belso_noraA párkapcsolat útvesztőjében könnyű eltévedni. Sokszor van esély kijavítani a hibákat, de mi van akkor, ha eleve rossz volt a választás, ha a kapcsolatot nem lehet, nem érdemes megmenteni? Megcsalásról, hiányokról, helyrehozhatatlan hibákról ír kegyetlenül őszintén Dr. Belső Nóra pszichiáter az Utak egymástól című könyvében. A szerző a napokban interjút adott a MindigNő portálnak.


Mi motiválta, hogy megírja az Utak egymástól című könyvét?

Pontosan egy éve jelent meg az Utak egymáshoz című munkám, amely a párkapcsolatok működésének törvényszerűségeit, a harmonikus kapcsolat építésének lehetőségeit járta körbe. Akkor az motivált, hogy a munkám során, de az engem körül vevő környezetben is számtalan olyan kapcsolatot láttam, amelyben az “alapok” megvoltak ugyan, de a működtetésbe hibák csúsztak és ez vezetett a benne élők örömtelenségéhez, vitákhoz vagy éppen a váláshoz. A hibák viszont elháríthatóak, néha nagyon apró dolgokon kell csupán tudatosan változtatni és a működés helyreáll. De mi van akkor, amikor ez mégsem megy? Amikor akár az alapokkal is baj van, vagy az élet olyan érzelmi helyzeteket teremt, amelyre a párok nincsenek előre felkészülve? Mi van akkor, amikor eleve rossz volt a választás, de már nincs egyértelmű visszaút? Erről szól a második könyv, az Utak egymástól, nem véletlen a címválasztás, jelzi, hogy folytatás és jelzi a kapcsolódást a korábbi témához.

 

Mi lehet az oka, hogy ilyen sok házasság zátonyra fut?

Ennek nagyon sok oka lehet. Nem mindegy, hogy kik kötnek házasságot, miért, mikor, milyen körülmények között. Én azt látom, hogy gyakran hiányzik a tudatosság, az érzelmek dominálnak. Persze azok jelentik a házasság kiinduló pontját, semmi baj ezzel, de sok más is van még. Gyakran tehát érzelmektől vezérelve, gyorsan, meggondolatlanul köttetnek a frigyek, amikor a két ember még nem is tudja kihez megy hozzá vagy mire is vállalkozik. És ez nem az életkortól, hanem a párkapcsolat életkorától függ elsősorban. Vannak lassabban fejlődő kapcsolatok, amelyben a résztvevőknek több időre, impulzusra lenne szüksége ahhoz, hogy valóban megismerje a másikat és ki tudja mondani: “igen, én ővele akarom leélni az életemet, mert tudom, hogy számíthatok rá”. Ez az utóbbi tudás hiányzik sokszor. Bulizni, randizni, utazni vagy moziba járni sok mindenkivel lehet az életben. De valakire rábízni magunkat testestől, lelkestől…az már más. A furcsa az, hogy sokszor emlegetik a pénzt, az egzisztenciális nehézségeket, amelyek felőrlik a kapcsolatot és igaz, ez is egy tényező, de nézzünk körül! Hány igazán szerényen vagy éppen szegényen élő pár, család él teljességben? Sok! Az is tény, hogy kitolódott a házasságkötések ideje. A fiatalabb nemzedék a karrier építésébe pörög bele éppen akkor, amikor alapozni kéne a boldogságot, az intim párkapcsolatot. Ez az időszak kiesik, és soha nem tér már vissza. A felszínes kapcsolatok, amelyekre ezidáig idő jutott, pedig annyi rossz élményt hagynak maguk után, hogy a biológiai óra ketyegésétől megrettenő ifjak gyors döntéseket hoznak, amikor úgy látják, hogy egy kapcsolat végre jobb az addigiaknál. Csoda, hogy több mint a felénél válás lesz a vége?

 

Véleménye szerint mi minősül megcsalásnak?

Erről külön dilemmázom a könyvben. Mindenkinek megvan a maga verziója, tapasztalata. Egyéni döntés kérdése, no és a korábbi élményektől is függ.

 

Létezik férfi és nő közötti barátság vagy már az is a párkapcsolat bomlásához vezethet?

