Régen óriási erőkkel dolgozott bennem az igazságérzet. Azt gondoltam igenis nagyon fontos, hogy az ember mindig tudja és tudassa a párjával, hogy az aktuális “élet-halál” fontosságú vitában kinek van igaza. Na és persze az sem volt megvetendő kritérium, hogy az a bizonyos valaki, akinek mindig igaza van, az Én legyek. Nem sokat segített ennek enyhítésében tüzes kos természetem, teljes koncentrációval vadásztam a lehetőségre, hogy végre valakivel szemben, ideális esetben ez a párom volt, igazam lehessen. Mert ugyebár abszolút nem volt mindegy, hogy a kimondott szó kinek a pártján áll és az sem, hogy melyik a finomabb virsli vagy puding (ha már fontos kérdésről van szó…). A viták újabb vitákat szültek, a hatalmi harcok az összetartozás helyett az elválás irányába mutattak, a büszkeségem pedig a semmi ágán végezte, s magányosságában jó hangosan vacogott a csillagos ég alatt.

 

Aztán változtak az idők, s én hiába hittem, hogy nekem van igazam, mit sem segített a krízis megoldásában.

 

hatalmi_harcokMa már látom, hogy teljesen mindegy, hogy kinek van igaza. Sőt! Olyan szép, nőies és bátor dolog azt mondani, hogy Drágám! Neked van igazad! Nagy megkönnyebbülés, hogy nem nekem kell mindig a legokosabbnak lenni (pláne, hogy nincs ilyen) mivel a Világ nem az én felelősségem, nem rajtam múlik minden! Sőt, tovább megyek, csak az múlik rajtam, ami valóban az én dolgom, hogy az én saját egyedi sorsom, amivel egyedül születtem s amivel  egyedül is fogok meghalni, az olyan fejlődést tudhasson magáénak a történet végén, amilyenre vágyom. Szóval röviden és tömören nyugodtan mondhatom azt, bármikor és bárkinek, hogy Neked van igazad!

 

Nem esik csorba semmi lényeges dolgon. És nem csak azért, mert a világ nélkülem is teszi a dolgát, hanem mert a sok okoskodás és elégedetlenség helyett megtanultam örülni annak, ami van. Ma, ha felkelek, már attól boldog vagyok, hogy itt egy újabb nap és én aktívan részt vehetek benne. Aztán ahogy kinyitom a szemem, ujjongva nyugtázom, hogy nem a gyönyörű kék ég alatt ébredtem, hanem tető van a fejem felett s a reggeli kávé finom illata lebegi körbe az asztalt, ahova hunyorogva kikecmergek míg a férjem a kávéfőzővel bíbelődik. Igen, a férjem főzi a kávét! Ugyanis én igenis tisztában vagyok azzal, hogy Ő sokkal jobb kávét főz mint én, jobban eltalálja a tej és kávé arányát, mint én, sőt, abban is sokkal ügyesebb, hogy a kettőt úgy vegyítse, hogy a végén maximális esztétikummal bírjon a kompozíció. Nem esik le a gyűrű az ujjamról, minden reggel megköszönni a fáradságát, hogy megfőzi a kávémat, s nekem csak annyi a dolgom, hogy (óriási ásítozások közepette) megdícsérjem érte, néhány elismerő szóval illessem a tejeskávét na meg, hogy elmondjam neki, mennyire fantasztikus férj és én mennyire értékelem, hogy ő van mellettem.

 

A világon a legjobb dolgok ingyen vannak. És mik is tartoznak ide? Érző emberi lényként talán nem érezzük nagyobb szükségét annak, hogy legyen mellettünk egy társ, akinek a tükrében megpillanthatjuk azokat a legjobb tulajdonságainkat, amelyeknek a létezéséről csak lelkünk mélyén álmodunk, vagyis nem hisszük el. Azt, hogy a párunk úgy szeret minket, ahogy az nekünk jó, hogy elismeri jó tulajdonságainkat, hogy Istennőnek érezhetjük magunkat mellette, hogy velünk marad és még sorolhatnám hosszasan…

 

Na de mitől válik valaki jó férjjé vagy feleséggé? Nagyon sok mindentől, nem is térnék ki mindenre, de egy fontos, ha nem a legfontosabb dolgot azért mégis megemlíteném: attól, hogy annak látjuk! Tapasztalatból mondom, hogy ha valakit vagy inkább bárkit azon a szemüvegen keresztül nézünk, hogy milyen jó tulajdonságai vannak, mit szeretünk benne, az illető jobbá, szerethetőbbé válik számunkra. Nem azt állítom, hogy tökéletes lesz, hanem azt, hogy számunkra lesz kedvesebb és örömtelibb a vele való kapcsolat! Persze az Istenért nem kívánom én senkitől, hogy mindezt elhiggye nekem, csakazért mert én mondom!!!

 

Próbálja csak mindenki otthon, kezdje mondjuk a párjával, aztán ne csodálkozzon azon, ha a “megszokott bútordarabból“ daliás herceg válik, én szóltam előre… ;-)

 

Írta: Agatha Seymour

www.agathaseymour.com