Én egy barátkozó ember vagyok. Sokszor jégtörő gyanánt jól jön az, ha egy kicsit okoskodik az ember. Mint például: tudtad-e, hogy 8%-a az embereknek van egy extra bordájuk, vagy, hogy a szarvasok szeretik a banánt, vagy esetleg, hogy egy aranyhal infra- és ultrafényeket is lát. Ezekkel általában könnyen szerzek barátokat (persze, még az elején kissé hülyén néznek rám…). Viszont azzal még sosem kezdtem (és szerintem más sem), hogy „képzeld, én a szexuális aktus közben x-szer élvezek el.”

Még a témáról írni is nehéz számomra. De vajon miért? Hisz ez nem csak az egyik legnagyobb örömforrás, hanem ez tartja életben az emberiséget! És nem, hogy barátokkal, de még sokszor saját párunkkal sem beszéljük meg szexuális életünket.

 

De vajon miért ódzkodunk annyira, hogy párunkkal beszéljünk erről a témáról? Nyilván feljön néha a téma, hogy mennyire kívánja most, vagy, hogy milyen jó. De ahogy észrevettem csak és kizárólag arról beszélünk, hogy milyen jó. Azt ritkán említjük meg a másiknak, hogy „Te, figyelj ide, elég rosszul szeretkezel!”. Nem, ilyet semmi szín alatt sem mondunk a társunknak. Pedig a másik iránti tisztelet a legfontosabb egy kapcsolatban, és ehhez hozzátartozik az is, hogy mivel tiszteljük; megmondjuk neki őszintén, hogy mi az ami, NEM tetszik nekünk az ágyban, mi az, amit rosszul csinál.

 

Nem, ehelyett általában csak úgy teszünk, mintha élveznénk, csak hogy ne sértsük meg a másikat. Érdekes módon minden másról nehézség nélkül tudunk véleményt és kritikát mondani párunknak. S ha nem élvezzük, amit épp csinál, rendjén van, hogy mégis „hogy ne sértsük meg” nem szólunk neki semmiről? Szerintem nem.

 

haloszoba

 

Ahogy említettem, a tisztelet szerintem az alapja a kapcsolatnak és ehhez hozzá tartozik az is, hogy őszinték vagyunk a párunkhoz. De ne csak arról, hogy ez a felső, amit hord, épp nem tetszik nekünk, hanem nyugodtan mondjuk el azt is, hogy például az orális szex nekem nem élvezet, ha éppenséggel így van. Meglepődnénk, hogy a társunk mennyire megértő lenne. Hisz ha szeretünk valakit, akkor ebben a helyzetben is a legjobbat próbáljuk kihozni. Ekkor, ha tényleg szeret a másik, akkor elfogadja és talál másik módszert, ami helyettesítheti például az orális szexet.

 

Ne tartsuk ezt magunkba, tiszteljük annyira a másikat, hogy a „hálószobában történt eseményekről” a rossz vagy kellemetlen élményünket is elmondjuk neki. Ha nem, akkor ezt csak magunkba tartjuk, végig szenvedjük például az orális szexet és aztán nem is olyan sok idő múlva feszültség alakul ki. Persze, mivel ez annyira tabu, mi saját magunk sem vesszük észre, hogy ez mind a „hálószobához” vezethető vissza. Többet veszekszünk, ingerültebbek leszünk, boldogtalanok leszünk a kapcsolatba, majd végül szakítunk vagy megcsaljuk a másikat.

 

Pedig mennyivel egyszerűbb lenne ezt mind elkerülni, és megmondani az általunk (remélhetőleg) tisztelt társunknak, hogy mi az, ami éppen nem tetszik nekünk a szexuális életünkben. Meglepődnénk, hogy a másik fél mennyire megértő lenne! Ezért csak annyit tudok mondani, hogy mikor megkaptam ezt a címet, akkor én is rögtön megijedtem tőle, de most, hogy írok róla, észreveszem, hogy egyáltalán nincs ebben semmi szégyellnivaló.

 

Következő alkalommal én is, ahelyett, hogy okoskodnék társamnak, hogy egy 1 perces csókolózás 26 kalóriát éget el, elmondom neki tiszteletből, szeretetből, őszinteségből, hogy mi az, amit esetleg másképp csinálnék vagy kihagyhatnánk a hálószobai aktusból… Mindenestre, aki diétázik annak sok és hosszú csókolózást kívánok!

 

Írta: Koller Eszter