Ahogy telnek a napjaink, alkalmanként elgondolkodunk azon, hogy hogyan is éljük az életünket, jó-e így, vagy változtatnánk-e valamit. Sokszor úgy érezzük, hogy kevés időt tudunk magunkkal, és a szeretteinkkel tölteni, a legtöbb időt a kötelezőnek érzett dolgokkal töltjük. Vannak, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, sodródnak, másoktól várják az ötleteket, megoldásokat, azt, hogy megerősítsék, bizonyítsák, hogy szükség van rá, és azt, hogy a közös időtöltés során jól érezzék magukat.
Vajon szoktuk-e azt érezni a szabadidőnk eltöltése után, hogy feltöltődtünk, jobban érezzük magunkat, kiengedtük a stresszt? Milyen hobbyjaink vannak?
Mit várunk a környezetünktől? Adunk, vagy inkább kapunk? Esetleg ez egyensúlyban van?

Azok az emberek, akik az idejük egy részében nem csak tárgyakkal foglalkoznak, és nem csak a barátaikkal, családtagjaikkal tartják a kapcsolatot, hanem önkéntes alapon foglalkoznak másokkal, számos pozitív oldalát tapasztalhatják az önzetlen viselkedésüknek.

homeless

Az altruizmus, amely az önkéntesség során is megnyilvánul, egészségmegőrző, immunerősítő hatású, kortól és nemtől függetlenül, ezt Prof. Dr. Bagdy Emőkétől gyakran halljuk. Az önkéntes munkát szívesen vállalók általában önzetlenek, empatikusak, érzékenyek mások problémáira. Vannak, akik a magányuk enyhítése céljából kezdenek önkénteskedni, ezáltal gyakran cserébe szeretetet, hálát kapnak, és nő az önbizalmuk, megerősíti ez a tevékenység az önbecsülésüket.

Ha jót teszünk másokkal, és ezt nem fizetségért tesszük, az példaértékű dolog, amely miatt büszkék lehetünk magunkra. A segítő foglalkozásúak körében egészségesebb, és könnyebben elkerüli a „burn out”-ot, a kiégést az, aki érdeklődve, mosolyogva foglalkozik másokkal. A jobb önértékelés, a „szükség van rám”, és „hasznosat teszek” érzése, a szeretetszükséglet kielégítése, az, hogy tehetünk egy jó célért, önsegítő erejű is. A közérdek összefonódik az egyéni érdekkel, illetve csapatban dolgozva a csoportérdekkel.

Ha nem kapunk díjazást az erőfeszítéseinkért, akkor úgy érezzük, hogy valóban magunktól akartunk tenni az ügy érdekében. Mindemellett az önkéntesség során munkatapasztalatot is szerzünk, megismerkedünk emberekkel és kapcsolatokat építünk, fejlődünk számos dologban, amely lehet a kommunikáció, problémamegoldás, önérvényesítés, önismeret, megküzdési készségeink is. Érezhetjük, hogy tartozunk valahová, ahol közös úton egy irányba haladunk.

Önkéntes munkából számtalan lehetőséget találhatunk, és a mennyiséget tekintve nincsen felső határ, mindenki annyit vállalhat, amennyit csak szeretne. Sok segítő az idejét is átstruktúrálja, hogy több önkéntes feladatot vállalhasson, mert azt tapasztalja, hogy feltölti őt, színesebbé teszi az életét a segítés, értékes életcélt ad.

Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Segíthetünk embereken és állatokon, egészségeseken és betegeken, a hontalanokon, gyerekeken, vagy szépíthetjük a környezetünket, szervezhetünk rendezvényeket, jótékonykodhatunk.

Mindenki megtalálhatja az önkéntesség számára legmegfelelőbb formáját, segíthetünk rendszeresen, folyamatosan vagy alkalmanként, egyénileg vagy csoportban is, egy vagy több helyen, akár külföldön is. A befektetett munka a lelki erőforrásokat tekintve mindig megtérül, érdemes élni a lehetőségekkel, osztozni a közös örömökben, sikerekben!

Csizmadia Dóra Dalma

diplomás pszichológus

+36.20.394.2020
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
https://www.facebook.com/csizmadiadorapszichologus
http://www.csizmadiadora.hu
http://www.noilelek.hu