Bár sokszor hangoztatjuk, hogy az érzelmeink megcsalhatnak minket, és nem hagyatkozhatunk csupán rájuk, mégsem eshetünk át a ló túloldalára. Egy párkapcsolatban nemcsak a kezdeti időkben van szükségünk rájuk, hanem később is, hiszen közös élmények, a lelkünket melengető érzések, gesztusok nélkül kiüresedetté válhat a házasságunk, és menthetetlenül elidegenedünk egymástól.

Sokan vitatják az érzelmek jelentőségét, pedig alapvetően az érzelmi szükségleteink és reakcióink irányítanak bennünket. Mára tagadhatatlan tény, hogy az érzelemmemóriánk hamarabb fejlődik ki a ténymemóriánknál, és a krízishelyzetekben az érzelmi emlékeink alapján mérlegelünk és adunk válaszreakciókat. Tisztában vannak ezzel például a túsztárgyalók, a terrorelhárítók is. Napokat, heteket töltenek a taktikai házakban, hogy szembesüljenek vele: egy-egy váratlan konfliktushelyzetben mennyire ösztönös és irracionális a reakciójuk, és hogy megtanulják a helyes „választ” adni rájuk.
Valljuk be őszintén, nincs ez másként velünk, egyszerű halandókkal sem! Családi életünk taposóaknáira tévedve belőlünk is hányszor előbújik az a neveletlen, önző én, akit nem szívesen mutogatunk a széles nyilvánosság előtt.

Hadd legyek végre én is boldog!
Másrészt hol máshol lehetnénk leginkább önmagunk, töltődhetnénk fel érzelmileg, mint legbensőségesebb kapcsolatunkban – a mellett az ember mellett, akinek esküvel is megígértük, hogy boldoggá tesszük egy életen át? Talán sosem volt még a házaspároknak akkora szükségük a közös élményekre, az érzelmi közelségre, mint ebben az érzelemorientált világban, ahol minden azt ordítja felénk: „mert megérdemled!”, „valósítsd meg önmagad!”, „neked ez jár!”. Bizonyára mindannyian hallottuk már egy válás magyarázataként a közhelyszerű mondatot: „Hadd legyek végre én is boldog!” Tagadhatatlan, hogy a boldogság, a feltétel nélküli szeretet, a mindennapok szürkeségét megtörő színes élmények elengedhetetlenek az ember lelki egészségéhez, kiegyensúlyozottságához. De nem mindegy, hogy kitől, honnan érkeznek ezek az érzelmi megerősítések!

Hogyan érthetnénk meg egymást?
Dr. Willard Harley házassági tanácsadó lelkész egy nagyszabású, negyvenezer főt megmozgató kérdőíves felmérés nyomán gyűjtötte össze a házastársak tíz legfontosabb érzelmi szükségletét. A férfiak és a nők listája merőben másként alakult. Meglepő módon az öt-öt legfontosabb szükséglet között egyetlen olyan sem volt, amely mindkét nemnél előfordult volna. Így talán érthetőbb, hogy a házasságokban miért olyan sok a félreértés, a konfliktus, miért nem működnek maguktól is a dolgok… Szeretnénk, hogy a társunk boldog legyen, ezért a tőlünk telhető legjobbat, a számunkra legfontosabbat adjuk neki – csak ő épp másra vágyott. Természetesen mindenki egyedi, így a sorrend itt-ott másként alakul, de a lista jó kiindulási alap lehet a társunk és önmagunk legfontosabb érzelmi szükségleteinek a felfedezéséhez.

idezet hazassag

A feleségek legfontosabb érzelmi szükségletei:

  • Gyengédség

Nem szexuális jellegű gyengédségről van szó: a feleség számára ez a kapcsolat összetartó eleme. Minden olyan – a férfiak szemében sokszor romantikusnak tűnő – gesztus idetartozik, amelytől biztonságban, szeretve, megbecsülve érezheti magát.

  • Beszélgetés

Egy nőnek óriási igénye van rá, hogy a társával megossza a gondolatait – az aznapi eseményeket, az őt foglalkoztató dolgokat, az érzéseit, álmait, egyszóval mindent. Ugyanakkor az is fontos számára, hogy érezze: a férjét is érdekli mindez, nem csupán színlelésből hallgatja végig a „monológjait”.

