Az édeni történetben már Ádám, az első férfi is így kiáltott fel, amikor meglátta Évát: „csontomból való csont és testemből való test” – egy igazán hozzá illő segítőtárs. De nem csak a Biblia, hanem a kutatások szerint is igaz lehetne ez a mondás a modern kori Ádámoknál is, mert az eredmények azt mutatják, hogy az egyedül maradt, „szingli” férfiak várható átlag életideje alacsonyabb, mint azoké, akik megtalálták Évájukat.

 

Miért van szükségünk a párkapcsolatra?

A feleség jó befolyása nem merül ki pusztán abban, hogy meghosszabbítja az életet.
Sokkal fontosabb ennél, hogy nagymértékben formálhatja, finomíthatja férje személyiségét, jellemét, mert a nők emocionális intelligenciája fejlettebb, jobban meg tudják érteni, és ki tudják fejezni az érzelmeket, befogadóbbak. Ahogy a nőnek szüksége van a biztonságot nyújtó, szerető férfire, ugyanígy van szüksége a férfinek az őt kiegészítő, nemesítő nőre.

 

Gofri vagy spagetti?

De nemcsak az érzelmi dimenziókban, hanem a gondolkodásmódban is jelentősen különbözik, és kiegészíti egymást a két nem. A férfi ebből a szempontból - Bill és Pam Farrel párkapcsolati tanácsadók könnyen érthető hasonlatával élve - olyan, mint a gofri (rácsos palacsinta), a nő pedig, mint a spagetti.

 

A férfi életének különböző elemei, gondolkodási stílusa, mint megannyi egymástól elválasztott négyzet a gofri felszínén, míg a nő életének és gondolkodásának mindegyik eleme spagettiszerűen egymással összefügg, egymáshoz kapcsolódik. Ha egy tál spagettiben egyetlen szálat szeretnénk nyomon követni, akkor nagyon sok másik tésztával való átfonódáson kell a tekintetünket végigvezetni. Szemünk közben szinte észrevétlenül átugrik egy másik tésztára. Valahogy így vannak a nők is az életben. Ezért van az, hogy általában jobbak a férfiaknál, ha egyszerre több dolgot kell csinálni. A felmerülő problémákat is egészen más nézőpontokból közelítik meg. Ha a férj gyorsan meg akar oldani egy a feleségét foglalkoztató kérdést, és ezért az egyes elemekre koncentrál, különválasztva azokat, az a nő számára annyit tesz, mintha a férfi nem venne tudomást a problémájáról. A férfinek viszont nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy kövesse felesége gondolatmenetét, úgy érzi, hogy oda nem tartozó dolgok keverednek a beszélgetésbe, és az információnak ez a mennyisége fárasztja őt. Bár sok esetben feszültség forrása ez a különbözőség, mégis a nő, és a férfi másként gondolkodása, különbözősége teszi kapcsolatukban egésszé mindkettőjüket. Ez a hasonlat azt is megvilágítja, hogy a nők és férfiak egyenjogúsága nem azt jelenti, hogy egyformáknak kell lenniük, hanem azt, hogy nagyon is különbözőek, és így egymást kiegészítők, ugyanakkor teljes mértékben egyenrangúak.

 

GYES szindróma avagy az anyaszerep helyes megítélése

A mai kor egyik legnagyobb zavara a férfi és nő kapcsolatában, hogy ez az egyenrangúság a legtöbb házasságban a nő rovására sérül. A családok többségében a feleség végzi a házimunka nagyobbik részét, vagy az egészét, és gyakran teszi ezt úgy, hogy férjéhez hasonlóan főállásban dolgozik. Ő az, aki mos, vasal, főz, takarít, gyereket nevel, elpakol a férje után, és ezt megállás nélkül, újra és újra meg kell tennie, hiszen a kimosott ruha ismét piszkos lesz, az ételt megesszük, és csak a mosatlan marad.

 

A kismamák úgynevezett GYES-szindrómájának egyik kiváltó oka éppen az, hogy a napi kötelességek, házimunkák körforgásában nem kevés energiát emésztenek fel, ugyanakkor úgy tűnik, mintha semmi látszata, eredménye nem lenne ezeknek a fáradozásoknak, összehasonlítva azzal, ha valaki házat épít vagy céget vezet.

 

Pedig az igazság az, hogy az anyák munkája: a gyermekek felnevelése, jellemük, személyiségük formálása fontosságában, eredményének kihatásában nem fogható semmilyen más feladathoz. Mégis a nők gyakran úgy érzik, hogy az otthoni kötelességek teljesítése alsóbbrendű, lényegtelenebb terület, és ezért karrierjük építését többre tartják. Ezzel viszont, a családanyai és a dolgozó női szerepeknek való megfelelés terhei miatt, gyakran lelkiismeret furdalást éreznek, mert nehezen tudnak gyermekeik és munkahelyük felé egyaránt megfelelni.

 

idealis_csalad

 

A családi egyensúly megteremtésének egyik alapvető feltétele, hogy a feleség (és a férj) meg legyen arról győződve, hogy az anyai kötelességeknek való megfelelés a legértékesebb. Az ilyen családokban elképzelhetetlen, hogy a férj megelégedetten és büszkén sorolja, hogy mi mindent végzett aznap, míg a feleség szomorúan gondol arra, hogy ő „csak” a háztartást intézte, és a gyermekekkel foglalkozott. Az egészséges értékrendű házasságokban az apa is tisztában van azzal, és el is ismeri, hogy az első évek messzemenő kihatással bírnak a gyermek jellemformálódására. A feleség, az édesanya modell, követendő minta a kicsinyek számára. A gyermeket jobban befolyásolja az anya példája, mert szorosabb, meghittebb kötelék köti gyermekeivel egybe, mint az apával.

