Az Y, Z és alfa korosztályokról írt cikkünk után a ma élő három idősebb generáció felé fordítjuk figyelmünket. Az ő szocializációjukat, felnőtté válásukat még nem befolyásolta az információtechnológia, sokuk életébe nehezen értelmezhető jelenségként robbant be. Annál nagyobb mérföldkövet jelentett a rendszerváltás, ami együtt járt a korábban ismert keretek átalakulásával, új kihívásokkal való szembesüléssel, aminek ki jobban, ki kevésbé tudott megfelelni.

idos no

Túlélő veteránok

Az 1920-1945 között született veteránokat bizony alaposan megcibálta az élet... A legtöbb traumát, sokuk számára a gyerekkort, kamasz- és ifjúkort beárnyékoló sötét időszakot a második világháború jelentette, de a legidősebbek hányattatásai már a '29-es gazdasági válság utáni szegénység közepette elkezdődtek. '45 után jött egy rövid nyugodt, bizakodással teli időszak, ám az '50-es évek kommunizmusában a közép-kelet-európai régióban újrakezdődtek a megpróbáltatások. A veteránoknak meg kellett küzdeni a zsarnoksággal, valamint azzal, hogy a társadalmi osztályok mondhatni feje tetejükre álltak, kicserélődött a korábbi lent és fent, és ezt bizony, lett légyen bármilyen irányú a változás, fel kellett dolgozni pszichésen. Ehhez járult hozzá, hogy a feszültségeket nem lehetett akárhol és akárkivel kibeszélni, nem lehetett tudni, ki barát, ki besúgó, bízni csak a legszűkebb családban mertek.

Tehát a ma élő legidősebb nemzedéket életének első harmadában-negyedében olyan megrázkódtatások érték, amelyek feldolgozatlanul maradtak. Éhezés a harmincas években, háborús halottak, a „ruszkik” bevonulása és kegyetlenkedései, majd éhezés és rettegés az ötvenes években... Miközben egy gazdaságilag meggyengült és háború által meggyötört országot kellett újjáépíteniük, az egyén szintjén félre kellett tenni, túl kellett lépni a traumákon, amelyek belül aztán egy életen át kísértettek. Sokszor gyermekeik, unokáik sem ismerik ezeket a történeteket, mert ilyesmiről nem szokás beszélni... Boldogok voltak, amikor a hatvanas években nem jött több zűr, és nekik nem volt más dolguk, mint dolgozni és felnevelni a gyerekeiket. A veteránokban talán azért olyan erős a nyugalom és biztonság iránti vágy, azért keresték a kiszámíthatóságot döntéseikben, életútjukon, mert jól ismerik ennek fájdalmas hiányát. Nem ritka, hogy ugyanarról a munkahelyről mentek nyugdíjba, ahol 40 évvel korábban első munkanapjukat töltötték, mert „csak munka legyen, akkor minden van”.

Nem csoda, hogy idegenkedve figyelik unokáik ide-oda csapongó életét, hogy évente váltanak munkahelyet, és félévente új párt mutatnak be a családi ebéden. Számukra a felmenőiktől örökölt szokások, hagyományok jelentették a kapaszkodót a történelem viharai közepette: a közösséghez tartozás fontossága, a közösség értékrendjéhez való igazodás, annak elkülönülése, hogy mi a nő dolga és mi a férfié, a házasság és családalapítás kiemelt fontossága. Számukra ezek számítanak ma is, és félnek, hogy rossz irányba halad a világ, amiért ezek az alapvetések egyre jobban kikopnak. Ma is a régről átmentett szokások adnak tartást az életüknek, őrzik és ápolják őket, legyen szó a vasárnapi templomba járásról vagy az elegáns és strapabíró felöltő fontosságáról.

Akik alól kihúzták a talajt – baby boomerek

Az 1946-1964 között született baby boomer generáció mondhatni a szocializmus vívmányain szocializálódott: gondoskodó állam, balatoni nyaralások, időnként egy-egy bevásárlókörút Csehszlovákiába, no és a biztonságérzet, hogy mindenkinek jut megélhetés. Ezeket az alapvetéseket a rendszerváltás fenekestül felforgatta: tömegeket ért el a munkanélküliség, amit tovább tetézett az emiatt érzett, előző rendszerből áthozott szégyenérzet, hiszen „ilyen helyzetbe elvileg csak munkakerülők jutnak”. Akárhogy is, de alkalmazkodni kellett az új idők új követelményeihez, angolul tanulni és számítógépes tanfolyamra járni, megérteni a többpártrendszert és a kapitalizmust. Egyénileg változó, ki mennyire volt képes átállni az új hozzáállásra, az élethosszig tartó tanulásra, a vállalkozó szellemre.