  • Őszinteség és nyitottság

Egy feleség őszinte kapcsolatra vágyik. Szeretne tudni a férje gondolatairól, érzéseiről, céljairól is. Szüksége van rá, hogy társnak tekintsék, hogy komolyan vegyék a véleményét. Ennek hiányában elbizonytalanodik, és egy idő után eltávolodik férjétől. Az érzelmi távolság megnehezíti számára a fizikai közelség átélését, az intimitást is.

  • Anyagi biztonság

Egy nő számára rendkívül lényeges, hogy anyagilag is biztonságban érezhesse magát egy házasságban – egyrészt azért, mert a gyermekvállalás miatt gyakran évekig nem (vagy csak alig) jut saját jövedelemhez, másrészt többnyire jóval kevesebbet keres a férjénél.

  • A család iránti elkötelezettség

A gyerekek felnevelése kétszülős feladat. A feleség számára fontos, hogy érezze: nincs egyedül a gyerekekkel kapcsolatos terhek hordozásában, hogy az apa jelen van a család hétköznapjaiban, részt vesz a nevelésben, az értékek átadásában, a lelki közösségben is.

A férjek legfontosabb érzelmi szükségletei:

  • Szexuális beteljesedés

A szex a házasság egyik legnagyobb ajándéka. A kapcsolat egyik alappillére, nem csupán tartozéka. A házasságkötéskor megbíztunk egymásban, abban is, hogy ezen a területen is betöltjük egymás szükségletét, elérhetőek leszünk a másik számára. Gyakoriság, szenvedély és kreativitás – ezek az egészséges házasélet ismérvei.

  • Társ a kikapcsolódásban

Két szükséglet kombinációja: kikapcsolódás valakivel, aki hozzánk közel áll. Legyen közös időtöltésünk, amelyet mindketten kedvelünk! Nagy hiba, ha minden hobbink, kikapcsolódásunk valaki máshoz köt bennünket. Az együtt töltött idő és a közös élmények színesítik, gazdagítják a kapcsolatunkat.

  • Kellemes külső

A férfiak vizuális típusúak. Fontos számukra, hogy az a lány, akin egykor megakadt a szemük, az évek múlásával is csinos, ápolt nő legyen, akire büszkék lehetnek.

  • Támogató otthon

Minden férj vágyik arra, hogy a napi küzdelmekből hazatérve kikapcsolódhasson, megpihenhessen, hogy békés otthon, biztonságos menedék, jól vezetett háztartás várja. A bölcs feleség úgy szervezi a háztartást, hogy a társa szívesen térjen haza, és örömmel vegyen részt a családi életben.

  • Tisztelet, elismerés

Egy férj számára fontos, hogy a felesége kifejezze elismerését, nagyrabecsülését. Férfiakat és nőket is megkérdeztek arról, mit éreznek akkor, ha a társukkal konfliktusba kerülnek: azt, hogy nem szereti vagy hogy nem tiszteli őket a másik? A kutatásban részt vevő férfiak 83%-a mondta azt, hogy a tiszteletet hiányolja. Egy férfi önbecsülésének az alapja a feleség iránta érzett tisztelete. Érdemes tehát csínján bánni a meggondolatlan, kritikus megjegyzésekkel…

Mindezek láttán nem csoda, ha Karinthy közismert sorai jutnak eszünkbe: „Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást? Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.” Igaza volt, mert saját vágyainkra, szükségleteinkre fókuszálva aligha lehetünk boldogok. Isten azonban arra bátorít minket, hogy „semmit ne tegyetek önzésből […], hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippibeliekhez írt levél 2,3–4).

Milyen nagyszerű olyan házasságban élni, ahol kérés nélkül megkapjuk mindazt, amire a legjobban vágyunk! És milyen jó, ha a kölcsönös szeretet és tisztelet légkörében gondolataink önmagunk helyett a másik körül foroghatnak! Isten pont ilyennek képzelte el a házasságot: a legmélyebb, legbensőségesebb, legbiztonságosabb földi kapcsolatnak.

Révész Szilvia

Forrás: family.hu