Rengeteg körülötted a csinosabbtól csinosabb lány, akikkel úgy érzed, hogy te fel sem veheted a versenyt? Biztos vagy benne hogy jobbak tőled és nem csak önbizalomhiányban szenvedsz?

 

Kevés nő él a világon, aki bátran ki meri mondani:

- Teljes mértékben meg vagyok elégedve testi adottságaimmal!

Természetünktől fogva mi nők, állandóan meg akarunk felelni és a „jótól” is jobbak szeretnénk lenni. Hiába a kedvesünktől, vagy családtagjainktól kapott kedves, dicsérő szavak, még sem érezzük jól magunkat a bőrünkben, mert hiányzik valami. Kedves olvasóim! Mondjuk ki hát az igazságot! Kinek is akarunk valójában megfelelni? S, hangzik a válasz:

- Elsősorban természetesen, hogy önmagunknak!

Ám valljunk be, hogy nem mindig van így. Ranglistánk dobogós helyét foglalják el nőtársaink, akik néha felcsúsznak az első helyre, s itt kezdődik a legnagyobb probléma!

Egy nő az mindig nő marad, s a legjobbat akarja kihozni magából még a legkevesebb pénzből is. Felöltözünk, felrakjuk a legjobb sminket, hajunkat hozzá igazítjuk, családtagjaink is megdicsérnek, s elégedettek vagyunk magunkkal. Ám ha beszállunk az ősidők óta zajló női csatározásba, ahogy kitesszük a lábunkat a házból s meglátunk egy másik nőt, aki lehet, hogy nem néz ki jobban és nem szebb, nem ápoltabb, nem jólöltözöttebb tőlünk, de mi mégis úgy érezzük, hogy esélyünk sincs mellette. Nem vagy egyedül ezzel… Ekkor egyes nők letörnek, mások próbálják valamin keresztül feltornázni egoizmusukat. Egyik ilyen mód a vásárlás, új ruhában szebb az élet is, persze egészen addig, míg egy újabb nő társunkon meg nem látunk egy még szebbet.

Ugye milyen ismerős a helyzet? A folytonos megfelelésnek eleget tevés.

Soha nem lesz menekvés ebből az ördögi körből, míg nem vetünk neki véget, míg nem találjuk meg egészen önmagunkat. Míg nem fogadjuk el testünket olyannak amilyen, más sem fog elfogadni minket, ha folyton felhívjuk a hiányosságainkra a figyelmet. Ne akarjunk soha másra hasonlítani se testileg, sem pedig lelkileg, mert azok már nem mi lennénk.

Próbáljunk úgy viselkedni, ahogy az belőlünk jön, s olyannak elfogadni magunkat amilyenek vagyunk.. Saját ízlésünk szerint öltözködjünk ne pedig más ízlése szerint. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy hanyagoljuk öltözködésünket, hanem azt hogy nem muszáj a legújabb trendek szerint öltöznünk, hogy minél több irigykedő szempár kísérjen utunkon. S ha ezeket tartjuk szem előtt, nem csalódhatunk. Mert ha jól érezzük magunkat a bőrünkben mások is jól érzik magukat körülöttünk, mert látják, hogy magabiztosságot, nyugalmat, vidámságot és kiegyensúlyozottságot sugárzunk, és ha elégedettek vagyunk magunkkal, mások észre sem veszik majd a kisebb nagyobb hibáinkat, s nem is lesz kérdéses senki számára, hogy te úgy vagy jó, ahogy vagy. Ha viszont nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit akarunk, merre tartunk, ha nem szeretjük magunkat, nem vagyunk megelégedve magunkkal, az kiül az arcunkra és elégedetlenségünket tükrözi egész megjelenésünk.

 

elfogadas

 

“Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van és amim van. Nem akarok többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz. Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud lenni.” (Miroslaw Putnek)

Legünk hát nyitottak, mosolyogjunk a világra, mert csak egyszer élünk, és az, ami nem adatik meg nekünk kétszer az azok az elszállt percek, amiket nem élhetünk meg többször csak egyszer. Azok véleményét fogadjuk csak el, akik igazán fontosak a számunkra. Aki pedig negatív kritikával nyilatkozik rólunk, fogadjuk pozitívan, és ne törjünk le, mert sohasem felelhet meg egy ember mindenkinek. S, ahogy a cím is mondja: fogadd el magad, hogy más is elfogadjon…

(Írta: H. Ilona)