Egy vonal, két vonal, három vonal….és ha ezeket összekötjük kész is a háromszögünk.


Nos, nem akarom azt az embert kritizálni, aki kitalálta ezt a kifejezést, hogy „szerelmi háromszög”, de voltaképpen szerintem ez nincs rendjén. Hisz milyen háromszögről is beszélünk?

Egy egyenlőszárú háromszögről, amelyben mindegyik szög egyforma? Nyílván az nem lehet, hisz evidens, hogy ebben a „háromszög kapcsolatban” a 3 fél aránytalan szeretetet, élvezetet kap a másiktól. Én inkább azt mondanám, hogy egy „szabálytalan tompaszögű szerelmi háromszög”.

Gondoljuk csak át, a legnagyobb szög lesz az, akiért a más kettő sóvárog. Lesz a közepes méretű szög, aki a legnagyobb szögnek a legfontosabb, de mégsem kapja meg őt egészben, és persze marad a legkisebb szög, mely csak egy egészen kicsi részt kap a legnagyobb szög figyelméből, tiszteletéből.

 

szerelmi_haromszog

 

Én most a legkisebb szögről szeretnék beszélni, aki éppen csak valamennyicskét kap a nagy szög részéből.

Miért akar ő annyira benn maradni ebben a háromszögben, mikor talán megtalálhatná saját párját, vonalát, mellyel közösen, párhuzamosan haladhatnának együtt?

 

Hagyjuk a vonal példákat, eléggé snassz, beszéljünk hús-vér emberekről! Ha van egy házas kapcsolat, és az egyik fél, vegyük példának a férjet (nem feminizmusból!), kapcsolatot létesít a házasságán kívül egy másik nővel, akkor az a nő, főleg, ha tudja, hogy nem hagyja el feleségét miatta a férfi, miért marad mégis sokszor oly sokáig vele?

 

Első – gondoltam - az izgalom. Talán izgalmasnak és erotikusnak tűnik, hogy egy házas emberrel titokban találkozgat. Második gondolatom az, hogy esetleg így úgy érzi ez az adott nő, hogy úgy nem kell elköteleznie magát, nyílt kapcsolatot űzhet a férfivel, hisz ő úgy is el van kötelezve. Azonban megéri mind ez, hogy csak egy pótkerék legyen az autón? Sokaknak sajnos igen.

Szerintem kellene, hasonlóan az alkoholistákéhoz, egy Anonymus csoportterápia ezeknek a „pótkerekeknek”. Meg kellene egymással és a terapeutával beszélni, hogy vajon mi is az igazi oka annak, hogy ő egy ilyen kapcsolatba bele menne. Szerintem számos érdekes, akár gyerekkori trauma is felszínre kerülne, ami ezt a szerepet igazolná.

 

Ezért most azoknak a nőknek vagy férfiaknak szólok: Ne légy csak egy pótkerék, mindenki megérdemli, hogy együtt guruljon a másik kerékkel, mint egyenlő fél!


A háromszögekhez visszatérve… Én világéletemben utáltam a matekot, ez tán senkit nem érdekel, de az már talán igen, hogy minden papírt, ha egyenletesen hajtogatunk, össze összesen csak hétszer tudjuk összehajtani, legyen az bármilyen nagyságú papír. Próbálja csak ki! (S ne legyen pótkerék!)

 

Írta: Koller Eszter