 

Ezért a nő, nem csak a férfi számára a legnagyobb ajándék, hanem természetesen gyermekeinek is. Az ő befolyása a legerősebb a jóra a bontakozó gyermeki lélek formálására: kedves tekintete, mosolya, bátorító szavai és szeretetteljes befolyása a legnagyobb erő. Érzelmi intelligenciája, gondolkodása, illetve látásmódja, és a családi dinamikában rejlő lehetőségei alapján a feleség minden kétség nélkül arra teremtetett, hogy az otthon királynője legyen. Éreznie kell, hogy férje egyenrangú társa, önállósága nem olvad bele a családfő egyéniségébe. Azok a nők, akik szerepük és munkájuk igazi értékét meglátták, hétköznapi kötelességeiket már nem tartják semmit érő robotnak, hanem méltósággal és vidámsággal végzik azokat.

 

Szuper anyák

Ahogy a szuper férjek és apák esetében a siker egyik legfőbb titka önmaguk nevelése, ugyanígy, azok a feleségek és anyák, akik otthonuk királynői, és szeretteik számára a legnagyobb ajándékok kívánnak lenni, a helyes értékrend kialakítása mellett a legfontosabb, hogy képesek legyenek önmaguk irányítására, fegyelmezésére. Minden helyzetben törekedjen arra, hogy kisugárzása napfény legyen környezete számára. Bár a gyermekek apró csintalanságai, a fürge kis kezek és lábak gyakran teszik próbára az anya természetét, mégis nyugodt és kedves hangon kell újra meg újra irányítania, terelgetnie gyermekeit. A gyermekek már egészen kis korban gyors felfogásukkal könnyen megkülönböztetik a türelmes, szerető kérlelést, és a szenvedély, vagy az elfojtott indulat parancsát. Az otthon királynőjének hanghordozása, arckifejezése olyan, hogy az nem ássa alá pozitív befolyását. Az anya akaratának megzabolázásával a megpróbáló helyzetekben is helyesen tud reagálni, és minél többször gyakorolja magát ebben, annál inkább megerősödik ez a képessége. Viselkedésével annyira szorosan szívéhez kötheti gyermekeit, hogy jelenléte részükre a legnagyobb ajándék lehet.

 

A pszichológia szakkifejezésével élve az igazi anya „meleg-korlátozó”. Ez azt jelenti, hogy viselkedése nem gyermekei követeléseinek és hisztijeinek függvénye, nem a kicsinyek és a saját hangulatának eredménye, ingadozva az engedékenység és a kemény szigor között, hanem épp ellenkezőleg, az irányítás gyeplőjét szilárdan, ugyanakkor szeretetteljesen tartja kezében. A legjobb anyák megtanulták azt, ami kultúránkban az egyik legnehezebb lecke: úgy korlátozni, határokat szabni, hogy közben nem emelik fel hangjukat, nem néznek csúnyán, hanem derűsek, kedvesek és mosolygósak.

 

Azt hiszem nem csak a gyermekek, de a férjek is ilyen nőkre vágynak – ahogy a salamoni bölcsesség mondja: jobb a ház tetején lakni, mint a házsártos, zsörtölődő asszonnyal.

 

Külcsín

De nem csak a belső tulajdonságok, hanem a feleség külső megjelenése is hozzájárul a gyermekeivel és férjével kialakított kapcsolatához. Ahogy egy ajándéknál nagyon fontos a szemet gyönyörködtető csomagolás, ugyanígy a feleség is törekedjen arra, hogy hozzá illő, csinos ruházatot viseljen. Otthon se engedje meg magának, hogy – mivel senki sem látja őt – madárijesztőhöz hasonlóan öltözködjön. Bár nem kell, hogy szükségtelen és időt rabló díszekkel és divatcikkekkel vonja magára a figyelmet, de fontos, hogy amikor gyermekei párhuzamot vonnak édesanyjuk és mások megjelenése között, az anya ne veszítsen az iránta megnyilvánuló tiszteletből. A feleségek ne az idegenek számára öltözködjenek nagyon ízlésesen és gondosan, hanem férjük és gyermekeik kedvéért. Az igazi nő otthon is nő, a lehető legvonzóbb, nem a körülményes tartozékok, hanem a tiszta és jól illő, praktikus ruhák viselése által.

 

Belbecs

A feleség, mint a férj legnagyobb ajándéka, gondolkodásában, gyermekeivel, férjével való kapcsolatában, viselkedésében, megjelenésében csak úgy lehet az otthon királynője, ha az élet megannyi terhe mellett időt szakít magának arra, hogy értelmét, szellemi képességeit fejlessze. Hogy erre is legyen ideje, bátran használja szervező képességét, irányítsa és vonja be a munkákba gyermekeit és férjét is, és tanuljon meg különbséget tenni azok között a munkák között, amelyeket feltétlenül el kell végezniük, és az olyanok között, amelyek már például a „tisztaságmánia” esetei, vagy az otthon túlzott szépítésének, szükségtelen túlzsúfoltságának következményei.

 

Írta: Végh József, pszichológus

A cikk a Family Magazinban jelent meg.

A magazinra ITT fizethet elő!