! felkiáltással meg sem álltam lakásom fürdőszobájáig.


Elvált férfi keresi társát egyedülálló, gyermektelen
de gyerekszerető hölgy személyében.
„Alapítsunk családot” jeligére

Gyanús volt, hogy aktatáskával érkezett. A kisördög ott suttogott a fejembe, hogy még az elején lépjek le. Elhessegettem a gondolatot, hiszen lehet, hogy munkából jött és az aktatáskában van a túlélő zsíroskenyere. Igaz, hogy szombat volt, de ismerünk munkamániás embereket. Jánosnak hívták. Kérte, hogy szólítsam Pistinek, mindenki így hívja. Rajtam ugyan nem múlik, akár Máriának is hívhatom!
Pisti bírta három percig, aztán kinyitotta az aktatáskáját és elővett 6 fotóalbumot! Végig kellett néznem Vivien, Lola, Bendegúz, Ákos stb felcseperedését, kezdve egynapos koruktól a jelenig. Voltak páran.. sokan voltak.. szám szerint 9 gyerek, három házasságból. Mivel apás láthatása minden második hétvégén volt, a családalapítást úgy gondolta, hogy majd én azon a héten csak a gyerekekre sütök-főzök, utána meg egy hétig takarítok. Elmondta, hogy ő igyekvő ember.. Látom, és nagyon szapora! Szapora voltam én is, amikor kifelé rohantam a találkahelyről. Álljon össze vele  az Óvónőegylet!



Kihaltak a férfiak a földről. Egyszer volt egy nagy ősrobbanás és elvitte a normális, épkézláb, épelméjű pasikat! Nem fogom feladni!!! NEM ADOM FEL! Keresem tovább a nekem valót!

tarskereses


Mackós, szeretnivaló férfi keresi Macilányát.
Legyél édes, mint a méz és életünk végéig együtt
brummogunk.


Nincs vesztenivalóm! Jöjjön a brummogás! Brummogni tudott, alig értettem valamit a szavaiból. Az édeset is szerette, mert meg sem kottyant neki a 6 szelet sütemény. A kávét sem szerette keserűen, vagyis.. pontosítok! A cukorra némi kávét öntött. Közölte, hogy sajnos cukorbeteg, így vissza kell, fognia  magát, éppen diétázik. Azonkívül a vérnyomása is magas. Két hete műtötték, veseköve volt. Meg még néhány műtéte. Elmesélte, hogy tanulmányt írhatna az emberek viselkedéséről, mert napi szinten sok időt eltölt a háziorvosi rendelő előterében. Nincs is kedve már utána főzni, sokszor este mire hazaér az éppen aktuális orvosi kivizsgálásról. Éppen csak beugrik a szomszédos gyorsbüfébe, hogy egy-két tálnyi ételt magához vegyen. De módjával, mert diétázik! Ezért nem is iszik szénsavas ásványvizet. Azt megtiltotta az orvos. Valamelyik a sok közül.
Ennyi ételnek van már mellékhatása. Láttam- éreztem. Izzadt mint a ló és büfögött, pukizott. Cseppet sem zavartatta magát. Engem viszont zavart, amit láttam. Szokásomtól eltérően ledobtam egy kétszázast az asztalra: a kávém ára! Sajnáltam volna, ha szegény ember a számla miatt egy sütivel kevesebbet fogyaszt aznap!


Váló félben lévő férfi keresi társát, aki
átsegíti a nehéz időszakon.
Találj rám!


Úgy fogalmaznék, hogy nem félben volt, inkább szanaszét. Lelkileg. Ötpercenként hívta a válófélben lévő feleségét, hogy érdeklődjön 9 hónapos gyermekük étkezése-büfizése-anyagcseréje iránt. Persze közben égre-földre esküdözött, hogy válik. Majd. Idővel. Most megérthetem, hogy nem tud. Viszont nehéz időszakot él át. Alig alszik éjszakánként a gyereksírástól. Egy valamirevaló meccset sem tud megnézni. Az életük kész felfordulás. Valószínű, hogy az asszony megint babát vár. Értsem meg, hogy ő így képtelen élni! Viszont templomban is esküdtek, így előbb megvárja, hogy a gyerekek elvégezzék a bölcsit, ovit, iskolát, egyetemet, családot alapítsanak, majd kéri a pápa írásbeli engedélyét a frigy semmisé tételéhez. Utána válik! Becsületszavára!
Arra hivatkoztam, hogy az ikreim már biztosan éhesek, letelt a három óra a két etetés közt, továbbá feszít a mellem. Leléptem.


Kalandornők kíméljenek! Az igazit keresem!
A nagy Ő-t!
41/184/81   


A hét vicce volt a pasi! Szerencsére hétfőn találkoztunk, így egész hétre el voltam látva röhögnivalóval. Elég volt visszagondolni rá.
Először is: volt 3 telefonja. Mindhárom szolgáltató ügyfele közé tartozott. Betyár módon kereste az igazit, ahogy az igazik is őt! Félpercenként. Volt ott Julis, Marcsa, Vera, Sára, valahány név a naptárban. Sűrű volt  a napirendje. Velem közölte, hogy 10 perce van rám, utána a város másik végén kell találkoznia valakivel. Nekem egy perc is sok volt, mondhatni: sokk. Megmutatta a noteszét. Regiszteres. Precízen beírta a nevem, a találkozásunk idejét, a telefonszámomat. (Nem az én számom volt, hanem bosszúból az írigy kolléganőm telefonszámát adtam meg! Két legyet egy csapásra) Még a telefonjával is készített rólam egy fotót, felirattal. Azt mondta, hogy minden hétvégén összesíti a heti eredményt. Kiválasztja azokat a nőket – az Igazijelölteket - , akikkel még szeretne találkozni. Reméli, hogy egyszer rátalál álmai asszonyára. Kissé belefáradt ugyan a keresésbe, de alig 2-300 nővel kell már csak találkoznia.
8 és fél percig bírtam. Rendes voltam az utánam következővel, átadtam másfél percet az időmből!


Elkalauzollak a rejtélyek világába ha
velem tartasz. Látom a jövőnket, egymásnak
vagyunk teremtve.
„Kártyajós” jeligére


Már a köszönés után kártyát vetett. Ami azt mondta neki, hogy különleges nő vagyok és érdemes rám pazarolni az idejét. Kártyát vetett nekem is, abból látta, hogy nehéz gyermekkorom volt. Apám alkoholista, anyám sokat szenvedett mellette. Ebből csak az volt igaz, hogy anyám sokat szenvedett, mert allergiás  a parlagfűre. A mai napig gyógyszert szed.
Nem szóltam én egy szót sem, hagytam, hagy szórakozzon a kártyáival. Akkor aggasztott egy kicsit a dolog, amikor a jelenlegi helyzetemről beszéltek a lapjai. Szerinte-szerintük nekem három gyerekem van állami gondozásban, három férjet fogyasztottam, és a gyerekkori trauma hatására enyhe arcidegzsábában szenvedek. Megkérdeztem, hogy azt látja-e amit fogok csinálni? Szerintem nem gondolhatta, hogy meggyújtom a kártyalapokat és elviharzok mint a tűzvész.


Írta: Tuzáné Baranyi Éva