A legtöbb ember gyomrában szorító érzést kelt, amikor álláskeresésre adja a fejét, akár kénytelen-kelletlen cselekszik, akár önszántából. A közelgő megmérettetés (hiszen az álláskeresés mindig szakmai megmérettetést is jelent), önmagunk megmutatásától való ódzkodás, esetleg az állástalanságból adódó bizonytalanság; mind megterhelést jelent. Hogy minél rövidebb ideig kelljen együtt élni ezzel a stresszel, összeszedtünk néhány hasznos tippet a hatékony álláskeresés érdekében!

 

allaskereses

 Szakmai önismeret és kompetenciák

A jelentkezések küldözgetésének megkezdése előtt érdemes leülni és átgondolni, hogy mire is vágyunk: családias cég vagy multinacionális környezet, milyen munkakör, nagy pörgés vagy elmélyültséget igénylő feladatok stb. Bármit is sugallnak a munkavállalással kapcsolatos családi minták, nem szükséges kényszerpályán látnunk magunkat. Ahelyett, hogy válogatás nélkül küldözgetjük mindenhova a pályázatunkat, válasszuk ki a minket érdeklő ajánlatokat, és igazítsuk hozzájuk az önéletrajzot és a motivációs levelet! Ne legyünk izgágák – legyünk inkább céltudatosak!

Az önéletrajz és a motivációs levél lényegében a mi személyes reklámunk: arra szolgálnak, hogy behívjanak interjúra. Összeállításukkor gyakoroljunk szakmai önismeretet: a korábbi tanulmányaink során és állásainkban milyen készségeket sajátítottunk el? Nézzük végig az álláshirdetésben felsorolt elvárásokat: milyen korábbi feladatokat, tevékenységeket, képzéseket végeztünk, amivel eleget tehetünk a követelményeknek? Lehetséges, hogy az áhított állástól teljesen eltérő területen tettünk szert az idevágó kompetenciákra – ne hezitáljunk ezek bemutatásánál! Ha például adminisztrációs területen szeretnénk elhelyezkedni, és ilyen jellegű munkát ugyan nem végeztünk, de korábbi munkánkban feladataink közé tartozott kérdőívek adatainak feldolgozása, az igencsak idevágó szakmai tapasztalatnak számít!

 

Az állásjelentkezés királyi hármasa

Az álláspályázat háromszöge a képzettségünk/tapasztalataink/készségeink, továbbá az önéletrajz, amiben mindezt vázlatosan felsoroljuk, illetve a motivációs levél, ami egyrészt személyes varázsunkat közvetíti a munkaadó felé, hiszen a szövegből következtetni lehet egyéniségünkre, másrészt lehetőséget ad arra, hogy bővebben kifejtsük, mi tesz minket alkalmassá a szóban forgó munkára. Ne felejtsük el a végén bemutatni saját személyes motivációnkat, és hogy miért szeretnénk az adott munkakört betölteni – de ne feledjük, a motivációs levél rejtett célja motiválttá tenni a munkaadót, hogy behívjon minket interjúra!

 

Ne szerénykedjünk, de ne is dicsekedjünk!

Sokan említik, hogy motivációs levelet küldeni olyan érzés, mintha dicsekednének. Sajnos a mi kultúránk azt közvetíti, hogy ne büszkélkedj a képességeiddel, mert még a végén megirigyel a szomszéd, és elgáncsol… Figyeljünk magunkra: bennünk is dolgozik ez a ki nem mondott gátlás? Ha igen, hagyjuk figyelmen kívül a hangját, és bátran mutassuk be, mit tudunk! Ne legyünk szerények, de túl szerénytelenek se: mondjuk ki bátran, hogy jók vagyunk, de ne sugalljuk, hogy mi vagyunk a legjobbak, mert visszatetszést kelt.

Ne ijedjünk meg akkor sem, ha hézagok vannak az önéletrajzunkban. Gond nélkül vállalható, ha sokáig nem találtunk munkát, bátran elmondhatjuk, hogy időbe telt kitalálni, mivel is szeretnénk foglalkozni („de most aztán tényleg tudjuk már, és ez a legmegfelelőbb állás”), esetleg belefogtunk egy képzésbe, de később rájöttünk, hogy mégsem ez a mi utunk. Természetes, hogy van egy-két üresjárat a szakmai életünkben: ezek az átalakulások és átértékelések időszakai, amiket többnyire jobb szakmai kiteljesedés követ.

 

Készüljünk fel az interjúra!

Ha az önéletrajz és a motivációs levél az önreklámozásra szolgál, akkor az interjú annak a terepe, hogy eladjuk magunkat, bármilyen kapitalistaízűen hangzik is. Elmondjuk szóban, amit korábban leírtunk, miközben valós képet kap rólunk a munkáltató, no meg mi is a jövendő főnökről és a munkahelyről. A találkozó előtt vegyük számba erősségeinket és néhány gyengeséget (ezekre általában rákérdeznek). A gyengeségeket azonban ne hibákként interpretáljuk, hanem fejlesztendő területként! Gondoljuk végig szakmai terveinket és azzal kapcsolatos elvárásainkat, hogy milyen számunkra a jó munkahely és a jó főnök, mert ez is gyakran szóba kerül. Véletlenül se áruljuk el, hogyan szeretnénk majd továbblépni az adott pozícióból! Nézzünk utána a cégnek, például az interneten: mikor alapították, mi a profilja, hány embert foglalkoztat, hogy ebből is lássák, motiváltak és érdeklődők vagyunk. Mindenképp gondoljuk át, milyen összegben határozzuk meg a fizetésigényünket!

Figyeljünk oda a saját érzéseinkre: az interjú végén lelkesen hagyjuk el a tárgyalóasztalt, azt érezve, hogy itt lenne a mi helyünk, vagy valami megmagyarázhatatlan okból fintor került az arcunkra? Ez utóbbi esetben törődjünk bele, hogy tovább kell keresnünk, mert ösztönösen ellenérzések támadtak bennünk – és hosszú távon egészen biztosan nem itt lesz a mi bulink.

 Szabó Elvira