Klasszikus kérdés, sok vicc is szól erről, az egyik szerint: “előtte nem, utána már igen”. Ez attól függ, hogy egyikben másikban vagy akár mindkettőben bekacsol-e a vonzalom. Ha igen, akkor vége a barátságnak. Én már láttam példát, többet is férfi-nő barátságra. A kérdés, hogy ez a párkapcsolatokban hogyan jelenik meg, féltékenyek-e a nem-barát felek, vagy ellenkezőleg, ők is szívesen barátkoznak. Néha egyszerű és működik, máskor problémás az ilyen szituáció.

 

Könyvében említi a hiányzó tortaszelet által keletkezett űr betöltésére való késztetést, mint a szeretői viszony kialakulásának fő okát. Tehetünk valamit annak érdekében, hogy a házasság elkerülje a 3in1 állapotot akár a saját, akár a párunk vonatkozásában?

Nyilvánvaló, hogy tehetünk. Ne csak tüzet oltsunk, vagy tüneteket kezeljünk, hanem előzzük meg a lehetőséget. Erről szól a könyvem. Azokról, az életben nagyon is sablonos, ámde elkerülhetetlen helyzetekről, amelyek gyengíthetik a kapcsolatainkat és lehetőséget kínálnak vagy éppen alkalmat teremtenek a harmadik személy belépésének.

 

Hogyan lehet feldolgozni, ha mégis kiderül, hogy az a bizonyos 3. bekerült a párkapcsolatba?

Nehezen. Ehhez bátorságra van szükség, hiszen gyakran az derül ki, hogy mi is hibáztunk. Ha mégsem, akkor elkönyvelhetjük, hogy amúgy is rossz választás volt egy olyan ember, aki ide-oda ugrabugrál.

 

Könyvében az „édes hármas” kialakulásának folyamatát is boncolgatja. Mit gondol, melyik az a periódus, ahonnan még létezik visszaút? És melyik az a pont, ahonnan már nem?

Ez minden kapcsolatban másutt van. Láttam már viharos, pár hónap alatt váláshoz vezető viszonyt és évtizedekig működő szeretői kapcsolatot is megbocsátással végződni. De az ellenkezőjét is. Attól is függ, hogy hol tart vagy éppen mi tartja egybe a házasságot/kapcsolatot, kit mi motivál arra, hogy benne maradjon vagy éppen kilépjen.

 

Létezik olyan élethelyzet, amelyben a „szeretősdi” építő a bomladozó kapcsolatra nézve?

Bármilyen furcsa, de létezik. Erre is írok néhány példát a könyvemben. A szerelem energia. Ha jól hasznosítják, sokmindenre és sok mindenkinek juthat belőle. Néha pont a megcsalt fél jár “jól” hosszú távon.

 

Tapasztalatai szerint a napvilágra került külső kapcsolatot a megcsalt fél meg tudja bocsátani? Esetleg ez egy örök sebet ejt a másikon, ami előbb-utóbb váláshoz vezet?

Nem biztos, hogy váláshoz vezet, de örök sebet ejt. Orvosként azt mondom, hogy a sebek, ha csak le nem kapargatják vagy el nem fertőződik, előbb-utóbb gyógyulnak. Igaz, heggel. A lelki hegek is megmaradnak, és emlékeztetnek arra, hogy vigyáznunk kell egymásra. Persze csak ha van értelme.

 

Az „anyuci pici fia” élethelyzetben is hiányzó tortaszeletről van szó vagy ez egy bonyolultabb képlet?

Azt hiszem, hogy ez egy speciálisabb pszichológiai helyzet, bár sok nő érzi örök riválisának az anyósát, néha okkal. Egy dolgot azonban ne felejtsenek el: van valami, amit “anyuci pici fia” csak tőlük kaphat meg! Ezt sok férfi szívesen élvezi az “anyáskodás” helyett, de ha még azt is kap időnként, akkor tényleg nincs min aggódni.

 

Kinek ajánlja könyvét elsősorban?

Szinte mindenkinek, aki nem akar utólag olvasni mindezekről, vagy ha akar, akkor még egyszer nem szeretne baklövéseket elkövetni. A téma kortalan és nemtelen. Kaptam már visszajelzést ötvenen túlról és fiataloktól is, és mindenki megtalálta a számára érdekes részeket. Egy ilyen típusú könyv nyitottságot igényel, bár sokszor éppen azok számára válik érdekessé, akik kevésbé szeretnek “beszélgetni” kényesebb témákról.

 

A könyvek megvásárolhatóak a Jaffa Kiadó webáruházában!

 

utak_borito      utak_egymastol_ok