Korábbi cikkünkben már ecseteltük, miért is fontos, hogy ne legyünk a végtelenségig önzetlenek, vagyis tudjunk határt szabni segítőkészségünknek.

Vizsgáljuk meg most az okokat, amik  lélektani határaink elmosásához vezetnek.


Mi lehet tehát az oka, ha valaki képtelen a lelki határvédelemre?

A félelem.

Félelem attól, hogy másokat megbántunk, hogy mások megharagszanak ránk, megszégyenítenek vagy megbüntetnek. Félelem, hogy rossznak, önzőnek gondolnak minket és magunkra maradunk. Az effajta viselkedés mögött tehát nem az önzetlenség és a szeretet áll.

 

Miért fontos, hogy gyermekeinknek is megtanítsuk a lelki önvédelmet?

A határok kijelölését már a gyereknek is meg kell tanítanunk, pontosabban nem kellene teljesen letörni az ilyen irányú törekvését. Gondoljunk csak a dackorszakra! A gyerekek oly elemi erővel próbálnak érvényt szerezni akaratuknak, hogy sokan meg is döbbenünk úgy 2-3 éves koruk tájékán! De utána jön a szülő, aki szépen lassan kineveli ezt belőle. Természetesen szükség van a nevelésre, de ne „törjük be” gyermekeinket mindenáron és teljesen. Igenis hagyni kell őket, hogy néha nemet mondhassanak. Ellenkező esetben nagyon engedékeny emberek válnak belőleük Nem tudják saját határaikat megtartani. Kaméleonokká válnak. Megjátszák, hogy azokat a filmeket kedvelik, melyeket a barátaik, hogy ugyanazok a dolgok érdeklik őt, mint a haverokat stb. Később pedig, felnőttkorban könnyen belecsúszhatnak veszélyes, bántalmazó kapcsolatba. (Ez alatt nem feltétlenül a fizikai, hanem a szóbeli bántalmazást is értjük.)

 

 

Nézzük, ki hogyan kezeli a határokat?

 

Vannak az Engedékenyek.

Ők nem tudnak soha nemet mondani. Teljesen kiszolgáltatják magukat másoknak.

 

aggodni

 

Vannak az Elkerülők.

Ők azok, akik a birtok kerítésének kapuit bezárják. Ők nemhogy a rosszra, de a jóra is nemet mondanak., azt sem engedik be belső területükre. Se ki, se be, se rossz, se jó! Fal, ami áthatolhatatlan!

 

Vannak az Irányítók.

Ők nem tisztelik mások határait. Nem vállalnak felelősséget a maguk életéért, ezért szükségét érzik, hogy másokat irányítsanak. Az irányítók hasonlítanak a rámenős ügynökökre. Nekik a nem azt jelenti, lehet, a lehet pedig azt jelenti igen. (Számukra nem létezik elutasítás.) Értékesítésben ez hatékony lehet, azonban az emberi kapcsolatokban ez igen kártékony hatású.

 

Két csoportjuk van:

1.  Az agresszív irányítók

Tankként gázolnak át másokon. Számukra nincs olyan, hogy nem. Ők ezt nem értik meg. Azt képzelik, hogy majd a világ fog az ő kis elképzeléseihez alkalmazkodni. Ők egy cseppet sem. Nyíltan támadják a másik ember határait.

 

2.  Manipulatív irányítók

Kevésbé őszinték, mint az agresszív irányítók. Ők is arra akarnak rávenni másokat, hogy feladják határaikat, azonban ezt a sportot nem direkt művelik. Közvetett módon manipulálják környezetüket, annak érdekében, hogy minden az ő kis elgondolásuk szerint történjen. Mindezt azonban tagadják, ha szembesítésre kerül sor. Ezzel a hozzáállással a baj csak az, hogy nem a szereteten alapul.

Az irányítók fegyelmezetlen emberek. Képtelenek arra, hogy vágyaikat, impulzusaikat kordában tartsák. Meglehetősen elszigeteltek. Sokan csupán félelemből, bűntudatból vagy függőségből maradnak mellettük. Ha őszinték magukhoz, valójában ritkán érzik, hogy szeretik őket.

 

Vannak a Problémamentesek

Ők nagyon jól tudják, meddig tart az én birtokom. Oda csak a jót engedik be és nem hagyják magukat irányítani, viszont ők is tiszteletben tartják a többiek „kerítését”.

Ők a legboldogabbak! Törekedjünk mi is erre! :-)

Forrás: Dr. Henry Cloud & Dr. John Townsend: Határaink


A könyv a Harmat Kiadó webáruházában ITT vásárolható meg.