jopasiLéteznek álomférfiak. Harmincas, jóképű, jól szituált, elegáns szakmával rendelkező férfiak, akik mindenkinek kellenek. Nemrég egy ilyennel beszélgettem, s annyira meglepett a “csodaférfi” világhoz való hozzáállása, hogy úgy döntöttem megosztom másokkal is a tanulságos eszmecserét.

Hősünk 36 éves, rendkívül jóképű, sportos testű, orvos. A mosolyától elgyengülünk, a kedvessége ellenállhatatlanná teszi, már-már érezzük a zsigereinkben, hogy őt akarjuk, hogy mégiscsak létezik ideális, tökéletes férfi, egy “hétköznapi” Brad Pitt, aki megérinthető és elérhető.

- Miért nem nősülsz meg, miért nem alapítasz családot? – kérdem tőle értetlenül. Gyakorlatilag bármilyen nőt megszerezhetsz magadnak, szépet, okosat, tudományosat, családszeretőt vagy minden létező jó tulajdonságnak a legideálisabb egyvelegével rendelkezőt. Mi a gond? Miért nem állapodsz meg?

- Azt hiszem, még nem éltem ki magam. Igaz, hogy közeledek a negyvenhez, de nem érzem, hogy meleg otthonra, gyerekekre vágynék. Szeretek szórakozni, bulizni, élvezem a gyönyörű nők társaságát, egyszerűen nem volt még elég ebből az életformából. S hogy mikor jön el az a pillanat, amikor megváltozom? Ki tudja, talán soha, talán öt-tíz év múlva. Amíg lehet szeretnék így élni, élvezni mindazt, amit az élet ad. Nem áltatok senkit, nem ígérek senkinek semmit, amit a nők önként, maguktól adnak örömmel elfogadom. Nincs nőideálom, a szép nőket szeretem, a gyönyörűeket, ha még intelligensek, olvasottak is, még élvezetesebb a velük töltött idő. Természetesen éltem már párkapcsolatban. Voltak hosszabb és rövidebb kapcsolataim, mindegyik több évig tartott, s bár én mindegyikükkel nagyon szerettem együtt élni, most mégis az facér életformát választottam. Ki tudja meddig tehetem meg? Férfiként most vagyok a csúcson, nem akarok lemondani semmi jóról.

Nos, semmi kétségem afelől, hogy kedves férfiismerősöm nem szándékozik senkit semmivel áltatni, nem hazudik, nem kér, csak élvezi amit kap, tehát a lehető legnagyobb rosszindulattal sem nevezhetjük őt csalónak. Így szeret élni és megengedheti magának. Csak egy dologra leszek kíváncsi, aki 40-45 éves korában szeretne esetleg megállapodni, nem fog már nehezen társat találni magának? Úgy értem egy olyan húsz év körüli csinos, tökéletes alakú lányt, amilyenekkel most körülveszi magát. Azt ugyanis nem tudom elképzelni beszélgető partneremről, hogy külsőségekben és életkorban lejjebb adná az igényeit. Nem, nem aggódom érte, csak egy picit gyakorlatiasan gondolkodom. S ha még mindehhez azt is hozzáveszem, hogy feltételezésem szerint egy igényes, művelt, diplomás nőre vágyik, nem lesz sok az a 20-25 év korkülönbség? S egyáltalán, el lehet szakadni a megszokott életformától? Az a férfi, aki 40-45 éves koráig az éjszakai szórakozóhelyeken tölti minden szabad idejét, képes lesz új életet kezdeni, családapaként, férjként gondolkodni?

Hölgyeim! Tényleg ő lenne az álomférfi…?

(Agatha Seymour)