A kiégés jelensége a munkahelyi hatékonyság rémeként és a fluktuáció egyik fő okaként épült be a köztudatba, de kevesen tudják, miről is van szó tulajdonképp... Természetesen sokkal többről, minthogy rosszul érezzük magunkat aktuális munkahelyünkön, kritikus megjegyzéseket teszünk a főnökünkre, ne adj isten élcelődünk a kollégáinkon feszültséglevezetésképp. Az alábbi néhány bekezdésben alaposabban körbejárjuk a kérdést.

Fáradtság vagy kiégés?

Mindannyiunk szakmai életében vannak olyan periódusok, amikor egy-egy projekt teljes embert és megfeszített munkát kíván, és a végére legszívesebben a munkahelyünk közelébe se mennénk, számoljuk a szabadságunkig hátralevő órákat. Az ilyen időszakok többsége után elég néhány lazább nap, pihenés, feltöltődés, hogy újult erővel és lelkesen vágjunk a következő kihívásba.

Ha azonban az érzelmi kimerülés tartósan fennmarad, a munkahelyen töltött időt kizárólag megterhelésként éljük meg, amiből semmi pozitívat nem kapunk, illetve magunkat inkompetensnek, a munkánkat értelmetlennek látjuk, a kollégáinknak pedig legszívesebben nonstop a hátunkat mutatnánk, tehát mindezek a tünetek együttesen fennállnak, és regenerálódás után sem múlnak el, akkor valószínű, hogy valóban kiégéstől szenvedünk.

A kiégés jelei

A kiégés egyik jele, ha a munkahelyi és munkával kapcsolatos ingerek nem váltanak ki belőlünk semmit, legfeljebb cinizmust. Érzelmileg kiüresedtünk, rezignáltan vesszük tudomásul aznapi kötelességeinket, nem érzünk már sem dühöt, sem utálatot, csak afféle állandó kedvetlenséget. A munkánkkal kapcsolatos bármilyen érzelem, legyen bár negatív, azt jelzi, hogy maradt még bennünk muníció: ha van arra erőnk, hogy átkozzuk a táblázatokat, akkor ezt a bennünk meglévő energiát egy jó átszervezés után konstruktívan is felhasználhatjuk. Az érzelemmentesség mindig komolyabb problémára utal.

A kiégés másik jele a munkahelyi közösségtől való eltávolodás, a kollegiális kapcsolatok leépülése. A korábbi személyes viszonyulások helyén megjelenik a tárgyiasítás, ami sokszor szintén cinizmusban érhető tetten. Ha egy pedagógus szájából például elhangzik, hogy „az utóbbi években egyre satnyább a gyerekanyag”, az biztos jele annak, hogy az illető tanárnak néhány hónapra, esetleg évre pihentetni kellene a tanítást.

Szintén kiégés-gyanús jelenség, ha a munkavégzés kapcsán egy ideje önértékelési problémák merültek fel: ha úgy érezzük, már nem vagyunk elég jók, a tudásunk kevés a jó teljesítményhez, ráadásul a teljesítményünk észrevehetően romlik, és két hét szabadság után is csak ezen a lejtőn csúszunk lefelé. A kiégés végül többnyire oda vezet, hogy elhagyjuk a munkahelyet vagy akár az egész szakterületet – elveszítünk valamit, de gyakran megnyílik egy új fejezet.

Súlyosbító és enyhítő körülmények

A szigorú hierarchiára épülő munkahelyi környezet, a tekintélyelvűségre és alárendeltségre alapozó struktúrák, illetve a túlzott teljesítménycentrikusság, a munkaerő hajszolása nagy erőkkel löknek előre a kiégés felé vezető úton. Ahol a felettes szigorú atya, netán banya, a felmerülő problémákat nem lehet felnőtt módjára megosztani és megoldani, a vezetői döntések pedig buldózerként csapnak a beosztottak életébe, ott egyre pang a frusztráltság és a rossz hangulat, végül fellépnek az imént felsorolt tünetek.

Ha azonban a vezetővel meg lehet valósítani a nyílt, őszinte, elfogadáson alapuló kommunikációt, hangot lehet adni a problémáknak anélkül, hogy tartani kellene bármi retorziótól, akkor az így kialakuló pozitív közeg önmagában preventív lehet a kiégéssel szemben. Ha a munkavállalók kiélhetik autonómiaigényüket a mindennapi munkavégzésben, lehetőségük van személyiségüknek megfelelően kivitelezni a feladataikat, illetve beavatják őket a döntési folyamatokba (ami nem jelenti azt, hogy döntési jogkörrel ruházzák fel őket!), tehát megilleti őket bizonyos szabadság, és fontosnak, involváltnak érezhetik magukat, az szintén a pozitív dolgozói lelkiállapot megőrzését segíti. A lényeg, hogy rendszeresen legyen alkalom a vezetővel való őszinte beszélgetésre, és a munkavállalók ne kiszolgáltatva érezzék magukat, hanem a cég aktív részesének.

Szabó Elvira