Tavaly Magyarországon 72 nő halt meg családon belüli erőszak következtében. Háromszor annyian, mint a világ demokratikus országaiban. És ami még ennél is borzasztóbb, havonta életét veszti egy gyermek – jellemzően a saját (nevelő) apja kezétől. A hazánkban elkövetett gyilkosságok 39 százalékát családon belül, legtöbbször nők és gyerekek ellen követik el. Az országgyűlés megszavazta, hogy a családon belüli erőszak legyen önálló büntetőjogi tényállás.

 

Élete során minden 3-5. nőt bántalmaz a férje/élettársa. Ha mondjuk, egy gyalogátkelőhelyen élete során minden 3-5. embert elütnének, vajon nem hoznák-e óvintézkedések sorát? Valószínűleg de, hanyatt homlok. Ezzel szemben a családon belüli erőszak esetében a hatóságok jelenleg egészen addig nem tehetnek semmit, amíg a bántalmazott nő eljárást nem kezdeményez. Ennek a megváltoztatását kezdeményezték civilek, vagyis hogy a hatóság hivatalból járjon el, bizonyos foglalkozást űzőknek, védőnőnek, tanárnak, ügyvédnek, orvosnak pedig kötelessége legyen jelenteni, ha a tudomására jut az erőszak, vagy azt sejti. A bántalmazót pedig akár letöltendő börtönbüntetésre is ítélhessenek.

 

A jelenlegi szabályozás azért nem védi a gyengéket, mert a bántalmazott nőnek megtenni az első lépést korántsem egyszerű ügy. A fizikai terror ugyanis legtöbbször lelki terrorral, érzelmi, és anyagi függéssel is párosul. Hogy hogyan lehet szeretni valakit, aki időről időre megver, megaláz? A pszichológia már régóta ismeri a kodependencia, vagy társfüggés jelenségét, aminek az egyik velejárója, hogy a bántalmazott fél magát okolja a pofonokért, mondván, kiérdemelte a verést, miért hagyta annyit sírni a csecsemőt, vagy hasonló, normális ésszel teljesen irreális magyarázatokat sző, amivel védi a brutális párját. Ennél valamivel egyszerűbb, de semmivel sem könnyebben megoldható probléma az anyagi függés. Képzeljük csak el azt a helyzetet, hogy anya egy nap vérző szájjal, feldagadt karral összepakol egy bőrönd ruhát, játékot, kézen fogja a gyerekeit, és elhagyja az asszonyverő férjét, meg a házat, ahol eddig éltek. Óriási elhatározás, és gondos előkészületek kellenek, hogy valaki ezt bevállalja: ezen túl egyedül, a férje nélkül gondoskodik magáról, és a gyerekeiről, ételről, ruháról, lakásról. Sőt bizonyos esetekben ajánlatos időközben munkahelyet, óvodát, iskolát is változtatni, mert ki tudja, egy brutális férj milyen megtorlásra lesz képes. És persze vannak olyan esetek is, amikor az asszony már egyáltalán nem szereti a férjét, de annyira retteg tőle, hogy nem mer kilépni a kapcsolatból, mert úgyis utána jön, úgyis megtalálja, és – mivel a törvény egyáltalán nem védi – szörnyű lesz a bosszú.

 

csaldon_belli_erszak

 

A szakemberek szerint ez az az élethelyzet, amiben bár hatalmas a szükség, senkire sem számíthatnak a nők. Honnan vegyen pénzt lakásra, albérletre, kaucióra? Ki vesz a nyakába szívességből egy kivert, csonka családot? Ki vállalja másért, hogy a férj időről időre zaklatni fogja, és hogy ki tudja mennyi időre, de valójában elég kilátástalanul nála lakjon valaki a gyerekeivel együtt? Vagy elmenekülhetnek anyaotthonba, átmeneti szállásra. Hatalmas kontraszt ez: a világ páriájaként élni az elhagyott, régi „rendezett” élethez képest, amiért – pontosabban, aminek a látszatáért sokan: tíz nőből ketten hatalmas árat fizetnek.

 

A szakemberek szerint jelentősen visszaszorítaná a bántalmazásokat, gyilkosságokat, ha megszületne egy önálló törvényi tényállás a családon belüli erőszakra. Abban az esetben a büntetőeljárás hivatalból indulna, nem kellene hozzá az áldozat magánindítványa. Ha a tanárnő, az orvos köteles lenne szólni, ha bántalmazás jelét tapasztalja, a rendőr pedig elvihetné a pofozkodó férjet, már tettünk valami a további tragédiák megelőzéséért. Jelenleg ugyanis a rendőr is csak széttárja a karjait, és azt mondja: amíg nem folyik vér, nem tehetnek semmit. Lehet, hogy akkor és ott nem folyik vér. De az országban mégis meghal hetente legalább egy ember családon belüli erőszak következtében, és ezt nem lehet nem komolyan venni.

 

Nem a bántalmazott szégyene az, ha bántották, megalázták, hanem azé, aki elkövette. Fontos, hogy a bántalmazottak, a veszélyhelyzetben lévők ne szigetelődjenek el, merjenek segítséget kérni, beszélni a problémáikról, szakemberhez fordulni.

Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület

 

Írta: Borsos Bori