Meghitt-vidám dallamok, melengető gyertyaláng, szeretteink koszorúja – ez az idilli elképzelés él legtöbbünkben arról, milyennek kellene lennie az ideális szentestének. A valóság azonban gyakran prózai vitákba, kitörésekbe, rosszabb esetben marakodásba torkollik. Az alábbiakban néhány egyszerű gondolattal igyekszünk segíteni, hogy az ünnep élménye minél jobban hasonlítson az ideálishoz.

Lappangó frusztrációk

Vajon mi végett robbannak a feszültségek olyan előszeretettel éppen karácsonyeste? Miért nem az év többi napján? Pont, mert együtt a család – mindenki eljön a maga nehézségeivel, a múltbeli tüskékkel, amelyek befúródtak és elmérgesedtek. Vagy pont azért, mert nincs együtt a család, és az okozza a rossz érzést, hogy nem jöttek el, hogy nem vagyunk fontosak. Előfordulhat az is, hogy régi, rosszul sikerült karácsonyok emléke tör be a jelenbe, valaki felemleget, vagyis újraél egy régi traumát, ezért nem tud örülni az itt és mostnak.

A lelki sebek, ezek a fájdalmas pontok – természetüknél fogva – éppen akkor kezdenek sajogni, amikor az örömnek és a szeretetnek kellene utat törnie. Mintha blokkolnák a pozitív érzéseket. Ünnep idején nem a feladataink után járunk, hanem megállunk és egymás felé fordulunk – amíg a hétköznapok kötelességei alatt bántódásaink téli álmot alva nyugszanak, addig az ünnep alatt, amikor az érzelmekre több idő jut, sokkal erőteljesebben bugyog fel, ami bennünk szunnyad.

 

csaladi_veszekeds

 

A türelem iskolája

Tehát könnyen kitör a balhé. Ezzel nem mondtunk semmi újat. Mit tegyünk, hogyan reagáljunk, ha áll a bál, főleg, ha körülöttünk? Vegyük azt az alapesetet, hogy történetesen mi kezdünk bepöccenni. Számoljunk 5-ig, és tegyünk fel néhány kérdést: valóban a mai nap az, amikor ezzel foglalkozni kell, vagy holnap, esetleg két nap múlva megfelelőbb alkalom kínálkozik rá? (Merthogy a zavaró tényezőkkel bizony foglalkozni kell…) Valóban ilyen fontos ez a megbántottság érzés, illetve valóban ez a legkiemelkedőbb esemény a másikkal való viszonyomban, vagy a mérleg másik oldalán számos pozitív momentum esik a latba? Ez a valami fontos a jelenben is, vagy csak a múlt árnyéka tart fogva? Ezekre a kérdésekre sokféle válasz adódhat, viszont abban mindig segítenek, hogy visszafogják a meggondolatlan cselekedeteket. Mert a karácsonyfa alatt többnyire meggondolatlanságból tör ki a veszekedés…

Ha mi kapjuk a nyakunkba mások haragját, a tűzoltás legegyszerűbb módja: mutass empátiát! Vagyis hallgasd meg a másikat figyelmesen, jelezz vissza, hogy az ő szempontjából érthető, hogy haragszik. Tíz perc alatt sok feszültség távozik, és nyugodtan megkérhetjük a másikat, hogy halasszuk el ennek a kérdésnek a megbeszélését.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a fenyőfa nem a legjobb fórum a családi vitákra: szeretni jöttünk, és nem elrontani az ünnepet. Csak épp jön az érzelemgombóc a torokban, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, és csupán annyira van szükség, hogy ventiláljunk egyet, megtisztuljunk. Kiürülnek a negatív érzések, és ha nem ragadunk bele az összetűzésbe, békében folyhat a vacsora tovább. A lényeg: ne kezdjünk ellentmondani a másik érzéseinek, fogadjuk el, hogy ez az ő személyes valósága. Különben könnyen beindul a kiabálás önmagát gerjesztő folyamata…

Hagyjuk a hajtást!

Napjainkban a karácsonyi készülődés könnyen hajszává változik, különösen a nők számára. Ajándékok, takarítás, bevásárlás, főzés, meg persze legyen háromféle sütemény, és sokan ebben az időszakban dolgoznak legtöbbet az év során… a végén meg csak félholtan odaomlanak a fenyőfa alá. A karácsony már-már kivitelezhetetlen erőpróbává kezd válni, és a feszültség éppen a legrosszabbkor robban ki... Engedjük hát el „a tökéletes háziasszony tökéletes karácsony estéje” ideát! Először is tanuljunk meg delegálni: a párunk és a gyerekünk is nyugodtan besegíthet a készülődésbe. Fogjuk össze a feladatokat, de ne mindent magunk végezzünk el! Attól még nem lesz belőlünk henyélő asszony, hogy nem kapunk idegösszeroppanást. És fogadjuk el, hogy ezúttal ennyi fért az időbe: a tervezett ajándékok nagy részét megvettük (ha valami kimarad, majd elrakjuk az ötletet jövőre), ha egyféle sütemény jött össze és mellé csak két fogás, akkor annyi. A lényeg: hogy a végén békében, megnyugodva tudjuk körülülni az asztalt, és hálával örülni annak, ami van: egymásnak, magunknak, az ünnepnek.

Szabó Elvira

U.i.: Ha a dolog végképp nem megy, és évről évre kitör a zűr, húzzuk le otthon a redőnyt, és töltsük az ünnepet házon kívül. Itt van például a Hotel Szieszta Sopron, ami garantáltan kisodorja a görcsöt az idegekből…