Milyen nehézségekkel kell szembesülnie egy kétgyerekes, 35 éves, elvált nőnek a párkeresésben? Túlságosan nagyok az elvárásai, vagy nincsenek lehetőségek, ahol ismerkedni lehetne? Akadály a gyerek, a kor? Az ember logikusan azt gondolná, hogy ebben a korban, túl a sok nehézségen sokkal jobban képben van az ember önmagával és a világgal kapcsolatban, mint amikor férjhez ment. Sokkal jobban ismeri az igényeit, az elvárásait, tudja, hogy mit tud adni és azt is, hogy mit vár el a másiktól.

 

elvalt_anya_ket_gyerekkel

 

Elvileg most jobban, könnyebben kellene mennie mindennek, ez tényleg így is van? -kérdezem Évát, aki már túl van a válásán és két gyermek anyukája.

“Érdekes, hogy épp fordítva működik. Mivel az ember nagyon is tudja, hogy mit szeretne, mivel tanult a csalódásokból az előző kapcsolataiból, a házasságából, a tapasztalataiból és azokból építkezni, tanulni tud, 35 éves korára levonja a megfelelő következtetéseket, az elvárásai és az igényei pedig nőnek. A kor sajnos előre halad, nyilván leszálló ágba kerülünk 30-40-50 évesen, ráadásul mindig a fiatalabbak a kelendőbbek és ott vannak a gyerekek, akik válás után a nőnél maradnak. Ez is nehezíti a pártalálást, mert engem már a gyerekeimmel együtt kell elfogadni. Ráadásul a gyerekeim is konfrontálódhatnak az új társammal, ők is meg kell, hogy feleljenek egymásnak, szóval egyáltalán nem könnyű terep.”

 

Nem megfelelőek a férfiak vagy nincs megfelelő fórum az ismerkedésre? – faggatom tovább Évát.

“Az igazság az, hogy az én korosztályomban kevés a választható férfi, bár sok elvált férfi keresi a párját, ők is túl vannak már csalódásokon, vannak elvárásaik, amelyeknek nem biztos, hogy meg tudok felelni. Aztán mivel már ők is leéltek éveket a régi párjukkal egy házasságban, hozzászoktak a társas kapcsolathoz. Az ember egy ilyen törés után kiszabadul, hirtelen megtapasztalja azt a nagyon kellemes érzést, hogy kinyílik a világ, de ugyanakkor vágyik vissza abba a meghitt családi fészekbe, amit megélt. Minden házasságnak vannak jó időszakai is, ezért arra is vágyunk, hogy család vegyen körül, nyugalom, az otthon melege, de ugyanakkor jó belekóstolni abba, hogy olyan mintha újra fiatal lenne, hogy ide megy, oda megy, ismerkedik, megteheti azt, hogy találkozik este barátokkal, ismerősökkel és ez jó dolog. Izgalmas kettősség, mert mindennek meg van a jó és rossz oldala, arra is vágyik az ember, meg erre is. Ezt a biztonságot és szabadságot kialakítani egy kapcsolaton belül, férfi-nő részéről egyaránt nagyon nehéz, meg persze a régi házasságból is van összehasonlítási alapunk, mert abban is voltak nagyon jó dolgok, azokra is vágyunk meg a szabadságra is. “

 

Mi számodra a legfontosabb, legmeghatározóbb tényező a párválasztást illetően? – kíváncsiskodok tovább.

“Az igazság az, hogy a válásom után pár évvel nagyon szerelmes lettem valakibe, mint érett nő. Megéreztem az igazi szerelem ízét, s ha az ember egyszer belekóstol ebbe az érzésbe, akkor magával ragadja s nem engedi. Bár már rég véget ért ez a kapcsolat, nincs nap, hogy ne gondolnék bele abba, hogy ezzel a szerelmemmel milyen érzelmi csúcsokat éltem meg. Az a hihetetlen szeretet áramlat, ami a mi találkozásunkkor megindult  megállíthatatlanná vált, s azt hiszem sosem ér véget bennem. Ennek a szerelemnek nem volt feltétele, ahogy ma sincs, akkor is tovább szeretem őt, ha nem úgy viselkedik, ahogy nekem tetszene vagy ha még csak életjelet sem ad magáról. Tudom furcsán hangzik, hiszen már évekkel ezelőtt véget ért ez a kapcsolat, még mindig ott él bennem az érzés, az öröm, hogy részese lehettem, hogy megélhettem mindezt. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, az a fajta érzésvilág és szenvedély, amit vele megéltem. Egy csoda volt és a lelkem mélyén arra vágyom, hogy ez az áldás, ami egyszer már megtörtént velem újra megtörténjen. “

 

Működhetett volna ez a kapcsolat családként?

“Mivel mi családként sosem éltünk  együtt, nem tudtunk kiábrándulni egymásból, nem tudtuk megunni a másikat, a szürke hétöznapok is kimaradtak, amik komoly kihívást jelentenek egy házasság számára. Nem kellett szembesülnünk azzal, hogy ez nem is működik vagy esetleg azzal, hogy nagyon is működik.

Ezért maradt meg a fejemben ez a kapcsolat tökéletesnek, s ezért tart fogva az érzés, amelyet megéltem, s amire vágyom. Így keresgélni már sokkal nehezebb, ráadásul a mai világban mindenki rohan, talán az értékek is mások, mint régen.

Két gyerekkel sokan talán azt mondják most nekem, hogy mit akarok én, örüljek, hogy voltam házas, örüljek, hogy élhettem együtt valakivel, örüljek, hogy vannak gyerekeim és tudok róluk gondoskodni. Sajnos nem úgy sikerült a házasságom, ahogy szerettem volna, bár a válás után is jó viszonyban maradtunk a volt férjemmel és valamilyen szempontból még rendes családunk is van. Gondoskodik a gyerekekről, odafigyel rájuk, részt vesz a mindennapjaikban, ezért nagyon szerencsésnek tarthatom magam, s talán ezek után sokan felteszik magukban a kérdést mit akarhatok még?”

/Agatha Seymour/

Az interjú folytatása ITT