Igaz, aki mert, az gyakran nyert is. Komoly cégeket lehetett növeszteni garázsvállalkozásokból, és aki képes volt a megújulásra, jó pozíciókba kerülhetett a munkaerő-piac új szereplőinél, úgy is, hogy a felnövekvő és feltörekvő X generáció tagadhatatlanul erős konkurenciát jelentett. Mások azonban  alulmaradtak... a poroszos iskolarendszerből magukkal hozott tekintélyelvű mentalitás miatt könnyen váltak és válnak kihasznált, alulfizetett alkalmazottá, aki a főnököt élet-halál urának tekinti, és nem tudja a saját érdekeit képviselni. A baby boomer generáció tagjai, ha képesek voltak kezükbe venni életük irányítását, és ügyesen gazdálkodtak a rendszerváltással megnyíló új lehetőségekkel, tartós jólétet teremthettek maguknak, ám akik továbbra is arra vártak, hogy mások, például az állam vagy a politikusok oldják meg a gondjaikat – hiszen így szocializálódtak –, azok máig sodródnak a forgószélben, lassan nem vágyva másra, vagy inkább már nem is remélve mást, minthogy elevickéljenek a nyugdíjig.

A baby boomer generáció, közülük is a rendszerváltás vesztesei egyre idegenebbül érzik magukat a jelenben. Habár sokan közülük értékes és nagy szaktudással rendelkeznek, a munkaerő-piac egyre kevésbé tart rájuk igényt, mert lassabbak és kevesebbet bírnak a fiataloknál. A „nyugdíjas állás” ígéretével nőttek fel, ám a rendszerváltás ettől megfosztotta őket, így értetlenkedve szemlélik, ha gyerekük ismét beadja a felmondását egy jobb lehetőség reményében. Többségük használja a számítógépet, élvezi az internet révén kitágult világot, de nem merülnek el annyira a kütyük és virtuális közösségek világában, mint a fiatalok. A generációs szakadékot remekül jellemziAlejandro G. InárrituOscar-esőre váró Birdman című filmjének egyik jelenete, amelyben egy Z generációs lány azt vágja baby boomer apja fejéhez, hogy még a Facebookon és Twitteren sincs fenn, ergo – nem is létezik.

Karrierépítő X generáció

Az 1965-1980 között született X generáció minden készséggel felvértezve indult neki szülei és nagyszülei álmai beteljesítésének. Magabiztos nyelvtudással, számítógépes ismeretekkel fogtak karrierjük építésébe, és sokan közülük egészen magasra jutottak mind a munkahelyi hierarchiában, mind életszínvonalban. Az X-esek – és velük együtt az idősebb generációk – azt látták, főleg a médiából, hogy a siker mércéje a pénz, a szakmai hírnév, és a '90-es és a 2000-es évek bőven nyújtottak lehetőséget e célokért való küzdésre. Mert hogy a karrier gyakran küzdés és küszködés színterévé vált, riválisokkal, helyezkedéssel, stresszel, otthon pedig elhanyagolt gyerekekkel.

A 2008-as válság aztán eltorlaszolta az addig ismert és követett karrierutakat. A racionalizálások során megszüntették a korábban jól fizetett pozíciók nagy részét, vállalkozások alól fogyott el a piac. Az X-esek riadtan tapasztalták, hogy a pályakezdő Y generáció kevesebb fizetésért is hajlandó elvégezni a munkájukat, és a korábbi jólét után kénytelenek megfontoltabban költekezni. Ám az X generáció jó kiképzést kapott, és sokan sikerrel helyezték új alapra az életüket: például a körülmények által kikényszerített karrierváltás hatására, a versenyszféra után egy egészen másfajta szakmai kiteljesedést élnek meg a civil szektorban, segítő szakemberként, kreatívként, esetleg új vállalkozásba fogva, sok esetben egy korábbi hobbitevékenységet emelve magasabb szintre. A szakmai megújulás, új kezdeményezésük menedzselése során megélték, megélik azt, hogy a számítógép és internet korábbi munkaeszközből szociális és marketingtereppé válik, bár esetükben az on-line világ soha nem lesz egyenértékű az off-line-nal, mint a fiatalabbaknál. A munkaerő-piac beszűkülésével az X nemzedék hölgytagjai közül sokan a család felé fordultak, esetenként ekkor vállalva első gyermeküket. S mivel nem akarják megismételni saját gyerekkori sérüléseiket és továbbvinni destruktív mintákat, az önismeret és önfejlesztés igényével, pszichológiai tudásuk elmélyítésével fognak családalapításba, egy jobb világ megalapozásának reményében.

Az idősebb nemzedékek életútjának alakulásában meghatározó szerepet játszottak a munkával és családalapítással kapcsolatos társadalmi elvárások. Még az X generáció tagjainál sem ritka, hogy az első szerelmükből lett a(z első) házastárs, mert szüleiktől is ezt látták, a stabil munkahely megszerzése pedig kiemelt fontossággal bír(t).  Az Y és Z korosztályok azonban fittyet hánynak ezekre a régi berögződésekre, saját útjukat követik, azt sugallva ezzel szüleik és nagyszüleik számára is, hogy felvállalhatják, merjék felvállalni személyes igényeiket, személyiségüket. Mindenekelőtt pedig bármekkora is az ellenállás, lassan a baby boomerek is elfogadják, az X-ek pedig megtanulják, hogy ma, a projektmunkák és megbízási szerződések korszakában a boldoguláshoz elengedhetetlen a rugalmasság, és az van legnagyobb biztonságban, aki jól tűri a bizonytalanságot, és ügyesen alkalmazkodik a változó széljáráshoz.

Szabó Elvira, pszichológus