Sokan panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a terep, ahol ismerkedni lehet: a bulikban a lötyögés megy, a másik hangját sem hallani a hangos zenétől… Könnyebb volt régen, amikor bálokat szerveztek burkolt társközvetítési céllal. Pedig a helyzet távolról sem olyan rossz, csak elfelejtettük venni a jelzéseket…

Vonzódás

randi1Megvan köztük a kémia, szoktuk mondani, és nem is gondolnánk, mennyire találó ez a megfogalmazás. Amikor az ellentétes nem valamely általunk vonzónak tartott képviselője elhalad mellettünk, akivel első blikkre „érezzük a kémiát”, fiziológiai változások indulnak be a szervezetünkben, amik természetesen biológiai és kémiai síkon egyaránt zajlanak. Tudattalanul is bevillan a szex lehetősége, és az erre való felkészülés jegyében fokozódik az izomtónus, kívülről annyit látni, hogy kisimul az arc, a bőr, egyenesebbé válik a testtartás, kidomborodik a mellkas, behúzódik a has. Rugalmasabbá válik a járás, fiatalosabbá, fittebbé az egész megjelenés, hiszen a rátermett és pozitív kvalitásokkal bőséggel megáldott partner képét kívánjuk sugározni.

A csábítás lépései

A csábítás szemezéssel kezdődik. Az oldalpillantások, szemlesütés, szemvillantások kétségtelenül a női nem rafinált trükkjei. Általában az alábbi forgatókönyv játszódik le: a szebbik nem kiszemel magának valakit, és öt másodperc hosszan rá, és csakis ráveti a tekintetét. Majd elkapja a pillantását, aztán ismét visszanéz pár másodperc erejéig. Ezt a játszadozást nagyjából háromszor kell megismételni, míg a férfinak leesik a tantusz.

Persze nem elég nézni, bátorítani is kell az erősebb nem tagjait, ennek legjobb módja pedig a mosoly. A nő tehát nemcsak néz, mosolyog is mellé, melegen, féloldalasan, szendébben vagy épp kacérabban. Sok férfi már ebből tudja, illetve ennyiből kiolvassa, hogy szabad a pálya.

randi3

Az igazi magakelletés ezután indul be mindkét részről. Ha a férfi veszi a lapot, meglátni a testtartásából (has behúz, mellkas kidülleszt), megigazítja a ruháját, a haját, esetleg vagánykodik valami elektromos kütyüvel. Ha a hüvelykujját az övszíjába süllyeszti, tutira beindult a „hímprogram”. Ha a nő úgy véli, a férfi válaszolt az indításra, egyre direktebbé válik: megváltozik az ő testtartása is úgy, hogy a másodlagos nemi jellegek kerüljenek előtérbe. A lábát keresztezi, a haját birizgálja, és magában egyre azt kérdezgeti: „mikor jössz már ide?” Külső szemlélőként pedig abból látni, „mi a szitu”, hogy mindkét fél egymás felé fordítja a lábfejét vagy az egész testét. Ha ez az alaphelyzet létrejött, indulhat a flörtölés, a játék, ehhez pedig helyszín az egész világ, egy park, egy buszmegálló, ha pedig nagy spílerek vagyunk, akár egy piros lámpa közlekedéskor.

A vonzalom jelei és a téves riasztás

Úgy tűnhet, hogy a vonzalom jelei egyértelműek, és gyerekjáték venni az adást. Valóban ösztönösen érzékenyek vagyunk ezekre a jelzésekre, hiszen az evolúciós sikeresség (vagyis a génkészlet továbbörökítés) záloga volt az őskorban is a sikeres szaporodás, ami aligha mehetett végbe valamiféle ismerkedés nélkül. A csábító pillantás, a titokzatos mosoly, a sudár termet (illetve a termet „megsudárítása”), a haj szépségének bemutatása a hajsimítgatás által, a láblengetés a vonzalom jeleként értelmezhető. De nem száz százalékos bizonyossággal.

radi2Mert lehet, az illető nem felcsípni akar, csak mosolyog az egész világra amolyan szeretet-kilövellésként. Vagy előfordulhat, hogy egy nő attól érzi magát vonzónak, hogy finom gesztusokkal mindenkivel kikezd, besöpri a visszajelzéseket, és maga sincs tudatában ennek a folyamatnak – aztán meghökkenve hőköl vissza, amikor egy férfi a tettek mezejére lép, esetleg öt perc után lekoptat. Arról nem is beszélve, hogy a jelzések is célt téveszthetnek, mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor a helyes srác mellett álló kevésbé szimpatikus srác jön oda hozzánk… Nőként is lőhetünk bakot, mondjuk akkor, amikor a szemünk is kifolyik, de valahogy mégse jövünk be a másiknak, vagy egyszerűen már foglalt. Az ismerkedés – mint az élet számos területe – egy nagy szerencsejáték, ahol nem kell mellre szívni a rajtavesztést.

Ki kezdeményez?

Ha megkérdezik a férfiakat, ki kezdeményez, döntő többségük azt válaszolja, hogy ő. Ám a megfigyelések szerint a helyzet épp fordított: az első apró lépést szinte mindig a nő teszi meg, ő a kiszemelő. Egy férfi ritkán tesz próbát anélkül, hogy azt gondolná, bejön, bejöhet a nőnek (persze van az „egy próbát mindenki megér” filozófia is). Az ismerkedést és a flört kezdeti szakaszát, a tempót, a távolságot mindig a nő szabja meg. Hogy Allan Pease szavaival éljünk, a nő fütyül, a férfi táncol.

 

Szabó Elvira